Tündérkarkötő, Tutsek Anna és a hadiflottám

Vigyázat, sokat beszélek ebben a bejegyzésben! :) De van a végén egy hajócska-ismertető!!

1, kimentem a hegy tetejére az erdőbe, kipakoltam magam elé a fonalaimat, hajócskákat, anyagokat, gyöngyöket. Az erdei tündérek ott repkedtek körülöttem, a szárnyuk ihlette végül ezt a színösszeállítást. Rózsaszínű és szürke 80-as Sajou fonal és átlátszó, gyöngyházfényű cseh gyöngy. Mindössze 6 mm széles, ezúttal nem bonyolítottam túl a csipkét, most a színeken van a hangsúly. Másnap jó hír érkezett: megkaptam a recepciós állást abban az aranyos kis hotelben! Szerencsehozó tündérkarkötő:)

A héten csináltam még egyet és tegnap odaadtam Oanának, az erdélyi román lánynak, aki nagyon sokat segített és ezt a hirdetést is ő találta és küldte el nekem. Miután odaadtam neki, rögtön felhívták egy állásinterjú ügyében:) Most szorítok, hogy neki is összejöjjön! Az övét már sima delfinkapoccsal készült, amit a sajátomra használtam, nagyon szép, de túl nagy és nagyon lehúzza a vékony fonalat. Ezen a képen sokkal élethűbbek a színek.

2. Új munka, rengeteg jegyzetelnivaló... hát persze, hogy új füzetkére volt szükségem!:D A könyvnek álcázott füzet témája már régóta szöget ütött a fejemben, úgyhogy most itt volt az alkalom, hogy szabadjára engedjem a fantáziámat:) Többek között azért esett Cilikére a választásom, mert a címében nincs ékezet, ami ugye a különleges fontoknál probléma szokott lenni mert imádom, és ehhez a stílushoz tökéletesen illik:) Miután millimiéterre pontosan megszerkesztettem a borítót, a végén 50 pixellel kisebbre mentettem el az egészet valami pillanatnyi elmezavar következtében, úgyhogy végül sajnos az eredeti szélek jelölésére szolgáló keret beljebb került. Tudom, ha nem szólok, fel sem tűnik, hogy nem odavaló:) Nem volt sárgás papírom, teával színeztem meg a sima nyomtatópapírt, és már fáradt voltam újracsinálni az egészet, ezért hagytam így.  Bevontam széles celuxszal és felragasztottam az előzőleg leoperált eredeti borító helyére. Még az új főnökbácsi is észrevette és megdícsérte, milyen szép füzetem van, bizony!

A hátoldala:

Természetesen kapott egy kámeát, mert volt.. Óóójjjaj, kedden bementünk a városba (Nizzába) és legnagyobb örömömre végre nyílt egy gyöngybolt! Vagy újranyílt helyesebben. Zárás előtt 5 perccel száguldottam be, mindenkit feldöntve és nyálaztam végig mindent, képzelhetitek, hogy nem volt időm rendesen bevásárolni és azóta is vissza akarok menni. Vettem ezt a kámeát, meg egy másikat, amit azonnal fel is ragasztottam a lehető legjobb helyre.
Teljesült egyik nagy vágyam, végre van egy kámeás hajócskám :D

És most térjünk rá a hajócskákra, ha már szóba kerültek! Megosztom az én évek alatt kialakult apró szokásaimat, tapasztalataimat. Mindez nagyon szubjektív, mindenkinek más a stílusa, mindenkinek más kényelmes! Vagyis amit írok, nem szentírás, de talán segít, hogy kialakuljanak a saját szokások.
A képen látszik egy folyamatban lévő munkám (a Priscilla könyvből egy szélcsipke:) Általába egy horgolótűs-orsós és egy egyszerű hajó párost használok. Az orsós praktikus a gyűrűknél, mert könnyű fel-le tekerni, az ívnél ez annyira nem számít. Ráadásul mindig kéznél van a horgolótű. Ha tehetem, mindig ezt az összeállítást használom, de persze mikor hogy jön ki a lépés, egy kisebb munka miatt nem fogok nekiállni újratekergetni a fonalakat. És mivel néha váltakoznak a hajók, ezért fontos, hogy a másik hajóm is alkalmas legyen arra, hogy kényelmesen tudjak vele gyűrűt csinálni. Ebből kiindulva írom a többiről a véleményemet.

