Thursday, November 17, 2016

Kötögetek, kötögetek...

E
l vagyok én maradva mindennel, tudom. Most rámjött az öt perc, és megpróbálom összekapni a dolgokat. Nincs sok kedvem netezni, ha mégis, akkor szeretek csak kattintgatni, nézelődni, de írni, beszélni, magyarázni? Á, kinek van arra kapacitása, inkább a kézimunkára kéne koncentrálni, meg például a vacsorára. Hja-ja, vacsora, szeretek főzni, ha még nem mondtam, és képzeljétek, hétfőn nálunk járt a Jézuska! Igen korán, de hát ugye a logisztika, messziről jött, sokat kellett szerveznie, hogy idepottyantson nekünk egy kerámialapos tűzhelyet. Négy platni, légkeveréses sütő, esküszöm, itt a Kánaán! Még ha a kerámialap fölött úgy remegek, mint a nyárfalevél, mégis ahhoz a két borzalomhoz képest, amim eddig volt, ez olyan 50 évnyi előrelépés! Ráadásul most már sütőm is van! Plusz előnye, hogy még meleget is csinál a lakásban. Hm, meleg, na erre még visszatérek! Duma ide, duma oda, mutatom az elmaradásaimat inkább. Időrendben? OK.
Egyes pont. Még október elején fejeztem be egy "Victorian Lace Scarf" névre hallgató, nem sálat, inkább csak nyakmelegítőt. Imádtam a mintáját, imádom a Textiles de la Marque Cashwool fonalát, meleg, puha, gyönyörű. Kár, hogy blokkolás után úgy kinyúlt, nem gondoltam volna, hogy így lesz (persze ezért szokás próbát kötni, jó, igen, most elblicceltem, máskor nem szoktam:)). De attól még meleg és szép, és ez a fő! A kép pocsék, de lövésem sincs, hogyan fényképezzem, hogy látszódjon, nyakon csak egy fekete sálnak tűnik.


Ilyen hordva. Amikor Bécsbe kirándultunk, a barátnőm lefényképezett, mert milyen szép az a felüljáró! Higgyétek el nekem, tényleg szép volt a felüljáró, különben nem engedtem volna, hogy lefényképezzen:D

Kettes pont. A hideg. Amikor Pesten voltam, ketten is, egymástól függetlenül megkérdezték: tényleg igaz, hogy Franciaországban alig fűtenek, és borzasztó hideg van a lakásokban?
Pár napra rá, amikor visszaértem, kapom a kérdést: tényleg igaz, hogy Magyarországon annyira durván túlfűtenek, hogy az emberek egyszál pólóban üldögélnek télen a lakásban?
Nem értették, miért vigyorgok:D Itt a válaszom:


 A pár bejegyzéssel korábban említett Everard maci kapott egy házikabátot, hogy ne fázzon otthon:)
Na jó, azért kapta, mert a gyerek szereti levenni a papucsát a macinak, gondoltam, legyen egy kabátja is a medvének. Öltöztetős medve, azt hiszem, lesz még pár kiegészítője, nevelési célzattal:D  Szeret vele játszani, ennek nagyon örülök, még ha nyilvánvalóan nem is tudja überelni a műanyag kukásautót:)
Minta innen: http://www.livemaster.ru/topic/337795-master-klass-kak-svyazat-koftochku-i-shapochku-dlya-mishki?msec=26     3-as kötőtű, Sostrene Grene pamutfonal (mi más?)
Időrendben az utolsó dolog pedig egy kesztyű a kis bébijégcsapokra.

Mondjuk most pont meleg lett, nem kell, de pár napja még nagy szolgálatot tett és félek, ez még csak a kezdet volt. A mintát kb három kesztyű leírás alapján hoztam össze, leginkább úgy, hogy rájöttem, hogyan kell felépíteni úgy általában egy kesztyűt. Gyorsan kellett, ezért nem mintás, valamikor azért kéne valami cicás-kutyás-vonatos-buszos is talán, de ráér. Jó meleg egyébként, Textiles de la Marque Laine et cachemire fonal és hozzá képest vékony, 3-as tű, hogy jó szorosra legyen kötve.  

Egyébként ez van most főműsoron:

Igen, csetneki csipke! (Kaffka Margit kukucskál ott, a napokban csináltam, megyek Molyszülinapra, kellett egy új nyaklánc:))
Ez pedig a játszótéri projektem. Ó, de régóta vágytam rá! És egyébként tökre egyszerű:)

És amíg én kesztyűket fényképeztem, addig a segítőtársam kotorta a kavicsot. Mert nem csak az igaz, hogy Franciaországban kevésbé fűtenek, hanem az is, hogy nincsenek homokozók. De aggodalomra nincs ok, a kicsik mindenütt megtalálják a túrnivalót!
(a sálat anyukám kötötte, szintén amolyan gyorsan kell valami rohanásban, ezért az én nyakmelegítőm maradék fonalából készült, de jó meleg és puha, az a fő. És még csinos is!:))






Sunday, October 23, 2016

Kettő, és egyik sem az enyém.

