Boutis mammának

Napszemüvegtok anyukámnak. Igazából egy sokkal jobb ajándékot terveztem neki, csak mindig közbejött valami, és nem lett kész (háááát, azzal a tempóval, amivel haladok, karácsonyra lesz kész...), ezért egy ideiglenes miniajándék lett, csak hogy mégse üres kézzel jöjjön hozzá a postás ma. A kreativításom az elmúlt hetekben sajnos hervadozik. Ez van, de legalább van munkám, hát nem?:)))

Hölgyike a Nini petits boutis blogról ("Dessins Gratuit" felirat alatt, de érdemes végiglapozgatni a blogját, olyan csodákat csinál, az elmúlt időkben ő a fő ihletőm, mert más is készül ám, szintén tőle inspirálódva, de arra majd később visszatérünk...:)). 
Az eredetin felbuzdulva én is belecsempésztem a "point de beauvais" nevezetű öltést, ami egy láncöltés gyakorlatilag, csak... csak horgolótűvel kell csinálni!:)

A hátoldalán egy madárka díszeleg (némi macskaszőrrel természetesen:))

A bélése pedig rózsaszínű. Mert most ezt az anyagot szeretem:)
(látszik a ragasztó nyoma, ááááááááááá!!!!!! Mondom, hogy nem vagyok túl jó. Élőben nem látszódott.)

Hát ez van.

Újabb füzet

A buszon gondolkodtam, hogy hát nincs még 10, de 9 éve már, hogy megismertem a Nórát. Az identitását vesztett Pujka magvas gondolatai helyet követeltek, és ha engem Gitta megkér, hogy csináljak neki szép füzetet, hát csinálok én neki füzetet. Remélem, elég szép lett.
Egy hetes késéssel készült el, mivel a múlt héten beteg voltam. Nyomokban még mindig köhögök.

Közeli kép a részletekről:)

Egyébként pedig filmfesztiválozunk a dolgozóban... vidáman telnek a napok, nagyon jófejek a vendégeink (kop-kop:)). A filmrendező, akiről sose hittem volna, hogy irtó nagy híresség, mert egy szürke lúzerfiú, akinek azt magyarázom, merre van a mosoda, és egy még nem világhírű, de már elismert színész, akiről azt hittem, hogy kifutófiú és sokat nevetgéltünk:)) A producer meg Gittára kacsintgat, pedig én már egy éve várom, hogy megkérje a kezemet... A Pucci varrónői éjszaka olasz dalokat énekelnek, munka közben:)

Párna

És igen, megint boutis:) Megint ajándékba:) Amikor átadtam a három bejegyzéssel ezelőtt látható angyalkát a kolléganőmnek, a másik meglátta, és rögtön lelkesen elkezdte magyarázni, hogy mivel ajándékozzam meg közelgő esküvője alkalmából. Díszpárna legyen, és fehér és piros és legyen rajta díszes N és K (az ifjú pár monogramja). Ebből a nem éppen minden részletre kiterjedő útmutatásból született végül ez itten, ni:

Remélem, tetszeni fog, még nem adtam át, most éppen nászúton vannak, az esküvőre nem vittem magammal. A minta ugyanabból a könyvből van, ahonnan az előző bejegyzés babasapija és cipőcskéje is, a betűk meg saját gyártmányú minta alapján készültek, panama segítségével, szatén DMC-vel keresztszemezve 1x1 szálon. Nem mertem a laposöltést használni, ahhoz én túl béna vagyok:(
Az N a lány neve, naná, hogy feljebb raktam;)

Az őőőőőőőrület határán álltam, mire kész lett, egy borzalom volt kivasalni a párnahuzatot, nem is sikerült rendesen. A boutis-t tilos vasalni egyébként, szóval úgy kerülgettem a vasalóval, áhhh...

