Két könyvkukac

Ajándékba két könyvmolynak:)

Vert csipke, Zonyikám, vert csipke!:)
Egyébként most nagyobbacska ajándékon dolgozom, ezért nem nagyon van mit mutatni. Minden jel arra mutat, hogy áprilisban nagynéni leszek... készülök serényen az ifjú hölgy fogadására!
Boutis technikával csinálom, mert azzal csudálatos dolgokat lehet készíteni kisbabáknak!És csak reménykedem, hogy szép lesz a végeredmény, ez az első komoly boutis-m.

Az a szerencsém, hogy a mintát előre kell felrajzolni az anyagra, különben (a szokásos) nehézségekbe ütköznék az elkészítés során.
Amikor már tele a fejem a sok fehéren fehérrel hímzéssel, akkor néha csinálgatom a korábban már említett csipkemintákat a könyvemből. Kis gyakorlatok, nagyon praktikusak arra, hogy felhasználja az ember a nagyobb munka után a verőkéken maradt maradék fonalakat és hogy kicsit kikapcsoljon.

Kb így állnak most a dolgok mifelénk!
Egy kis francia kulinária: egy krémsajtos szendvicsre rátéve a kisvirág, ohhh, gyönyörű és finom!:))

Provence-i stílusban

No, az előző bejegyzés zajos sikerén felbuzdulva nem mutatok semmi csipkéset most. Következzék két apróság, amit a grasse-i Fragonard múzeum provence-i népviseleteket bemutató kiállítása ihletett.
1. Boutis (ejtsd:buti:)), az egyik legjellemzőbb technika Provence-ban. Napszemüvegtok lett (égető szükségem volt rá, mert amim volt, mindet elvesztettem:)). Tekintve, hogy életemben nem csináltam semmi foltvarrósat, óvatosan kezdtem hozzá, ezért ilyen kis kezdetleges, de cuki a minta. Szerintem azért eléggé távoli rokona a foltvarrásnak, de nem tudom, nem értek hozzá. Viszont marhára egyszerű, de nagyszerű! Nagyon tetszik, lesz  még folytatása. Ha már itt élek, illik a helyi hagyományokba is belekóstolnom:)))

A boutis eredetiségét úgy lehet megállapítani, ha fény felé tartod. Megtettem. Tényleg boutis lett:))

2. A helyi népviseletek egyik tartozéka az ehhez hasonló fekete nyakláncok. A legjellemzőbb a kereszt, de előfordul mindenféle más is motívum is. Virágok, ilyesmi. Ezen nyakláncok szellemében készítettem magamnak ezt itten, ni:

(Igen, megint játszottam a képszerkesztő programokkal. Minden effektet ki kell próbálni:))

Csipkelegyező

Nehézségi foka kb az év elején sorozatgyártott könyvjelzőkével vetekszik: kissé unalmas volt, semmi kihívás. Mondjuk annyiban már izgalmasabb volt, hogy 50 verőke volt, és nem volt semmilyen műszaki rajz, kész kép, semmi, csak a minta, magamtól kellett kitalálni, mi merre. De ezeknél a geometrikus mintáknál minden olyan kiszámítható, nyaff :) Na nem panaszkodom, mindenképpen hasznomra vált, hogy megcsináltam, mindig tanul valami újat az ember, és hát a legyező az kell. 

13 centis összesen, picike:) Mondtam, hogy én tényleg használok legyezőket a mindennapokban, és egy ilyen kicsit már rég szerettem volna. Mivel önmagában a csipke nem sokat legyez, ezért taffetára (tudom, ez az angol neve, de sose tudom, hogy van pontosan magyarul) varrtam rá előzőleg, és azzal együtt ragasztottam a keretre. 80-as Sajou fonal (nem vártátok volna, mi?), és két szál 80-as mamzi-rózsaszínű DMC (onnan a név, hogy @mdmselle-től kaptam ezt a fonalat és annnnnnyira illett az a rózsaszínű a fakerethez, hogy bele kellett csempésznem). Továbbá van rajta néhány selyemmel kivarrt kisvirág, mindegyiknek gyöngy a közepén. Kisvirág nélkül túl unalmas volt önmagában a minta. Ilyen igazi színeiben:

Meg egy kis csendélet. Mázlim volt, hogy JB nagyszüleinél jártunk tegnap, gyorsan kihasználtam a lehetőséget és az egyik vitrint a fényképezéshez. Odaillik a legyezőm, de mondtam, mindennapi használatra készítettem, nem hagytam ott!:)

Még ezt a két csöppséget találtam igen érdekesnek, selyemszitá hímzés, sajnálom, hogy nem volt annyi eszem, hogy odarakjak egy pénzérmét a méretek kedvéért, kb két-két centisek!! Nem tudom ki csinálta, de irigylem a szeméért.