M
elyikkel is kezdjem? Kezdjük azzal, amelyikről kevesebbet beszélek:D

Manci molybarátnőm ugrott rá a most interneten nagyon népszerű sárkánypikkelyes kesztyűkre, és megkért, hogy készítsek neki. Hátnanáhogyboldogan! Ő vette a fonalat, aztán összeültünk, leméricskéltem, hazamentem, meghorgoltam, találkoztunk, izgultam, jó lesz-e, jó volt, örültem, örült, minden jó, ha a vége jó!:) Örültem neki, mert én ilyet soha nem csinálnék magamnak, viszont érdekes kihívás volt, ráadásul mintát is csak fizetőset találtam hozzá, és egyébként minek ehhez fizetős minta, ha ránézésre tudja az ember, hogyan készült? Úgyhogy minta nélkül, de az igazi kihívás az volt, hogy bizonyos születési rendellenességek miatt a két kesztyű nem egyforma méretű. Színátmenetes fonalnál ez ugye probléma, de mire van a fejem, ha nem arra, hogy használjam, borzasztó büszke vagyok rá, hogy kihoztam belőle azt, hogy méretre pont jó, mégis ránézésre egyforma lett a kettő! A mérleg egy sikerélmény és egy elégedett Manci-sárkány:)  Lesz még folytatás ebből a fonalból és a pikkelyekből, belejöttem, és a téglakönyveket is meg kell hálálnom, amikkel megajándékozott:))
Alize Cotton Gold Batik Design fonal 4,00 és 4,50 horgolótűkkel (a csuklóhoz váltottam tűt, hogy szűkebb legyen és szebben simuljon)
A másik meg, ki hinné? Egy minike!:)

Májusban A Beja legjobbbarátosnőm kért meg, hogy van egy ici-pici dobozkája, tudnék-e rá hímezni. Hánanáhogyboldogan! Nyilván az utolsó pillanatra hagytam az egészet, de most ez jól jött. Tudniillik a múlt héten egyik nap felültünk mi ketten egy buszra és meg sem álltunk Bécsig. Egész nap térkép és cél nélkül bóklásztunk, dumáltunk és mély szerelembe estünk azzal az őszi színekben pompázó, elegáns, tiszta és kultúrától magasztos várossal (pedig nem először jártunk ott).
Rendben, a cél nélküliség nem teljesen igaz: két cím fel volt írva nálam, a Petit Point Kovacec és a Petit Point Maria Stransky. Bizony, a híres bécsi minihímzések! Ahh, igazi továbbképzés, szívszaggatás és inspirációbomba volt ez a két látogatás, ~sóhaj-sóhaj-sóhaj~! A Kovacec boltban a bácsi nagyon kedves volt és készséges, mindenfélét mesélt, mutatott egy igazi mintát, ami alapján hímeznek a nekik bedolgozó hölgyek, levett és megmutatott mindent, ami tetszett, még a legdrágább táskákat is. És egyszercsak kiszúrtam egy képet. Egy az egyben, hajszálra pontosan ugyanaz volt, ami az én bécsi opera gobelinem!! Amit abban a még mindig sokat siratott Bajcsy-Zsilinszky úti boltban vettem úgy 10 évvel ezelőtt!! (azóta sincs szívem befejezni, mert az az utolsó, amim megmaradt abból a boltból, és ha kész lesz, akkor nem marad már semmim tőlük, amit készíthetnék - bár ez sem teljesen igaz, de az egy másik történet*). Ezt meg is mondtam a bácsinak, mondta miért is ne lehetne ugyanaz a kép? Bécsben vagyunk, a kép igazán a monarchiabeli időket idézi, egyszerűen azért, mert azok a minták tényleg azokból az időkből származnak, természetes, hogy Budapestre is jutott belőlük. És miért is ne lehetne, hogy még a 2000-es évek elején is volt egy olyan cég, amelyik azokat használta fel, hogy kézzel festett gobelinlapokat készítsen? Nem is csoda, hogy szerelmes voltam minden képükbe! Ó, bár vettem volna többet is, de ki gondolta volna, hogy megszünnek? Ezzel kapcsolatban sajnos látszott, hogy a bácsi a bécsi hímzéseket illetően sem volt túl optimista sajnos, és elszorul az ember szíve ilyenkor. Persze, értem én, egy ilyen minike 60 euró körül van, egy kép pár száz euró, egy táska 1500 euró körül, értem én, értem, de mégis. Ahogy a lyoni selyemárus nénivel amikor beszélgettem, aki arra panaszkodott, hogy már nincs lyoni selyem, pár turistaboltba jut pár kendő abból a pár manufakturából, amit a város mesterségesen tart életben. Így. Egyenházak, egyenruha, egyen kínai szuvenír. ~1 perces csönd az egyedi, ízléses és történettel-történelemmel bíró tárgyakért~
Na tereljük inkább vissza vidámabb témákra a szócséplést!
Szóval én úúúúúúgy örültem, hogy otthon vártak rám A Beja ibolyái, amikre rávethettem magam és belehímezhettem minden bécsi petit point iránti lángoló rajongásomat!:) És most örültem annak is, hogy A Beja a lilát szereti, és ezért nem a megszokott, szívemnek oly kedves rózsáimat hímeztem, hanem valami újat:) Egy interneten talált, régi, festett minta alapján hímeztem 20 öltés/cm selyemre. Itt egy Instagram-giccs-fénykép:)

Na meg a kettő ajándék együtt! És akkor mára végeztünk is. Majd jövök még, ne árválkodjon már szegény blog, nektek pedig minden csudajót!:)


* lehet, hogy külön cimkét kéne annak a boltnak nyitnom itt a blogomban, annyiszor írtam már róla, annyiszor sirattam és még fogom is! :)

Saturday, September 3, 2016

Kötött cafatok

Van az úgy, hogy az ember cafatkákat kötöget, és ennek még egy külön blogbejegyzést is szentel.