A sarkok mintáját egy másik könyvből szedtem. Ó, igen, a Molyon megismerkedtem egy szintén a Cote d'Azurön élő magyar lánnyal, aki könyvtárban dolgozik, Antibes-ban. Beiratott hozzájuk. Úgyhogy most tele vagyok zseniális könyvekkel:))) Nem mintagyűjtemények, inkább a hagyományokkal foglalkoznak, motívumokat magyaráznak, ilyesmi. De mennyi ihletet adnak! Tényleg, ha már itt tartunk, egy igen érdekes dolgot olvastam ki az egyikből. A világon mindenütt töretlen népszerűségnek örvendő madár alakú olló, amit a magyarok a "daru" madárról neveztek el, franciául a "gólya" (cigogne) nevét viseli. Régen, a hagyomány szerint tompavégű volt, és... és... a köldökzsinór elvágására használták! Itt is a gólya hozza a gyereket:) Na, erre varrjon gombot az ember lánya, aki büszkén használja a szép kézimunkaollóját!

Egy kis ráadás, ha már találtam anyóséknál ezt a csudaszép, régi vert csipketerítőt. Majd ha nagy leszek, én is csinálok ilyet. A rózsát a kertben legeltem, esett, mintha dézsából öntenék, attól olyan vizes:) Itt a magyarázat, hogy miért nem kinti képeket csináltam, a szokásommal ellentétben:) pedig nincs nagyobb gyönyörűség, mint egy tavaszi kert!!

Meg egy Saint Tropez a múlt évszázadból hétről:) Ha már ennyire túlzásba viszem a képmanipulálást:) Szeretem ezt a képet:)

 Na, most majd szüneteltetem kicsit a boutis-gyártást egy időre, és visszatérhetek a csipkeveréshez. Csak sajnos az eltervezett ajándékkal nem leszek kész időre, és ez nagyon bosszant:(((

Baby bonnet and booties

Abigél Grétának, az unokahúgomnak, szeretettel:)

Ugye érezni az Anne Shirley-könyvek hatását?:))
Sajnos a sapi képei nem a legjobbak, ezek "ideiglenes" szándékkal készültek, "házi használatra", csak aztán felgyorsultak az események, a kisasszony két héttel korábban érkezett, én bepánikoltam, hogy kicsi lesz rá, kinövi, mire odaér, ezért gyorsan elküldtem. Utána jutott az eszembe, hogy nem csináltam "blogos" képet.
Szóval a sok kilógó cérnaszálat nem kell nézni, azok utána már lekerültek!:)

 

A méretről pedig... hát kár volt pánikolni. Majd belenő:)

Mint ahogy a hozzá készült cipellőcskékbe is:)

A szett Kumiko Nakayama-Geraerts L'art du boutis : Accessoires, mode et déco gyönyörű könyvéből készült. Azon ritka könyvek közül való, amikből MINDENT meg akarok csinálni, csodaszép minták, csodaszép könyv, minden centet megér. (ez itt a reklám helye, jutalékot nem kapok:))

Félkész képeket nem mutatok általába, de hátha érdekel valakit, milyen volt a sapi menet közben:)

Házi boutis-tutorial

Kedves barátnőmnek, Bejának adtam fel házifeladatnak az angyalkát, miatta készült első sorban ez a bejegyzés:)) De remélem, azért mások is hasznát fogják venni;) A képek nem a legesztétikusabbak, most nincs kapacitásom arra, hogy jobbakat csináljak, plusz utómunka, ilyesmi, bocsánat! A lényeg látszik, az a fő;)
Igazából dióhéjban minden le van már írva magyarul, amit érdemes elolvasni, mielőtt az én hajtépésig részletes leírásomba belekezdesz. Itt:
http://marikaoldala.blogspot.fr/2009/11/boutis-technika-leirasa.html
meg itt:
http://sz-pont-marika-foltos-dolgos.freeblog.hu/archives/2009/03/03/Boutis_technika_mintak_video/