Kiegészítés: egy másmilyen kép, hogy látható legyen azért csipke is:)

Nimes városából pár kép, az Amfiteátrum előtt álló torreádor ruhája nagyon megfogott:)

Meg a Maison Carrée, a római kori templom is:

Meg az édes utcanévtáblák:)

Az én csipketerítőm

Amikor még semmit sem konyítottam a csipkeveréshez (ez nem is volt olyan régen) és a hímzésben is igencsak kezdő voltam (na ez viszont már jóóó régen volt), az ilyen terítőket mindig a csúcsok csúcsának tartottam. A selyemszitán a tipikus virágmotívum és a vékony csipkefonal együttese réveteg álmodozást keltett bennem, "óóóó, egy nap talán majd én is elérem azt a csúcsot, hogy ilyen leheletfinom szépséget készítsek!". Igazából most már azt hiszem, ennél komolyabb munkákat is csináltam már az elmúlt években (ha nem is csipkében), de mégis, ez a terítő, ez nekem egy fontos szimbólum. Meg kellett csinálni, még ha nem is volt egy nagy kihívás igazából. Ajándék magamnak:)))

19 cm, majdnem egy teljes bogyó 80-as Sajou fonalat bezabált (hááááá, az a fonal egy álom!!!! Hajócsipkében csak azt használom, de most már tudom, hogy vert csipkéhez is verhetetlen. Mivel drága, ezért csak fontos dolgokhoz veszem elő:)). Egyébként valamiért úgy tűnik nekem, hogy a hajócsipke jóval gazdaságosabb fonalügyben, mint a vert. De nem tudom:) A csipkerész elég egyszerű kezdőknek, megfelel a szintemnek, a mintát netről szedtem (ezer hála érte!!). A selyemszita pedig az én egyik legkedvencebb pesti gobelin-boltomból való, nincs honlapjuk, a Bajcsy-Zsilinszky úton van közvetlenül (35 szám?), ha az Arany János metrómegállótól elindultok a Nyugati felé a jobb oldalon, akkor meglátjátok, sárga cégtáblájuk van, izgalmas kirakatuk (ne lepődjetek meg, ha az én terítőmhöz valami nagyon hasonlót láttok...), sötét van mindig bent és gyönyörűségeket árulnak. Igazi régimódi bolt, tele csodával. Miattuk kezdtem el hímezni. Ugye érzitek a súlyát a dolognak???? Na, ennyi volt a nosztalgiázás:)

 ×××××××××××××××××××××××

Egy teljesen nem ideillő téma, de mégis, hatással van valamennyire a blogomra:)

A másik nagy álmom egy komolyabb fényképezőgép. Ja, tudom, már tényleg nagyon régóta nyavajgok miatta, de nem szánom rá magam, amíg az én kis öreg Kodakom ilyen jó képeket csinál nekem. Szeretem őt. Viszont kb fél évente hatalmába kerít a vágy, hogy most már én is belépjek a tükörreflexesek világába és megmutassam, mit tudok! Aztán két napnyi görcsölés, izgalom, tesztek olvasása rogyásig, összehasonlítások, árak nézegetése után úgy döntök, inkább megpróbálom kihozni a legjobbat az én öregemből. Az utómunkákkal már rég megbékéltem, az észszerűség határain belül azelőtt is elfogadtam. Ha mondjuk előrukkolok egy új fényképtípussal, mint pl a fekete-fehéren néhány szín (két éve kezdtem), vagy a régies képek (egy éve), esetleg a HDR (ez nyáron szállt meg és azóta imádom a rajz-kinézetű effektet), akkor az biztos jele annak, hogy előtte három napig fényképezőgépekkel keltem és feküdtem, majd lehiggadtam. Nem tökéletes egyik se, de addig is csöndben vagyok:))) Most is ez történt, úgyhogy fogadjátok szeretettel a "bokeh" témakör első próbálkozását. 