Ravelryn találtam egy 5 nap, 5 kendő kihívást (ez az egyenes link: http://www.arohaknits.com/5-shawls-5-days), aminek a keretében az ember megismerkedhet 5 kötött alapformával, és egyébként is szeretek mostanság cafatkákat kötögetni, mert baromira sokat tanulok belőlük, de ez most teljesen telibetalált!
Persze az alapformákba én rögtön beleszövögettem mindenféle csipkemintákat, ahogy esik, úgy puffan alapon, úgyhogy nem feltétlenül tökéletesen illeszkednek a formákhoz, de a lényeg nem is ez volt. Így meg lehet tanulni, hogyan tervezzél magadnak sálat, kendőt. Csak az aszimetrikus sálba nem raktam semmilyen mintát, az annyira nem ihletett meg, hogy na. Ezen a képen még két cafatka van, ahol más dolgokat próbáltam, de van még több is, csak azokat nem kotortam még elő.

No, hát száz szónak is egy a vége: ajánlom mindenkinek ezt a kihívást, mert sokat lehet tanulni belőle és nagyon inspiráló! (jó, gondolom annak, aki már 50 éve köt, nem ad túl sokat:))


Thursday, August 25, 2016

Karkötő a nyári nyavajgás közepette

Ö
mmmm igen. Nyár van. 35 fok, meg minden. (morog-morog-morog). Azt persze el kell ismernem, hogy az északi fekvésű albérletünk, amelyikben nagyon jó huzatot lehet csinálni óriási, de tényleg óriási megkönnyebbülés, idén még azon sem agyaltam, hogy be kéne mégis szerezni már azt a mobilklímát, néhanapján bőven elég a ventilátor, egész nyáron talán ha 3 napot szolgált (kop-kop). De mégis, kimenni az utcára nehézkes, idegesítő, utálatos (stb, a sor szabadon folytatható), úgyhogy ilyenkor nyűgösebb vagyok, az állandóan bennem bújkáló alkotói elégedetlenség teljes pompájában virít, a múzsa meg hűvösebb helyeken pihen, messzire kerülve engem. Ennek hatására végignéztem, miket készítettem az elmúlt pár évben. Minden vacak, semmi eredeti, semmi sem szép, minden sz.r, kész, ennyi. Megpróbáltam arra koncentrálni, mi az, aminél mégis legalább egy kicsit, ha valahol nagyon mélyen is, de mégis azt érzem, hogy azért ez szép. Mondhatni, önismereti tanfolyamra szántam rá magamat:D Nos, arra jutottam (tádááááááám, meglepő felfedezés következik!), hogy a csipke és a miniatűr az "enyém". Szóval ezzel tudom magamat legalább egy kicsit lehűteni. Csipkét sajnos nem olyan egyszerű gyorsan csinálni hirtelen (a kutya rúgja meg!*), úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy a tavasszal Léna unokatestvéremnek hímzett minit újra megcsináljam, mert nem szeretem kétszer ugyanazt megcsinálni, de akkor annyira beleszerettem, hogy nehezen váltam meg tőle és tudtam, hogy magamnak is megcsinálom (úgyis mindent elosztogattam, nekem nem is maradt).
Szerencsére pont ugyanaz a méret, ami egy tavaly óta várakozó karkötőbe kell, amit már eleve magamnak szántam, úgyhogy elővettem a minikhez előre rendezett fonalakat (mindig ugyanazokat a jelöléseket használom ugyazokhoz a színekhez, és csak újakat adok hozzájuk, így ennyivel is kevesebb a munkám minden egyes minivel:)), a minta már kész volt, úgyhogy csak hímezni kellett és kész. Szép lett, tetszik. Csak a problémája, hogy semmihez sem illik, annyira erős a stílusa :D inkább medálban kellett volna. Na nem baj, majd eljön a maga ideje, addig meg nézegetem!

*Három hónap alatt kb ennyi készült el a vert csipkémből. Elmélyedés kell ehhez a bonyolult mintához, arra meg nincs lehetőség, ez van. (igen, hajszálvékony selyemfonallal készül, sajnos többet is leszakított már vagy a macska vagy a purdé, úgyhogy sajnos ott vannak azok a csomók)
Meg ez is kell a nyugalom megörzéséhez. Megőőőőőőőrzéséhez. Pfuj, még helyesen sem tudok írni, hát ennyire nehéz a helyzet!