Amit hozzátennék mindehhez, sok könyv elolvasása után, amit kipróbáltam a saját bőrömön is, az a néhány apró részlet, ami tuti felmerül kérdésként. A franciák a munka színére rajzolják fel a mintát, nem a visszájára, nem túl hegyes, puha ceruzával. Ha átlátszóbb az anyag (pl batiszt), akkor rácelluxozod a mintára és átrajzolod, ha nem látszik át, akkor zsírpapírral. Nem kell megijedni, hogy a szép fehér anyagon elmaszatolódik, egyrészt nem kell nagyon vastagon rányomni, elég annyira csak, hogy lásd, mit kell tűznöd. Másrészt a végén, a hagyomány szerint marseille-i (olivaolaj-alapú) szappannal gyönyörű fehérre ki lehet majd mosni. Tényleg!:) A mosásnál rá lehet segíteni egy kicsit egy puha, használt fogkefével a tűzésnél.
Összefoglalva: a színére rajzoljuk a mintát, azzal felfelé tesszük be a hímzőkeretbe és tűzzük (hímezzük), majd amikor már TELJESEN megvan a hímzés, utána megfordítjuk, hogy a hátlap legyen kifele, és azon keresztül tömünk. A boutis szó az ahhoz használt tompa tűről kapta a nevét, mert a tompa tűt be lehet dugni úgy a szövött anyag szálai közé, hogy ne roncsolja azt szét, ezért utána körömmel kicsit megpiszkálva szépen újra el lehet őket egyengetni, és már nem is látszik, hol került be a tömőanyag. Szerintem egy zseni, aki ezt kitalálta.  
Nagyon fontos, hogy avatatlan anyagon dolgozz, vagyis ne mosd ki előtte, mert utána azért kell kimosni, hogy kicsit összemenjen, így összeugrik, még tömzsibb lesz. Ha nagyon gyűrött az anyagod, a minta felrajzolása előtt vasald ki, de kapcsold ki a gőzt!!! Ha kicsit ott marad az erősebb hajtásnyom, az nem számít, a mosásnál meg hímzésnél úgyis majd kijön teljesen.

A legelterjedtebb, "leghagyományosabb" anyag a batiszt, de bármilyen finom szövésű vászon jó. Lehet variálni is az anyagokat, színének akár selymet, selyemszatént is lehet használni (igen, a selyemre rajzolják rá ceruzával a mintát!), a fontos, hogy a hátlap vászon legyen
Színekről. Hagyomány: fehér fehéren. Virágos anyagot is használnak vagy napsárgát, zöldet. Csak hogy emlékeztessen Provence-ra:) Modern boutis, amikor a fehér anyagot színes fonallal tömik, gyönyörűűűűűséges lesz, mert a fehér leárnyékolja és csak átsejlik alatta a szín. Ugyanígy egy vékonyabb színes anyagot ha fehérrel tömnek, szintén nagyon izgalmas a végeredmény.
Tiszteljük a hagyományokat, csak 100% természetes anyagokat használjunk mindenütt! (ez nem az én intésem, hanem a könyvben van) A macska és a hangoskönyv nem kötelező elem, de jó, ha van. Ha macska, akkor a fekete a legjobb, mert annak a legidegesítőbb a szőre a fehér anyagon, de bármilyen macska megteszi. Plusz előnye, hogy segít rendben tartani a fonalakat.

