Hát az úgy volt... igazából leírtam, csak aztán kitöröltem. Hosszú és borzalmas történet. Azzal kezdődött, hogy elmentem egy hét betegszabadságra. A háziorvos, az üzemorvos és a beteglátogató (ellenőrzi, hogy otthon vagy-e betegséged alatt, nem szimulálsz-e, stb) mind javasolta, hogy maradjak otthon egy hétig, és pihenjek. Na ezt a munkahelyem nehezen tolerálta, hívogattak, üvöltöztek, hogy lusta vagyok, menjek be azonnal dolgozni, stb. Némi terrort alkalmaztak. Ezután kaptam még időt, mert csak rosszabbul voltam mindezek után, de ez sem tántorította el őket, hogy hivogassanak, majd hivatalos levélben behívjanak egy sürgős beszélgetésre a HR-rel a betegségemet illetően. Hosszú történet. A vicces, hogy most már ügyvédem is van, mert a két hét(a másodikat az egyik üzemorvos adta, mert látta, az első hét semmivé lett azáltal, hogy állandóan hívogattak) a nekik köszönhető stressz miatt a bőgés és folyamatos alvás mellé némi pánik is társult már, de ők erre ügyet sem vetve szépen lezárták a betegszabadságot, és rámparancsoltak, hogy menjek dolgozni (itt a háziorvos kezel, az üzemorvos meg dönti el, munkaképes vagy-e. A két orvos nem kommunikál egymással, az üzemorvos meg természetesen azt csinálja, amit a hr ráparancsol).A végére kicsit kipurcantam, és feladtam. Most már elég szarul vagyok lelkileg, ha én oda bemegyek, akkor hiába alapállásban egy jámbor birka vagyok, én a két kezemmel fogok nekiugrani a hr-nek és az account managernek, hogy kikaparjam a szemüket, és addig gyepálom őket, amíg börtönbe vagy diliházba zárnak, és ezt mondom, mielőtt vagy tönkreteszem magam, vagy elvesztem az eszem, és előbújik belőlem az általam eddig nem ismert vérengző vadállat, inkább kilépek, legyek rohadt hálátlan a sorsnak, hogy van munkám ezekben az időkben, én meg önként otthagyom, nem érdekel, az egészségem fontosabb, és egyre erősebben megsínylettem már, és nem adtak időt a felépülésre. Minden jel szerint valahogy úgy tűnt, erős nyomást gyakoroltak rám, hogy önként felmondjak, mert a pozícióm megszűnik, és csak ideiglenesen tudnak majd átrakni egy másik helyre, viszont jövő májusig van szerződésem, amit nekik ki kéne fizetniük, ha esetleg ők mondanának fel. Ha viszont én mondok fel, akkor tiszta sor. Nagyon hosszú történet, még csomó undorító részlet van. Ennyi dióhéjban. Most már három napja kb jobban vagyok, már csak néha pityergek (legutóbb egy szomorú kacsa láttán... most erre mit mondjak, magamtól már hülyét kapok), mert legalább tudom, hogy ha munkám nincs is, de oda már vissza nem megyek, vagyis nem fenyeget a veszély, hogy felkapom az első utamba kerülő monitort és a főnököm fején verem szét. A pozíciómat imádtam, de hát megszűnt, úgyhogy már csak tényleg a biztos munkahely az, amit elvesztettem.
Ja, és igazából a legrosszabb az egészben, hogy egyszerűen tehetetlen vagy a helyzettel szemben, az ügyvéd nem csinálhat semmit, jogilag nem csináltak semmi rosszat. Jogukban áll felhívni a betegségem alatt, és a hr is behívhatm beszélgetésre. Az meg, hogy milyen stílusban teszik... a telefonbeszélgetést nehéz utólag bizonyítani, akkor meg nem jutott eszembe az a hülye gomb a telefonomon, amivel simán felvehettem volna az egészet. Az orvos sem védhet meg (a házirovos nem tud, vagy nem akar, nem tudom, az üzemorvos meg azt csinál, amit kérnek tőle). Most értettem meg, hogy a tehetetlenség érzése az, ami erőszakot szül még a legjámborabb embernél is, mert az egyetlen igazságszoltáltatást csak egy baseball-ütőben látok ezek után.
Elnézést, totál magyartalanra sikeredett az egész, mentségemre legyen mondva, iszonyat dühös vagyok a témával kapcsolatban, túl kicsik a betűk ebben a hülye ablakban ezzel a felbontással, és különbenis (itt most csúnyát írnék).