Saturday, August 20, 2016

Everard

P
ontosabban Everard Smith, a 18 centis pamutmedve. 


Mint már említettem többször is:D utálok amigurumit horgolni, de ő szerelem volt, nem volt mese, el kellett készülnie! Meg hát milyen az, hogy a gyerekemnek nincs olyan játéka, amit az anyja horgolt volna? (ha a buszt nem számítjuk, amelyik nagyjából labdaként funkcionál). És a pulya szereti! Brummog neki, pedig a puha játékok hidegen hagyják. Győőőőőzelem! :D

3,5-ös horgolótű, Phildar Phil Coton 3 fonal a barna és Sostrene Grenes fonal a többi. A takaró 1-es tű, Sajou és DMC 80-asok. A szemét és az orrát hímeztem, hogy egyáltalán ne legyenek rajta lerágható és lenyelhető részek. A papucsa levehető, mert hát nem megyünk ágyba papucsban, hát nem?

A mintát az orosz internetről szedtem, gyakran látni ezt a medvét, de a minta és a leírás nem egyezik, szóval kicsit módosítottam itt, kicsit toldottam ott, kicsit cseréltem amott. A végeredménytől mindig mosolyognom kell, még ha szegénykém nagyon szomorú is:) Mindig akartam készíteni egy nagyikockás takarót, de nem szeretem sem készíteni, sem nézni, nem az én világom az ilyen kockás tiri-tarkaság, ahogy a millió egyforma darab meghorgolásától is sikítani tudnék, de hát azt mondják, a nagyikocka kötelező mindenkinek, aki horgol. Végre el is jött a tökéletes alkalom, ahol még jól is néz ki a takaró:D

Ezen a képen olyan kis csálé, de olyan jól áll neki (egy hete kész van már, azóta erős használatban van, szopogatva volt, ültek rajta, dobálták, stb...)
Egy így készült kép:

Nos, jöhet a tél, ő már téliruhában van!:)

Saturday, August 6, 2016

Jane Austen, büsz, meg az éneklő virágok

Kezdjük a jó öreg Jane nénivel.


Ahogy az előző kötött táska, ez is a Jane Austen knittings újságból készült. Ahogy az előző kötött táska, ez is Sostrene Greenes fonalból. Igazából csak azért, mert valami csipkéset akartam kötni, mert tetszik, mert semmi értelme nincs egy századik ilyen szütyőt megkötni (á, dehogy nincs! Mindig akad valami félkész kézimunka, amit bele lehet süllyeszteni) és mert nagyon tetszik a folyamat, ebből is rengeteget tanultam. Szerintem lesz még egy harmadik is, kinéztem már:)
Ha még nem vettétek észre, szeretem a szép, de fölösleges dolgokat:) Külön extra, hogy amikor befejeztem, de még nem blokkoltam és persze a bélést sem varrtam még bele (olyan színű szatén, mint a húzókája), akkor pont olyan volt, mint Cicely Mary Barker egyik virágtündérének a sapkája. Jó tudni, hogy erre is lehet használni:D

Egyébként a másik kötött táska nagyon jól funkcionál játszótéri projekteknél, a csuklómra akasztom, benne a fonalgombolyag és teljesen mobil vagyok, miközben horgolok. Ahh, igen, mit horgolok. Hát például büszt!

Így, franciául kiejtve. A pulya első, és azóta is a legtöbbet használt szava (a repertoár már ötre bővült, a második a mama, a harmadik a "báll" - labda, a negyedik alma, az ötödik meg... nos, az ötödikre nem vagyok büszke: koka. Igen, a kóla. Igazából a műanyag üvegeket hívja így, esküszöm, nem itatok vele kólát! Hahh, nem osztozkodom:P Meg a koka azért tetszik neki, mert olyan, mint a kaka, ami nem az, amire gondoltok, hanem a kamion! Na, ennyit egy 17 hónapos fontossági listájáról:)). Szóval a büsz. Képtelenség találni egy rendes játékbuszt, ami a korának megfelelő, vagyis törhetetlen, mert amiket kapott már ajándékba, hiszen mindenkit levesz a lábáról a büszölős szövegével, mindet széttörte már. Mi az egyetlen törhetetlen megoldás? Hát persze, hogy a horgolás! Irtóra rusnya lett szegényke, de azért felismerhető. Azt hiszem:D

Pingouin Pingorex Baby fonal és 3,5-ös horgolótű. A minta egy VW kisbusz volt eredetileg, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az elejét a lyoni 35-ös büsz képére fazoníroztam, ezért varrtam úgy, hogy kockább legyen. Persze ha előbb gondolkodom, akkor az egészet máshogy csinálom, mert eredetileg az oldala is csíkos és nem egybe piros, de nem gondolkodtam, csak maaaaaaaaaarrrrrhára untam ezt a horgolást, de látva a purdé lelkesedését a félkész darab iránt, erőt vettem magamon és befejeztem. Hahh, befejeztem, amint kész lett, elhajította és ügyet sem vet rá, hiába mutogatjuk neki néha, hogy na, hát nem büsz? Mondja, hogy büsz! És már repül is. Tessék, ennyire értékeli a munkámat! Mondjuk tudhattam volna, nem érdeklik a puha játékok, nem is tudom, minek horgolok éppen medvét most! Na jó, igazából azért, mert én első látásra beleszerettem abba a medvébe, és megcsináltam volna akkor is, ha nem lenne a gyerek, pedig nagyon utálok játékokat horgolni. Ja, igen, egyszer már meg kéne mutatnom a krikett szettet, amit a gyereknek csináltam, na azt viszont értékeli, hiszen "báll"-lal játszák, csak az ütővel veri a macskát, ezért nem adjuk még oda egyelőre az egészet, és ezért felejtem el megmutatni, pedig az aztán irtóra menő cucc lett! Mindegy, mert ezek sem ma készültek:D
Pl az éneklő virágok a múlt hétvégén.