Öltések: két fajta öltést  használnak, a tűzőöltést (ezt látod a képen) és a "varró öltést" vagy "visszaöltés" (ahány ház, annyi elnevezés, ha beírod a gugliba, hogy "point arrière" meglátod, milyen az). A tűző-öltéshez kicsit vastagabb, merevebb foltvarrós cérna kell, a visszaöltéshez jó a puhább osztott hímző. Nem találtam semmi egyetértés a könyvek között abban, hogy mikor melyik öltést használjuk, csak azt, hogy mindkettőt használjuk. A múzeumban is tüzetesebben megnéztem a kiállított boutis-kat, végül arra a következtetésre jutottam hosszas átlagolás után, hogy ízlés kérdése. Személy szerint nekem nagyon tetszik az a megoldás, amikor a főbb motívumokat a visszaöltéssel csinálják, a többit pedig tűzőöltéssel. Ahogy az angyalkán látható. A visszaöltés erősebben tart, tovább is tart csinálni, nincs értelme a térkitöltő mintákat azzal csinálni. De láttam olyan hatalmas munkát is, ami csak azzal volt. Abban jobb, hogy kevésbé feltűnő, ha nem egyenletesek az öltéseid (én vagyok az élő példa, hogy az egyenletes öltések nem gyakorlat kérdése - sokat varrtam már, és mégse).  Szóval itt a pap és papné esete áll fenn.
Mielőtt elkezded a hímzést (tűzést), tanulmányozd a mintát, nézd meg, hogyan tudsz a vonalakon úgy végigmenni, hogy ne kelljen gyakran elvágnod a fonalat. Szigorúan tilos áthúzni a két anyag között, hogy aztán máshol folytassad, mert bele fog akadni később a tömőfonal. Viszont a kezdésnél és a fonal elvarrása után a két anyag között kell eltüntetni a fonalvéget. Mivel az nem feszül, ezért nem zavaró. Figyelj oda, hogy az a fonalvég olyan helyre menjen, ahol később lesz tömés is, mert ha nem, amikor fény felé fogod tartani, ott fog neked figyelni az a cafat!
Ne blicceld el a két anyag összefércelését. Idegesítő tevékenység, de nem szabad. Kb 3 ujjnyi távolságban függőlegesen, majd vízszintesen.
Használj gyűszűt. Nem viccelnek, amikor azt mondják, hogy kelleni fog. Ne akarjátok látni a jobb kezem középső ujját, miután már 2 hónapja boutis-kat gyártok sorozatban.
Használj hímzőrámát. Nincs kibúvó, kell. Ne feszítsd ki teljesen az anyagot a kereten, hogy a bal kezeddel alulról segíthesd a tűt a hímzés közben. Meg könnyebb vele a tömés is. A legjobb a közepes méret (10-15 centi), a kis motívomok hímzésénél praktikus a bébiméret. Klasszikus tanács minden kézimunkában, hogy amikor megvan a hímzés egy adott darabon és máshova helyezed a rámát az anyagon, akkor mindig kerüljön bele egy kevés már kész rész is.
Tű. 1, hegyes tű a férceléshez és a tűzéshez (hímzéshez), 2, tompa végű a tömködéshez. Speciális boutis-tűkészletet össze lehet vadászni interneten egy vagyonért, de nem éri meg venni. Miért? Hát mert az egyik egy egyszerű, hétköznapi tompa hegyű 22-es hímzőtű, és ezen a néven olcsóbb megvenni (itt megjegyzem, hogy én a finomabb 24-est használom). Ami tényleg speciális boutis-tű, az a másik, a hosszú, tompa. Nem létkérdés. Azt a hosszú térkitöltőknél szokás használni. Ha nem tudsz venni, de rájöttél, hogy mostantól sok boutis-t fogsz gyártani, ezért tényleg kell, gond egy szál se: babavarrótű és egy körömreszelő (a papíralapú), olyan szép tompa tűd lesz, hogy öröm vele dolgozni! Ez sem az én ötletem, hanem könyvből olvastam ki, mondom én, hogy itt se nagyon lehet kapni, pedig. De ez tényleg csak a hosszú részekhez kell. De ha mégis nagyon-nagyon ég a ház, akkor a lasszó-módszer (lásd lentebb) itt is tökéletesen működik, szóval tényleg nem ez a legfontosabb, ha csak alkalmi boutis-készítő vagy:)
Tömködés. Pamut. Árulnak akrillt (ezt így nevezik magyarul???) is, de mint mondtam, egy magára valamit is adó, hagyománytisztelő butizós nem használ mást, csak pamutot. Uff. Mielőtt átálltam az igazán igazi fonalra, 5-ös DMC perlét használtam (az sok volt maradékban:)). Teljesen jó, csak rettentő drága. Igazából bármilyen vastagabb, ducibb kötő- vagy horgolófonal megteszi, ami nem bolyhosodik, nem nagyon puha, vagyis van egy kis tartása. És mosás után nem töpped teljesen össze. A motívumok kitöltésének sorrendjénél ugyanaz a szabály, mint a tűzésnél: mindig belülről kifelé kell haladni, vagyis a középső motívummal kezded, a térkitöltők maradnak a végére általába. Mindig párhuzamosak legyenek a szálak egy részen belül.Az angyalka szeme annyira picike, hogy azt laposöltéssel csináltam, és mivel a hátoldala nem látszik, mert illatosítóval tömött párna lett belőle, ezért nem törődtem azzal, hogy eldolgozzam a szálat az egyik szeme után és külön kezdjem a másikat is. 
Mielőtt elkezded tömködni, azon a részen vágd le a fércelést, a tűzés már úgyis összetartja az anyagot. Na jó, le lehet szedni teljesen a fércelést, csak én lusta voltam, ezért ahogy haladtam, úgy szedtem ki néha egy-egy szálat, a végére csak elfogy:)
Az adott rész formájától függ, merről fogod tömni. Használd az agyad:)