Hasonló helyzetben, már én is voltam. A betegség, meg a kirúgás terén a telefonok elmaradtak. Csak az első adandó alkalmat, várták azt aztán nem halasztották el, de az a fél év még eljött az első leépítés fagyos hangulatban telt el. Viszont pár hónap és találtam munkahelyet, könnyebbet, nagyobb fizetésért, viszonylag jól jártam. Jól is esik az orruk alá dörgölni, nem is hagyom ki az adandó alkalmakat, hogy elmondjam a volt főnökeimnek. Szerintem neked sem kell sokat keresgélni és találsz valamit,m csak addig, ne veszítsd el önmagad! Remélem ebben segít a kreatívságod, és a barátaid, közeli és távoli jó ismerőseid! Én szurkolok neked, hogy jól gyere ki ebből a kavarodásból.
Hát ez nagyon szomorú :( Azért olyan csúnyán tudnak viselkedni ezek a munkaadók. Én nem értem, hogy miért nem lehet ezt normálisan, intelligensen intézni. És ezek az emberek, akik igy bánnak veled, vagy bármelyik másik alkalmazottal, azoknak jó a lelkiismeretük vajon?!?! Arról nem is beszélve, hogy igy kikészitsenek. De azért ne menj be a főnököd fején monitort verni, nem érné meg. Majd ő is visszakapja ezt valahol, valahogyan az életben.
Köszönöm a bíztatást! Remélem is, hogy hamarosan találok valami, sokkal jobbat, sokkal jobb fizetésért, és akkor egyszerűen meg fognak pukkadni!! Van is egy hely, ahova nagyon szeretnék bejutni, gyakran említettem már őket!:) Egyébként a fejlemény az, hogy a betegszabadság végén bejöttem dolgozni, erre a hr odajött hozzám és hazaküldött, hogy nem akarnak többet bent látni, nincs rám szükség. Az ügyvéd dorombolt örömében, hogy ekkora hibát követtek el, lehet végre zsarolni őket. A vége, hogy nem én mondtam fel, hanem ők küldtek el, és ez máris más jogokat ad a kezembe. Remélem is, hogy kicsikar belőlük nekem is, és magának is. És remélem, nem lesz szerény. Gyűűűűlölöm az amerikai cégeket!
8 comments:
Nincs munkád? Miről maradtam le? Mi az, hogy nincs munkád?
Hát az úgy volt... igazából leírtam, csak aztán kitöröltem. Hosszú és borzalmas történet. Azzal kezdődött, hogy elmentem egy hét betegszabadságra. A háziorvos, az üzemorvos és a beteglátogató (ellenőrzi, hogy otthon vagy-e betegséged alatt, nem szimulálsz-e, stb) mind javasolta, hogy maradjak otthon egy hétig, és pihenjek. Na ezt a munkahelyem nehezen tolerálta, hívogattak, üvöltöztek, hogy lusta vagyok, menjek be azonnal dolgozni, stb. Némi terrort alkalmaztak. Ezután kaptam még időt, mert csak rosszabbul voltam mindezek után, de ez sem tántorította el őket, hogy hivogassanak, majd hivatalos levélben behívjanak egy sürgős beszélgetésre a HR-rel a betegségemet illetően. Hosszú történet. A vicces, hogy most már ügyvédem is van, mert a két hét(a másodikat az egyik üzemorvos adta, mert látta, az első hét semmivé lett azáltal, hogy állandóan hívogattak) a nekik köszönhető stressz miatt a bőgés és folyamatos alvás mellé némi pánik is társult már, de ők erre ügyet sem vetve szépen lezárták a betegszabadságot, és rámparancsoltak, hogy menjek dolgozni (itt a háziorvos kezel, az üzemorvos meg dönti el, munkaképes vagy-e. A két orvos nem kommunikál egymással, az üzemorvos meg természetesen azt csinálja, amit a hr ráparancsol).A végére kicsit kipurcantam, és feladtam. Most már elég szarul vagyok lelkileg, ha én oda bemegyek, akkor hiába alapállásban egy jámbor birka vagyok, én a két kezemmel fogok nekiugrani a hr-nek és az account managernek, hogy kikaparjam a szemüket, és addig gyepálom őket, amíg börtönbe vagy diliházba zárnak, és ezt mondom, mielőtt vagy tönkreteszem magam, vagy elvesztem az eszem, és előbújik belőlem az általam eddig nem ismert vérengző vadállat, inkább kilépek, legyek rohadt hálátlan a sorsnak, hogy van munkám ezekben az időkben, én meg önként otthagyom, nem érdekel, az egészségem fontosabb, és egyre erősebben megsínylettem már, és nem adtak időt a felépülésre. Minden jel szerint valahogy úgy tűnt, erős nyomást gyakoroltak rám, hogy önként felmondjak, mert a pozícióm megszűnik, és csak ideiglenesen tudnak majd átrakni egy másik helyre, viszont jövő májusig van szerződésem, amit nekik ki kéne fizetniük, ha esetleg ők mondanának fel. Ha viszont én mondok fel, akkor tiszta sor. Nagyon hosszú történet, még csomó undorító részlet van. Ennyi dióhéjban. Most már három napja kb jobban vagyok, már csak néha pityergek (legutóbb egy szomorú kacsa láttán... most erre mit mondjak, magamtól már hülyét kapok), mert legalább tudom, hogy ha munkám nincs is, de oda már vissza nem megyek, vagyis nem fenyeget a veszély, hogy felkapom az első utamba kerülő monitort és a főnököm fején verem szét. A pozíciómat imádtam, de hát megszűnt, úgyhogy már csak tényleg a biztos munkahely az, amit elvesztettem.