Szombaton eszméletlenül meleg volt, esőre állt, nehéz volt az időjárás, mindenki feszült volt, de értelmes emberek vagyunk, ilyenkor megpróbáljuk nem átvágni egymás torkát, nem üvöltözni hülyeségek miatt, stb. Néha még sikerül is! Megkértem JB-t, itt egy kupac Broderie Inspiration, az én legeslegeslegkedvencebb újságom (egy ausztrál újság, az Inspirations francia fordítása, sajnos már nem adják ki nálunk, van, amennyi van, későn kaptam észbe, mennyire fantasztikus újság), válasszon belőle BÁRMIT, és én azt elkészítem, mert nekem kell valami sikerélmény, de semmi inspirációm. Természetesen egy óriási takarót választott, de aztán beismerte, hogy az csak még jobban frusztrálna, mert sosem fejezném be, ezért végül az éneklő virágokra bökött. Egy este alatt elkészült, és nagyon odavagyok érte, mert rettenetesen aranyosak és imádom a színeit az egésznek, nagyon friss. Eredetileg teljesen más színvilágban kellett volna hímezni és varrni, de abból gazdálkodtam, amim volt otthon és a végeredmény sokkal jobban tetszik, mint a narancssárgás eredeti.

A kisvirágos anyagból éppen csak ennyim volt, belülre nem is jutott teljesen, fehérrel pótoltam ki, mert olyan kézimunkaboltban a kasszánál egy kis kosárban 1 eurós maradék cafatos anyagok közül való. Azért ha a kajaboltok a csokit teszik a kasszákhoz, az okos kézimunkaboltok apró anyagokkal csábítanak vásárlásra, és sajnos működik is:D A fonalak Waterlilies és Emőke festette fonalak. A patent meg a Lidlből van, nagyon olcsón árulták azt az egész patent és lyukasztó és akármi készletet, imádom, nagyon praktikus cucc, mindenkinek nagyon ajánlom!
Azt hiszem, ennyi mára, köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot!:)

Saturday, July 16, 2016

Séta a hóban (egy báránnyal)

R
égi elmaradásom ez a kis bagoly itten. Egy ismerősnek készült, aki gyűjti a baglyokat. Tavaly szeptemberben kezdtem el hímezni, annyira kevés hímeznivaló van benne, mégis ennyi ideig tartott. Nem, mert már júniusban befejeztem, csak azóta kallódott, meg nem tudom, úgy megy az idő, hogy észre sem veszem, és minden kimegy a fejemből, borzalmas, a nyár aztán végképp nem segít az agyam kordában tartásában. Na mindegy, a fő, hogy elkészült, bekereteződött és majd repül új gazdájához.

Megmondtam neki, hogy egy olyan országba megy, ahol borzalmasan szörnyűséges a klíma, de attól tartok, félreértette, mert nagyon melegen öltözött fel... ugyanis Izraelbe repül (a pöttöm szárnyait és a vastag kabátját figyelembe véve, nem nagyon tud repülni, úgyhogy a posta segítségére lesz szükség).

Orosz RTO készlet, Séta a hóban a címe. Vicces, hogy közben egy másik képet is hímzek ugyanezzel a címmel, de az teljesen más lesz (majd, egyszer...), de hát maradjon meglepetés, annyit mondhatok, az mini, de sokkal-sokkal nagyobb munka. A készlet a kedvenc boltomból, az újpesti kézimunkaboltból. Igazából egy élvezet volt hímezni, annyira szeretem az ilyen mintákat, ahogy szépen lassan kirajzolódik a pacákból a kép, nem is tudom, miért nem hímzek többet? Ja, mert tele a fejem mindennel. Borzalom. Imádom a kis bojtot a sapkáján, legszívesebben megtartanám magamnak ezt a képet!:)
Egyébként az uram szerint pont olyan fejet vág, mint Pierre-Sergei, amikor elmegy a vonat. Ja, újabban a vonatnézés szerves része az életünknek, kell nekünk 300 méterre laknunk egy vasútállomástól? Ilyen az élet egy 16 hónapos kisfiúval, vonatbámulás, buszbámulás, villamosbámulás. Ha rajta múlna, kiköltöznénk az állomásra, így csak minden alkalommal, ha kilépünk a házból és nem jobbra fordulunk, hanem balra, vagy egyenesen megyünk, óriási, éktelen sivalkodást kell elviselni 5 percen át. Majd elmúlik.
A fényképezés kedvéért, hogy ne legyen olyan unalmas, horgoltam ezt a mini baglyot, ingyenes minta a Ravelryn itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-charm-2 Sok értelme nincs, de roppant cuki, két centi az egész:)