Szóval rendkívül bonyolult a tömködés menete: behúzod,

elvágod,

behúzod mellette, párhuzamosan, (ez a kép olyan vicces:)))

elvágod,

megint behúzod, megint elvágod... amíg teljesen ki nem lesz töltve az a rész.

Ezután betunkolod a végeket. Erre általába fogpiszkálót használnak. Vagy specializált eszközt, amit én lereszeltem magamnak, mert tudja a manó, hogy amit megrendel az ember az interneten, az nem pont olyan, amit akartam, pedig a neve és rendeltetése szerint ez az, ami kell nekem. Egy körömreszelő csodákat művel. Viszont még mindig gyakran fogpiszkálót használok, mert praktikusabb, főleg a kis részeknél. Igazán jó tunkolóeszközt csak a múzeumban láttam, de a zuram nem engedte, hogy feltörjem a tárolót, antikvitásban nem láttam, gyártani viszont nem nagyon gyártanak, mert ez egy kissé elfeledett technika. Persze ki tudja, nem vásároltam fel az egész internetet "hátha" alapon, mert mindeféle hasonló dolgot azért árulnak. Boltban nálunk nem árulnak semmit, még meg sem lehet lesni, neten sem láttam a francia hölgyek fényképein, mit is használnak, szinte mindenki fogpiszkálózik. Amikor olyan piciket kell tömködni, mint a virág közepe/szirmai, akkor a tompa tűnek a fokát használom, nagyon praktikus, csak vigyázni kell nagyon, hogy ne szúrd meg magad (jó, tudom, nem kell erre figyelmeztetni, csak aztán mégis ott áll a tű az ujjamban)

No, hát ezen felül létezik még egy trükk, franciáról fordítva "lasszó" a neve.

Amikor kanyargós részt kell kitömni, akkor nagyon jó szolgálatot tesz, ha a tűt egy erős, de nem vastag cérnával "meghosszabbítod", és arra akasztod a fonalat. A cérnával kijössz az alagútból, majd ugyanazok a szálak közé visszadugva a tűt továbbmész. A vastag tömőszál nem is fog kimászni, ezért nem lesz nagy a lyuk, könnyű eltüntetni. Pont úgy működik, ahogy a hernyó mászik :D

Nos, azt hiszem, ennyi. A varrás már a fantáziádtól függ. Utolsó lépésként pedig mosás, levegőn szárítás, széles celuxszal tapogatás, hogy a macskaszőr is lejöjjön. Tervezéskor vedd számításba, hogy a mosás után 5-7%-ot is zsugorodik!!
És itt található a minta, A4-es lapra nyomtatva pont megfelelő méret lesz (kb 12 centi) A hátoldalra kisvirág került. Mi más. Ennyi, voilà, kérdéseket a hozzászólás mezőbe kérjük, köszönjük figyelmüket, jó munkát, jó egészséget, a viszont látásra!