Ja, és igazából a legrosszabb az egészben, hogy egyszerűen tehetetlen vagy a helyzettel szemben, az ügyvéd nem csinálhat semmit, jogilag nem csináltak semmi rosszat. Jogukban áll felhívni a betegségem alatt, és a hr is behívhatm beszélgetésre. Az meg, hogy milyen stílusban teszik... a telefonbeszélgetést nehéz utólag bizonyítani, akkor meg nem jutott eszembe az a hülye gomb a telefonomon, amivel simán felvehettem volna az egészet. Az orvos sem védhet meg (a házirovos nem tud, vagy nem akar, nem tudom, az üzemorvos meg azt csinál, amit kérnek tőle). Most értettem meg, hogy a tehetetlenség érzése az, ami erőszakot szül még a legjámborabb embernél is, mert az egyetlen igazságszoltáltatást csak egy baseball-ütőben látok ezek után.
Elnézést, totál magyartalanra sikeredett az egész, mentségemre legyen mondva, iszonyat dühös vagyok a témával kapcsolatban, túl kicsik a betűk ebben a hülye ablakban ezzel a felbontással, és különbenis (itt most csúnyát írnék).
Hasonló helyzetben, már én is voltam. A betegség, meg a kirúgás terén a telefonok elmaradtak. Csak az első adandó alkalmat, várták azt aztán nem halasztották el, de az a fél év még eljött az első leépítés fagyos hangulatban telt el.
Viszont pár hónap és találtam munkahelyet, könnyebbet, nagyobb fizetésért, viszonylag jól jártam.
Jól is esik az orruk alá dörgölni, nem is hagyom ki az adandó alkalmakat, hogy elmondjam a volt főnökeimnek.
Szerintem neked sem kell sokat keresgélni és találsz valamit,m csak addig, ne veszítsd el önmagad! Remélem ebben segít a kreatívságod, és a barátaid, közeli és távoli jó ismerőseid!
Én szurkolok neked, hogy jól gyere ki ebből a kavarodásból.
Hát ez nagyon szomorú :( Azért olyan csúnyán tudnak viselkedni ezek a munkaadók. Én nem értem, hogy miért nem lehet ezt normálisan, intelligensen intézni. És ezek az emberek, akik igy bánnak veled, vagy bármelyik másik alkalmazottal, azoknak jó a lelkiismeretük vajon?!?!
Arról nem is beszélve, hogy igy kikészitsenek. De azért ne menj be a főnököd fején monitort verni, nem érné meg. Majd ő is visszakapja ezt valahol, valahogyan az életben.
Drukkolok, hogy valami sokkal jobbat találj!
Ezt szerintem is vissza fogja még kapni az életben/az élettől!
Remélem hamarosan lesz új munkád!
Köszönöm a bíztatást! Remélem is, hogy hamarosan találok valami, sokkal jobbat, sokkal jobb fizetésért, és akkor egyszerűen meg fognak pukkadni!! Van is egy hely, ahova nagyon szeretnék bejutni, gyakran említettem már őket!:)
Egyébként a fejlemény az, hogy a betegszabadság végén bejöttem dolgozni, erre a hr odajött hozzám és hazaküldött, hogy nem akarnak többet bent látni, nincs rám szükség. Az ügyvéd dorombolt örömében, hogy ekkora hibát követtek el, lehet végre zsarolni őket. A vége, hogy nem én mondtam fel, hanem ők küldtek el, és ez máris más jogokat ad a kezembe. Remélem is, hogy kicsikar belőlük nekem is, és magának is. És remélem, nem lesz szerény. Gyűűűűlölöm az amerikai cégeket!
Post a Comment