És még egy elmaradás. Óóóóóóóó, még tavaly májusban kezdtem el, de elfogyott a türelmem elég hamar, ugye-ugye a végtelen, monoton sorok nem az én idegeimnek lettek kitalálva. Most meg a játszótéri unatkozások alatt tök jó kis projekt volt, nem kellett odafigyelnem, csak horgoltam automatikusan. Ciki, hogy egy évet késtem, még jó, hogy minden évben készül egy óriás takaró! Az eseményre egyébként mindenkit nagyon szívesen várnak, kár, hogy nekem esélyem sincs elmenni, de ti menjetek! Részletek itt: https://www.facebook.com/events/1551127711864100/
Gőzöm sincs, milyen fonalakból készült, mert ami volt mindenféle itthon, de puha és kellemes, nekem tetszik:D Csak az utolsó sor, jó ég, ötször horgoltam újra, hogy kijöjjön az 50 centi rendesen, megőrültem már tőle. Szeretnék még ilyen kockákat horgolni, jó mulatság, csak kicsit meg kéne emberelnem magamat, hogy elkezdem és nem dobom félre. Meglepő egyébként, hogy egy ennyire egyszerű kockából mennyit tanultam, talán egyszer meg kéne horgolnom egy igazi nagyikockát, hátha tud nekem újat mutatni, nem csak csetnekivel kéne szórakoznom?

Van ám még egy elmaradásom, nagyon remélem, hogy a következő bejegyzés arról fog szólni és nem valami teljesen másról, de hát nem tőlem függ, hanem... őőőő... kire és mire is kenhetném, hogy soha nem azt csinálom, amit kellene? Azt hiszem, nem tudnék megélni a kézimunkából, megőrülnék a határidős vagy kötelező feladatoktól, amennyire összeszedett és pontos vagyok egy munkahelyen, annyira szétszórt a kézimunkában.

Saturday, June 18, 2016

Egy kis kendőcske

O
ooops I did it again... kötöttem, hát pedig tényleg nem akartam, csak hát megtörtént, hát na, hát van ilyen. Mentségemre szolgáljon, hogy elég gyorsan kész lettem vele, és még nem is tetszik annyira:D Na jó, azért jó lesz, arra, amire akartam (nyári nagy melegben előkapom és a fejemre kanyarítom, á la takarítónő, hogy ne süsse a fejemet a nap), csak a folyamat nem elégített ki túlzottan.

Egy régebben készült kendőt bontottam le és használtam fel a fonalat (Cheval Blanc Official Ambre), mert a fonal nagyon-nagyon szeretős, nyári kis bambusz és pamut keveréke, viszont az a kendő sehogy sem volt jó ehhez a fonalhoz. Ahogy valaki találóan megfogalmazta valahol: nem volt szerelem a minta és a fonal között. És a másik találó dolog, amit olvastam és magam is észrevettem: csipkekendőt nehéz szépen fényképezni. Úgyhogy ennek örömére direkt gagyi képekre törekedtem, bár igazából vörös rózsával kellett volna fényképezni, de az nem volt kéznél hirtelen.

Mondjuk egyébként sem vagyok túl ihletett mostanság a fényképezéshez, nekem ahhoz nyugalom és magány kell. Na mindegy. A lényeg, hogy látszik a kendőm, ami azért helyeske lett, puha és praktikus.

 A minta a Ravelryn ingyenes kezdőknek való csipke kendő 2 ismétléssel. Annyira kezdőknek való minta, hogy egyszer elaludtam kötés közben. Felderengett lelki szemeim előtt egy hajdanvolt nyelvészeti óra, amikor a tanár monoton hangon, a plafont bámulva mondta a világ legérdektelenebb tananyagát, és már aludtam is. Rettttttenetesen unalmas dolog kötni, azt hiszem. Vagy csak a kevésbé változatos mintákat. Ezután revideáltam álláspontomat az orenburgi kendőket illetően. Tudniillik az igazi, autentikus orenburgi kendőnek nem ám megacsipkés csiri-csáré mintázatú a belseje, hanem legalább 1 négyzetméternyi vagy egybefüggően unalmas, vagy csak egy kicsi lyukas ismétlődő mintájú a közepe, és a széle sem túl változatos, a gyönyörűségét a felhasznált kecske-fonal adja, amitől aztán egy óriási kendő annyira pihe lesz, hogy egy gyűrűn át lehet húzni, viszont még a legzordabb orosz hidegben is melegít. Gyönyörű, de azt hiszem, mégsem akarom megkötni, hacsak nem akarok Csipkerózsikává válni. Nem akarok, manapság nem nagyon kóborolnak hercegek az utcán, nekem is csak egy béka jutott.