A képet ajánlom Anyinyóka figyelmébe, ez az édes picike angyal munkáját tekintve a Szomaházy-könyvgyűjteményem biztonságiőre, hobbija pedig a színes "bokeh"-buborékok alatti ábrándozás:)

Utóirat: azért ajjj az a Nikon D5100 vagy Pentax K-r!! A két befutó. Ronda, de finom. Viszont az új kategória, a kis MILC (tükör nélküli cserélhető objektíves) kamerák? Elég ránézni az Olympus PEN széria kinézetére és a tesztképeikre, még az is beleszeret, akit nem érdekel a fotózás. Vagy a Pentax Q. Mert a MILC-ek nem csak jók és kicsik, de még dizájnjuk is van. És micsoda dizájnjuk! Na, ugye, hogy van mit nyavajognom?:)

Naf Naf szoknya vintage-stílusban

Avagy "A Fekete Csipke". Egen. Szóval volt még egy zacskónyi régi csipkém, ami olyan nagyon koszos volt, hogy nem sok gusztusom volt közte turkálni. Ősszel még kimostam egy adagot, de ezeket halogattam. Most hideg van ahhoz, hogy kint szárítsam a szabad levegőn, bent meg nincs annyi hely, hogy ezeket kiteregessem (kifogások), szóval a zacskó és a benne álló kosz várakozott. Aztán kitaláltam, hogy kéne csinálni egy hajcsatot, mert a műanyag eltörött, a francia csat alapom meg már úgyis régóta vár a sorára, de ha már muszáj hajcsatot használni, én a nem feltűnőt szeretem, szóval fekete kéne, szóval értitek, nagy dilemma:)) Úgyhogy kénytelen voltam belenyúlni a koszos zsákba, mert a feketék ott voltak. És akkor kincsre leltem! Ez kézzel készült, ez biztos! Kimostam, kiszárítgattam, majd hirtelen ötlettől vezérelve felvarrtam a pont előző nap leértékelésen vett Naf Naf szoknya alsószoknyájára, amelyiken eredetileg tüll volt, de mindenki leszólta, hogy ronda (nekem tetszett, de ha 3 ember is azt mondja, hogy nem is olyan szép, akkor elbizonytalanodik az ember lánya:)
Most már "A Szoknya" lett, pedig én mindennapos használatra vettem. Kikandikál a csipkés alsószoknya, menő, nem?:)

Sajnos van benne egy toldás, mert kb 10 centi hiányzott a hosszú darabból, de volt még rövidke darab, de annyira nem látszik, sikerült jól megvarrni ott. Ez a hátulütője, ha az ember régi maradékokat használ fel, de nem baj, mondom, hogy alig látszik, de a végeredmény elég pazar lett!:)

Egyébként ilyen volt eredetileg:

Ez pedig az a gyönyörűűűűűség, ami rákerült. Majd ha nagy leszek és türelmes, én is csinálok 2-3 méter ilyet, kb 120-as fonalból (na, ne röhögjetek már olyan hangosan!:))

És ilyen lett a hajcsat., mert azért az is elkészült!:)

A blogom hátterét meg már rég le akartam cserélni:) És hogy legyen valami szép fénykép is, mert ezek mind rondák most, legyen itt némi szín is, múlt héten csináltam, imádom a színét! Mielőtt élőben láttam volna mimózát, én abban a hitben éltem, hogy nem szeretem a sárgát! Egyébként nálunk is volt némi hó, és nagyon sok mimóza pont virágzás közben kapta telibe :((

Két csipkés apróság

Két pici akármi, mindkettőről megállapítottam, ha boltban találkoznék velük, gondolkodás nélkül megvenném őket:)
1, kis bross. Eddig az összeset elkunyerálták, de ezt nem adom oda senkinek, csak az enyém! A két miniatűr, 4 centis verőkét Zsuzsától kaptam, a csipkeverő tanárnénitől:) Legalább háromszor elvesztettem őket, pánikoltam, kerestem, sírtam, megtaláltam, eltettem, újra elővettem megnézni, zsebre tettem, elvesztettem, kerestem, pánikoltam... Úgy döntöttem, elég volt ebből. Rávarrtam őket egy kitűzőalapra, egy csepp textílragasztóval megerősítettem, a legminibb régi csipkémet erősítettem hozzá, úgyhogy most olyan, mintha éppen az készülne. Nem nagyon látszik a képen, de egy ezüst szálat is ráöltögettem, azok jelképezik a gombostűket:)

2. Füzetke. Mi más. Persze csipkés. Mi más. Igaz, az L-betűs monogramot (innen rendeltem, érdemes rákattintani és sóhajtozni kicsit!) máshova szántam, de azt még mindig nem volt ihletem megcsinálni, viszont aaaaaaaaannyira idekívánkozott, a világ legszebb anyagára (a pesti Meseboltból származik), hogy feladtam a régi terveket és idevarrtam. Nem bántam meg, szerelmes vagyok.