Update: addig tömködöd, amíg duci nem lesz. Lehet a tömést tologatni az anyagon belül, hogy élethű formát adjon ki. Mindig számolj azzal, hogy maradjon még hely a végeknek is belül, nem kell pattanásig kitömni. Ha már bedolgoztad az összes szálat, és még mindig úgy érzed, hogy nem elég duci, akkor utántöltheted, de ügyelj a szálak irányára! Erre úgyis ráérez az ember. Gyakran a kitöltő motívumokat kevésbé ducira tömik, mint a fő motívumokat, ezzel is kiemelve a mintát.
A széleket vagy sűrű pelenkaöltéssel dolgozzák el, vagy kb 8 mm ráhagyással levágják az anyag feleslegét, utána visszahajtják és kézzel elvarrják.

Bence, a boutis angyal

Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy még egy jó ideig nem mutatok semmit, hacsak nem csábulok el valami kicsire. Jelentem, elcsábultam! Sürgősen születésnapi ajándék-apróságra volt szükségem, így készült el ez a szivecske valakinek, aki nagyon szereti az angyalkákat.

Gyakorlatilag saját tervezés, ültem és rajzolgattam a dolgozóban:) Majd közzéteszem a mintát, és a következő, pár napon belül várható bejegyzésben lesz egy kis tutorial is hozzá. (azt ne kérdezzétek, miért lett Bence a neve. Csak beugrott, amikor kész lett a rajz:)))

Azt nem értem, hogy gyakran csak a fényképeken veszem észre, hogy valahol kilóg egy cérnaszál... hogy nem veszem észre előbb, amikor a végén megnézem, hogy kilóg-e valahol egy cérnaszál??
Kell a csipke... kell az mindenhova...

Olyan szép színe van a képeknek, hogy nem lehet eleget kitenni belőlük!:))

Most egyébként a Picasa új verzióját próbáltam ki, egy csomó új funkció van benne, de engem ez az árnyék-keret dolog vett le a lábamról:)

Párizs

Kereken kerek 3 hét alatt csináltam egy ajándékot, miközben kereken kerek három Anne hangoskönyvet meghallgattam:) Viszont a megajándékozott még nem érkezett meg, ezért még nem mutatom meg nektek sem, hogy mi készült neki. De biztosan állítom, hogy Anne Shirley szelleme is benne van abban az ajándékban!
Csupa nagy, titkos projekt közepén (elején, tervezésében...) vagyok, ezért még jó ideig nem lesz mit mutatnom, hacsak nem csábulok el valami kis apróságra. De hogy ne jöjjek üres kézzel, fényképeket mutatok most. Mamzival a múlt hétvégét Párizsban töltöttük Ó, ha látnátok azokat a csodaszínű nagyikockákat, amikből az ágytakaróját horgolássza!!!! Azóta is irigy vagyok rá. Szegény szerintem azóta sem tért magához, annyit beszéltem... És a csodatévő saját készítésű ajakápolója csodát tett velem, és ezt muszáj megemlítenem.
No jó, a képek. Két kihívást találtam magamnak: 1, a jó fotós nem arról ismerszik meg, hogy újat mutat, hanem hogy egy agyoncsócsált témát is képes érdekesen tálalni (óóóókkkkééééé, mi, ha nem az Eiffel-torony a legjobb alany??) 2, egy turistákkal agyontömött, zsúfolt, zajos, a szememben minden romantikát nélkülöző várost a sztereotípiáknak megfelelően tálalni (ebben a második pontban benne van az egész véleményem Párizsról). A kedvenc képeimen nincs is utómunka. A többin annál több:D

 

 Azért ha Párizsban jártok, ezt a boltot ne hagyjátok ki semmiképpen: http://www.desfilsetuneaiguille.com/ ;)