Aemilia Ars

A

vagy a bolognai csipke (ejtsd: emilia arsz). A tűcsipkétől mindig féltem, de ez a fajta annyira gyönyörű, és a könyv annyira érthetőnek tűnt, hogy kipróbáltam. Még augusztus folyamán csináltam meg az első két kis terítőcskét próbaképpen,

aztán azóta lassanként egy csomó kis gyakorló cafat összegyűlt, egy kivételével az összes elkészült, aminek volt leírása a könyvben, plusz egyet, aminek nem volt leírása, csak mintája. Még van mit gyakorolnom, nem tetszik, hogyan csináltam meg a leveleket az utolsó darabon, de tudom, mit rontottam el, és a pikókkal sem sikerül megbarátkoznom, pedig a szivecskével direkt azért vacakoltam, de azért alakul és nagyon szeretem.

Mindegyik 60-as Anchor horgolóval készült. Van még egy nagyon gyönyörű leírás nélküli minta abban az első részben, már előkészítettem, felragasztottam kartonra, kilyugasztgattam, vettem hozzá 30-as DMC hímzőt, ami elvileg ugyanolyan vastagság, mint az Anchor 60, csak kevésbé merev, szóval megvan minden, csak előbb be akarom fejezni a kötött zoknit, amit JB-nek megígértem.
Meg befejeztem a májusban elkezdet Rowen Jumpert Fabel knitweartől, csak nem fényképeztem még le, nincs nagy ihletem mostanában, pedig gyönyörű, és jobb rajtam fényképezni, mert úgy látszik igazán, milyen csodálatos.
És befejeztem a nyáron elkezdett vízköpőmet is, jópofa lett. Ő horgolva van, 80-as a teste és Gütermann pamut varrócérna a háló. Madame Hardouin századfordulós könyvéből, egyenesen a Notre Dame-ról.

Ó, és még egy, egy kis Hunnia csipke:

Szegény egy kínszenvedés volt :D Júliusban anyóssal elmentünk a lyoni selyemműhelybe, ami egyfajta múzeum, műhely, akármi. Hány éve élek itt és sosem mertem bemenni, elszomorít a téma, de most anyóst érdekelte, a gyereket is, hát azért akkor végül csak bemegyek, na:D igazából szuperjó ott és imádtam, csak szomorú. Mondjuk mert nem volt hely, hogy engem is felvegyenek hozzájuk szőni :D viszont vettem pár nagyon szép selyemcérnát, szépséges színű maradékok fabobinákon. Az eladó figyelmeztetett, hogy ezek a szövéshez használt selyemcérnák néha nagyon régiek, ezért könnyen szakadnak. Ó, hát igen, a zöld szakadt, borzasztó volt bele dolgozni. A rózsaszínű teljesen OK, ahhoz egy nyersselyem, rojtos-bolyhos vastagabb kontúrszálat használtam, a zöldhöz sima pamutot, de nem is az volt a baj, de hogy tényleg attól elszakadt, hogy csak a kezembe vettem, a könnyű, vékony verőkéimmel készült, de még azoknak a súlya is sok volt. És amikor egyszerre három is elszakadt, mielőtt lezártam volna szépen, akkor inkább úgy hagytam. Jó kis tapasztalat volt, és van még pár színem, ha eluralkodik rajtam a mazochizmus.
Nem posztolok gyakran, hülye időket élünk mostanában, az ember szívesen húzódik vissza a csigaházába, a vírus és az egész maszkabál (számunkra szerencsére, kop-kop) inkább csak hab a tortán, de úgy kicsit sok a szomorú és nyomasztó esemény nálunk. A virtuális csigaházam az én fotós Instám itt van. De az örömhír, hogy végre leszedték 5 borzasztó hónap után az állványzatot! Van fény, nincs kosz, nem büdös, kinézek az ablakon és látom a világot. És Philippe Jaroussky is megörvendeztetett végre az új albumával, ami igaz, tavaszra volt beütemezve, de nem baj, most jobban jött, és gyönyörű az is. Inspirál a csipkekészítésben:) Ez már szebbé tesz mindent, csak most meg ne lenne olyan hideg :D