Hogy mire használom? Hát sose találjátok ki!:) 

Az úgy van, hogy van egy csudacsipkeverőkönyvem (Les bases de la dentelle au fuseau : Méthode Jean Chaléyé), amit már rongyosra olvastam - igazából négy könyvem van, és mindet rongyosra forgattam, mostanában a Molyon is lelkiismeret-furdalásom van, mert a könyvektől is elvette a figyelmemet a csipkézés. Nem túlzok, ha azt mondom, teljesen az agyamra ment, még álmomban is ezzel foglalkozom . Próbálom kicsit lecsillapítani a dolgot, de még a múltkori erőszakos megvonás sem segített. Két dolog még van, amit meg kell csinálnom, utána szerintem lecsillapodok vele, ismerem magam. De attól félek, előtte nem tudok leállni. Szóval abban a könyvben kis csíkocskákon lehet begyakorolni a különböző fogásokat. Lelkesen elkezdtem csinálni, csak aztán jött a kérdés, hogyan rendezgessem el őket szépen, a mappámban valahogy lézengenek, de nem szép. Meglett a számomra legideálisabb megoldás: FÜZETKE♥!:)

Néha akadályoznak abban, hogy pontosan kövessem a leírásokat. Talán ezért lett olyan bénácska a fent látható próbadarab eleje, hogy még a papírra varrással sem tudtam kiegyenesíteni?:)

Meg a plusz kép, rég nem csináltam már ezt a fekete-fehérezést. Nem is volt türelmem szöszölni a kijelölésekkel. De kis felbontásban úgyse látszik:))) Üzlet Grasse városában.

Titkos üzenet mamzinak: előre szólok, márciusban sok fényképet fogok csinálni!!!!!!!:))))

Pókos könyvjelző 4

Sorozatgyártok. Na jó, nem, csak ez is egy érdekes minta volt, meg kellett csinálni. Most már azért leállok velük (pedig van még a tarsolyomban néhány könyvjelző, ha nem is pókosak).
No hát ennél a legnagyobb hiba, hogy a 80-as fonal tényleg nagyon vékony volt ide. De hát lusta voltam, ez volt feltekerve, na. Maradékfelhasználással készült, mint a kettes számú is, azért vannak a hülye csomók is, amiket elbénáztam és nem beleszőttem, hanem a tetején hagytam. Színtiszta figyelmetlenség volt, semmi más. Azért vannak a próbadarabok, hogy rajtuk hibázzak:))) Viszont a hollandtűzés ment már, mint a karikacsapás!

Két párizsos táska

Két pocsék képen. Történt, hogy már untam, hogy zacskóban cipelem ide-oda a csipkeverőpárnámat, mert néha viszem azért, mint pl a zuram nagyszüleihez, ilyesmi. Úgyhogy kitaláltam, hogy egy régen már készített táska formája pont tökéletes lesz hozzá, csak kicsit nagyobbra kell varrni, ami nem is igényelt nagy agyi erőfeszítést, tekintve, hogy három egyforma téglalapból áll az egész. Kedvenc boltomban, az Ursulában* is láttam egy ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot a minap... úgyhogy összehoztam. Jó, hát a varrás nem lett világbajnok, de a célnak tökéletesen megfelel. A képen meg nem látszik:D Ja, és még macskaágynak is kíváló!:)

Aztán az is van, hogy ismerem én ám az én anyukámat, aki ha meglát egy ilyen ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot, akkor ő is rögtön akar valamit magának belőle. Úgyhogy az ő igényeihez mérve még ez készült:

*"ürszül"-nek kéne ejteni, de nekem mindig Dr. Bubó Ursulája jut az eszembe, úgyhogy már a zuram is így hívja:)

Pókos könyvjelző 3

Hehe. És még mindig nem hagytam fel velük:)) OK, ezt nem akartam még egyszer megcsinálni, csak a zuram kunyerált egyet, én meg megszántam. Főleg mert eszembe jutott, hogy ki lehetne rajta próbálni a kontúrszál bevezetését is:))

Jó, hát még csak olyan óvatosan, nem háromszor vastagabb szállal, hanem ugyanolyan 80-assal, szóval még csak kísérletezgetek. Nem is látszik annyira az a szál, vastagabbat kellett volna.