Sunday, June 5, 2016

(Let me call you) Sweetheart bag

M
ost kötöttem. Nem mintha akartam volna, csak a hatalmába kerített hirtelen, hogy ezt most megcsinálom és nem tudtam szabadulni, pedig egy vert csipkéről olvasgattam, miközben egy csetnekin agyaltam. De az ilyen érzést soha nem szabad ám figyelmen kívül hagyni, mert az hozza a legjobb eredményt.

Szerintem jó is lett, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag az első kötésem, egyetlen hiba van benne, de nem mondom meg, hol és akkor soha nem jöttök rá! Na jó, leírom, mert a blogomat arra használom, hogy emlékezzek arra a hatalmas mennyiségű apróságra és tapasztalatra, ami egy-egy munkával kapcsolatban zuhan a nyakamba. A csipkeszegély szélén a (őőőőő, magyarul nem tudom, upsz) "purl" (fordított? Vagy az a sima?) sort valamilyen bolond késztetés miatt a (őőőőőőőőőő....) back loopba kötöttem, úgyhogy gyakorlatilag hiányzik egy szép lezáró sor a csipkerész alatt, a húzóka fölött (olyan, ami alatta is van, ahol a minta kezdődik). Jó, hát na, van ilyen, a legrosszabb, hogy észre is vettem rögtön, hogy nem jó, mégsem javítottam, tényleg nem tudom, miért. Hogy is nézne ki, ha egy első darab tökéletes lenne... trallala...

 Van a Jane Austen Knits nevezetű újság, amiből anyukám pár évvel ezelőtt megkötött nekem egy nyakravalót, amit azóta is hordok (igazából kettőt, van egy szürke is, jól megy a szürke Tiszámhoz). Nomármost, volt benne egy pár kesztyű is, ami nekem a KELL kategóriába esett azonnal és rögtön, mert imádom a kámeákat. Meg is vette anyukám a fonalakat, meg minden, csak végül mégsem készült el, mert túl apró a minta, rosszul látta, nehezen ment. Na akkor határoztam el, hogy előbb, vagy utóbb kötni fogok. (plusz nagy lökés volt az orosz orenburgi kendők, ami a másik "meg kell kötnöm", de az nem azért, hogy legyen, hanem azért, hogy megcsináljam) És ha én elhatározok valamit, akkor arra tényleg sor kerül, még akkor is, ha látszólag elfelejtettem, de már kitapasztaltam, hogy jobb, ha hagyom érni a dolgokat és akkor esek neki, amikor teljes magabiztossággal érzem, hogy tudom, mi a teendőm. Így lehet, hogy évek múlva kerül csak sor valamire, de nem baj.
Szóval pár napja véletlenül megláttam a kesztyű képét neten, belesandítottam a leírásába, de félretettem, mert nincs olyan méretű tűm, meg a fonalak is Pesten vannak hozzá. Aztán ha már úgyis nézegettem a Jane Austen Knits újságokat, és megláttam ezt a táskát, és táskánál meg tökmindegy, hogy mennyire igazodsz az ott megadott gauge-hoz, csinálhatom olyan fonalból és tűvel, amilyennel csak akarom (vagy amilyen kéznél van), olthatatlan vágyat éreztem hirtelen, hogy legalább ezt megcsináljam. A bonyolultságot az adta, hogy hosszú körkötőtűm van, úgyhogy magic looppal kellett ügyeskednem, de hát túl unalmas is lett volna, ha nincs valami nehezítés benne:) De egyébként gyors és rettenetesen egyszerű, elkönyveltem előtanulmányként a kesztyűhöz. Az meg már más kérdés, hogy mikor fog elkészülni a kesztyű.

 Bélésnek egy patchwork anyag ment, régóta várt ez az anyag a sorára, de most a lehető legjobb helyre került, oda született.

Meg egy csillogós gyöngyöt is belekötöttem a húzókába, nekem valahogy hiányzott valami apró csillogó.

 A kettővel ezelőtti bejegyzésben leírtam, hogyan került a kezembe kötőtű, azóta annyi adódott hozzá, hogy anyukámtól lenyúltam két kötőtűt és két könyvet (nem fogjátok elhinni, az egyik csipkekötésről szól!:)), és egyszer gyorsan megkötöttem kb 25 centi szélcsipkét, mert meg akartam nézni, hogy illene-e valamihez, ami éppen készül (nem illett, viszont gyakorlásnak ez is jó, ráadásul irtóra gyors)

A fonal az én új szerelmem, a Sostrene Grene (vagyis Anna és Claras) pamutfonala, olyan puha, hogy öröm dolgozni vele és a színei is murrrrrr!
A minta a Jane Austen Knits 2012-es számában jelent meg, a neve Sweetheart bag. Nem direkt fényképeztem Pofiggal, csak odajött. Szerintem félreértette: "Sweetheartot fényképezel? Az én vagyok! Jövök!"
Tényleg az ♥

Még egy apróság, amit nem mutattam, de az elmúlt időkben készült, valahogy olyan semmi célja, elkezdtem, de minek, csinálgattam, de minek, egy ahogy esik, úgy puffan készült nyaklánc, bár a kiindulópont a Ravelryn fellelhető legegyszerűbb horgolt nyaklánc, mégsem azzal az öltéssel készült. De az eredmény szerintem szép is lett:)