Na mindegy. Még várható egy könyvjelző majd valamikor, mert van egy mintám, ami nagyon birizgálja a fantáziámat. Ami mondjuk annyira egyszerű, hogy egy gyakorlott csipkeverőnek könnyű babakacaj, de nekem meg még érdekes, én még babacipőben járok:) 

Pókos könyvjelző 2 - évösszefoglalóval

Itt a második. A hollandtűzéssel harcoltam. És győztem! Tudom, tudom, a másik könyvjelző szebb, de most itt a gyakorlás a lényeg:)) Az elsőben nem volt ez a kitűzéses egészverés vagy miamanó, nem emlékszem a nevére és nem írtam fel, sem hollandtűzés sem 6 lábú pók. Szóval így:) Sajnos a kis terítő, amit beterveztem, most elhalasztva, mert bekrepált a nyomtató, úgyhogy felcsaptam könyvjelzőgyártó kisiparossá, mert az meg van kinyomtatva és van is mit gyakorolni rajtuk. Még kettő várakozik:) Meg gondoltam mindegy, elhasználom a még verőkéken lévő maradék fonalat, utálom tekergetni, aztán próbadarabnak nem fáj a kis csomó és nem sír, ha egy számmal kisebb fonallal csinálom.

Szóval ez volt 2012 első projektje - OK, még előző este nekikezdtem, tehát tavalyi:) Aztán meg irány a tollasbál, mert az a legjobb hely a szilveszterezésre. Szokás szerint:) És ha már január elseje van, akkor jár az évösszegzés.
Újdonságok éve volt minden szempontból. Kezdődött ugye a vert csipkével. Három dolog született végül:

Aztán belekóstoltam szeptemberben egy ici-picit a horgolásba is, Mamzi jóvoltából:

Közvetlenül utána meg a hardanger vett le a lábamról Mányának és Lee Albrechtnek köszönhetően.

Úgy látom, három a magyar igazság új technikák elsajátítása után:) Ezek közül a legbüszkébb egyébként a szedres terítőre vagyok. A legboldogabb meg a  vert csipkékkel!!:D A horgolásba még bele kell mélyednem majd.
Ezen kívül valamennyire új volt a repertoárban ez a néhány szösszenet (már ami nem a jól elfeledett régi:):

A két legnagyobb szerelem: hímzés és hajócsipke:)

 

Ebből a válogatásból szinte minden a kedvencem valamilyen személyes oknál fogva, akár kicsi, akár nagy munka. A kb 5 vagy 6 hajócsipkézett levendulaszivecske nincs a képeken, olyanok kb, mint a jobb alsó sarokban lévők. 

Végül, de nem utolsósorban néhány varrot ez meg az:

Éééééééééééés naná, hogy kimaradt valami! A kismadaram a hajócsipkéből készült kalitkájában! Remélem, minden más itt van.