Japán Toho gyöngy, a legapróbb méret, kicsike Swarovski gyöngyök, gyöngyház gomb, műanyag kámea hobbiboltból éééééééééés.... 80-as fonal!:)

Monday, May 23, 2016

Egy kis bepillantás a hálószobámba, avagy az új függönyöm

V
olt nékem már pár éve egy ronda és időtől foltos anyagra felvarrt szépséges Puy (ejtsd: püi) csipkém. Hogy mióta várt a sorára a padláson, azt nem tudom, de olyan gyönyörű és nagy és hűha, hogy az ember elájul tőle, megérdemelte, hogy elhozzam és elővegyem és sóhajtozzak fölötte. Már régóta érett a gondolat, hogy a tényleg nagyon rusnya anyagot lecserélem, de azon kívül, hogy elég nagy meló rendesen megcsinálni, mert nagyon nem egyenes ám, meg is kellett találni azt az anyagot, ami illik is hozzá. Meg főképp, meg kellett találni hozzá a lelkierőt. Viszont milyen csudán mutatna a kedvenc varrósarok díszeként a hálószobában!

Úgy két hónapja vettem meg végre az anyagot, úgyhogy már csak a munka oroszlánrésze maradt, nem is tudom, mi volt idegölőbb, kiméricskélni, felfércelni lazán, levágni a nagyobbik részt (remegő kezekkel, hogy még véletlenül se vágjak a csipkébe), felfércelni rendesen, végigmenni rajta kis cikk-cakkal varrógéppel (remegő kezekkel, jó ég, nehogy véletlenül az anyag tekergetése közben a csipke is alákerüljön és hozzávarrjam, miközben azon agyaltam, hogy a csúnya anyagra valaki bizony kézzel varrta fel, nem ám varrógéppel, úgyhogy mit rinyálok én itt), aztán levágni rendesen a csúnya anyagot (remegő kezekkel), visszahajtva az új anyagot hátul megint végigvarrni nagy cikk-cakkal, ezután már csak remegő kezekkel kellett levágni a visszahajtás maradékát és kész is volt. Semmiség ez 180 centi szélességnél, ami úgy legalább 4 méter varrnivalót ad.

Egyébként  maga a csipke nem tökéletes, van pár hely, ahol el van szakadva, de nem nagyon látszik, ahol tudtam, ott megjavítgattam. És miután felakasztottam, arra gondoltam, hogy azt hiszem, leveszem és elteszem későbbre, mert a pulya meg a macska együtt a közelében túl felkavaró látványt nyújtott. A macska, akit újabban Rómeónak hívunk...

Hát jó, hát itt a tavasz, na. A varrósarokra visszatérve egyébként, pár napja találtam egy csudameseszép anyagot, de olyat, hogy szinte ugráltam, hogy ebből kell nekem ágytakaró az én nagypolgári giccsel kevert shabby hálószobámba! És mivel teljesen elfogadható áron volt, vettem is. Már csak bélést kell vennem, de pamutflízt akarok, azt meg még le kell vadászni és kezdhetek varrni, mert azt utálok, pláne nagy dolgokat. Viszont az az anyag! (aki ismer, már bólogat, na, tutira toile de jouy. Igen, az! Halványkék. Halványkék!! OK, a hátoldalának meg halványrózsaszín, hogy meglegyen a giccshatás:P)
Kértétek a ruhámat. Ám legyen, tessék. Ehhez azt kell tudni, hogy én szinte csak feketében járok (nincs mögötte semmi megfontolás, azon kívül, hogy abban érzem a legkényelmesebben magam, legfeljebb még csak annyi, hogy túl színes egyéniség vagyok, és vissza kell fogni valamivel a ragyogást...), szóval amikor megláttam, akkor izé. Kicsit sokkolva voltam, mert hát sem a baglyok nem az én világom, sem az ilyen nem is rikító, de mégis rikító, enyhén pszichedelikus színek (erre JB azt mondta, hogy az orosz behatás azért érződik), de amikor felvettem, akkor annyira enyémnek éreztem, tökéletesen rám volt szabva, az a forma, amit én a legjobban szeretek, a legtökéletesebb hossz, kellemetes flokon anyag, mondtam, hordani fogom, amíg le nem foszlik rólam. Hát így kell engem rávenni, hogy ne csak feketében járjak.
Azért egy szoknyát az én kedvenc fekete pamutdzsörzémből kialkudtam, mint mondtam. Arról egy ilyen, Szentendrén készült kép, csak hogy lássátok, milyen szép fehér a lábam, de nem kell aggódni, nyár végén is ilyen szépen pörög, hátamon a pulyával. (könnyen magamévá tettem azt a francia divatot, hogy edzőcipőt vesznek bármilyen szoknyához)
Más nincs. A pulya nem akart pózolni, amikor le akartam fényképezni az új játékával, amit neki (meg JB-nek) csináltam, de majd lesz az is, egyébként nem sokat kézimunkázok, inkább olvasok, Orhan Pamuk, az egyik legeslegkedvencebb íróm új könyve, a Furcsaság a fejemben jobban leköt. Olvassátok, zseniális!