Magam is meglepődtem, hogy mennyi mindent csináltam! Főleg ahhoz képest, hogy mennyit dolgoztam. Igaz, hogy néha a dolgozóban is sikerült kicsit ügyködni...;) És sok dolog elég picike, ami nem jellemző rám. És mégis, milyen szépek! És nem azért, mert szinte minden rózsaszínű!:))) Szóval jó volt az idei termés, nagyon sokminden tetszik az itt bemutatott dolgok közül! Ritka az ilyen.
Úgy általába is elég jó év volt. Márciusban letettem a helyi nyelvvizsgát franciából (95%-ra!), szinte azonnal, csodával határos módon munkát kaptam, ahol még sokáig-sokáig maradni szeretnék:)) Annak ellenére, hogy nyáron szinte szünet nélkül dolgoztam néha. Voltam a Cannes-i Filmfesztiválon egy premieren (a vörös szőnyeg volt a legjobb az egészben, a film borzalmas volt:)). És életemben először láttam és szagoltam mimózát! Láttam igazi hercegnői esküvői ruhát élőben (igaz nem Kate Middletonét, amit látni szerettem volna, hanem Charlene-ét, de az is gyönyörű volt:)). Aztán életemben először Olaszországban is jártam, ami mondjuk csak San Remo volt, de hát a tény az tény. Marseille-be is eljutottam meg Aix-en-Provence-ba, ahol életem legjobb szusiját ettem. Kétszer is, biztos, ami biztos. Két temetőséta az én drága Pujkámmal (szeretlek, drága, tudod!:P) Volt 10 éves osztálytalálkozó is. Egy 4 napos magas láznak köszönhetően felfedeztem a hangoskönyvet, ami nélkül én már nem tudok létezni sem. De kézimunkázni legalábbis biztos, hogy nem. Szintén Mamzinak köszönhetem, hogy megismertem egy írót, aki mostanra egyik legeslegnagyobb kedvencemmé vált: Szomaházy Istvánt (MEK-en sok könyve fent van!!!!) A nyáron megvettem az én gyönyörűséges ebook-olvasómat. 56 könyvet olvastam el vagy hallgattam meg. Köztük volt Anna Karenina, és majdnem az összes Jane Austen. Voltam Moly-szülinapon!!:) Meg a Megane. Meg kerek születésnap (mondjuk hogy ez mennyire pozitív, azt ne firtassuk...;) Egy dolog nem jött össze, az albérlet. De ez van, semmi sem tökéletes. Biztos, hogy fontos dolgokat kifelejtettem, fölösleges hülyeségeket meg megemlítettem, de a lényeg, hogy jó év volt. Ha ilyen lesz 2012 is (albérlettel-bár saját lakással még jobb lenne, de mindegy, ne legyünk telhetetlenek:)), én nagyon boldog leszek!
Szóval ezt kívánom az új évre: hogy legyen olyan nyugodt, stabil, termékeny, pozitív fejlődésekben gazdag, mint 2011 volt! És nektek is!:)

Pókos könyvjelző

A két bejegyzéssel ezelőtt látható tanulódarabot csináltam újra, most már teljes hosszában, igyekezve elkerülni a hibákat. Nagyon be akartam fejezni még az idén:) Nagyon belemerültem, annyira, hogy úgy akartam csinálni, hogy egyik oldalon vászonverés, másikon a félverés, aztán a következő sorban fordítva, ahogy a próbadarabon is van, de én meg sálálá, csináltam, csináltam, és akkor kaptam csak észbe, amikor már mindkét oldalra vászonverést csináltam. Hát emiatt meg már nem bontom vissza, úgyhogy ilyen lett a mintája, végül is ez volt az eredeti. És egész kis helyre kis pókok születtek:) Apró hibácska, hogy nem találtam meg a 60-as fonalamat, ezért végül 80-assal csináltam, ezért nem fed olyan jól a vászonveréses részeken. Semmi sem tökéletes, én azért elégedett vagyok:) A 80-as egyébként is a szívszerelmem, nélküle egy tapodtat se! Tehát íme a harmadik gyártmányom a csipkeverés műfajából:)

Ennyi az év utolsó bejegyzése:)

Boldog új évet mindenkinek!!

Nagy csiga kis virággal

Elkészült. Hűű, hát ez sokáig tartott. Pedig összességében annyira nem tartana sokáig, ha nem csábulnék el ezer más irányba. Mondjuk ha figyelembe vesszük, hogy március óta volt a párnán a minta... OK, áprilistól októberig szünet nélkül dolgoztam, szóval csak októberben vettem elő, aztán otthon voltam, aztán Aixben, aztán otthon, és közben október óta gubbasztottam a szedres terítőn... szóval nem nagyon került elő. Mindegy, a karácsonyozás JB nagyszüleinél segített befejezni. Tehát tádádádám, Laura második vert csipkéje:

Ronda vastag 20-as fonalból, azért nem fekszik túl szépen a kanyarokban. De azért szeretem:)) A virágocska 40-es vásznon 2x2 szálon készült, semmi extra. Minta a Borduurblad 2008 áprilisi számából.
És 23-án ajándékot hozott a postás!!! Anyinyókától kaptam egy gyönyörűűűű szettet:) Csak most mutatom, mert kb indulás előtt nem sokkal kaptam meg, de pont jól jött, beköltöztettem a használaton kívül lévő verőkéimet:)) Nagyon szép, ugye?:))

Meg hogy zene nélkül se maradjunk. A videó nem érdekes, de a zene... La vie en rose indiai stílusban, megvett kilóra.