A kis kék hajó (ami használatban van) nagyon vacak. A vékony fonal kicsúszik belőle, állandóan össze kell nyomni a két végét, könnyen letekeredik, a vastag fonalhoz nincs elég hely rajta, gyakrabban kell "utántölteni". De nagyon jó a fogása és a kialakítása, picike, vékony fonalhoz ideális lehetne, hanem lenne annyira macerás (de láthatjátok, ennek ellenére használom, csak közben morgok). Alig van súlya (a súlyra még visszatérek).
A fahajó az egyik legszebb szerintem, a hátulütője, hogy a fonal kívül van, koszolódhat (persze alapvető követelmény, hogy csak patyolattiszta kézzel szabad hozzányúlni minden fajta csipkéhez, de ugye bármi történhet).
A képen jobb alsó sarokban lévő barna, márványos hajócska az egyik kedvencem a most kaphatók közül, mert nem túl nagy, de sok fonal fér rá, feszes, vagyis jó minden fajta fonalhoz és jó a fogása. Van súlya, ami nálam nagyon nagy előny,  mert én minden csomó után a tenyeremben elvezetve a fonalat "leejtem" a jobb kezemben lévő hajót, majd vízszintesen húzom tovább a fonalat, hogy ráugorjon a csomó (ugye mindenki máshogy csinálja, nálam ez az a berögzült, megszokott mozdulat, amit akár álmomban is megcsinálok, ehhez fontos a súly:))
Nem emlékszem már, kinél láttam, hogy a kedvence a fülecskés hajó (a képen a zöld, de mindenféle színben kapható). Na ugye itt jön be, hogy mennyire szubjektív az egész:) Nem szeretem, mert csak az egyik végén ér össze a két része a hajónak, vagyis ha a többi hajónál fél tekerésnyi fonal jön le, itt egy teljes tekerésnyi. Engem zavar, ha pár csomó erejéig túl hosszú a fonalam (ívhez használom, de gyűrűnél igyekszem nagyon kerülni). A fülecskéje viszont bontáshoz egyszerűen tökéletes. Viszonylag könnyű, kicsi, nem nehéz vele dolgozni (akkor sem szeretem:)

Sokaknál olvastam, hogy a horgolótűs hajónál zavaró a horog. Tapasztalatom szerint, ha az orsót úgy teszed vissza a hajóba, hogy a fonal a tűvel ellentétes irányba megy (vagyis ha megfogod a fonalat, lelógatod a hajót, a tű a föld felé nézzen!), nem fog beakadni horog munka közben semmibe (persze kezdőknél bármi előfordulhat), én észre sem szoktam venni a jelenlétét. És hát a pótorsók... lusta, évek alatt elkényelmesedett kézimunkázók legkedvesebb eszköze:)
A legtöbbet használt orsós hajóm (nincs rajta a képen) belső része egyébként elkopott, szóval már nem tartja az orsót, van rajta egy nagy fekete X, hogy lássam, hogy meghalt, a vert csipkéhez használom horgolótűnek. Aggódni nem nagyon kell, nagyon sokat kell használni ahhoz, hogy elkopjon!:)
A három kedvencem a képen a bal felső sarokban lévő lazacszínű és két piros, azok régi orosz gyártmányú masszív anyahajók:) Az alapítótagok, nagyon szeretem őket. A keresztben lévő piros sem érdemel leírást, gyenge műanyag, túl nagy és szintén orosz, olyan sem fog szembejönni a boltban!
Remélem, találtok felhasználható információt ebben a betűtengerben!
Van kérdés??:)

Egy kis olasz népzene, ami szerintem mindenkit jókedvre derít :*

Mindig igyekszem nem túl széles körben ismert együtteseket, számokat népszerűsíteni, de persze csak olyat, ami nekem is tetszik:) Ez a szám Franciaországban most nagyot robbant egy gyönyörűszép filmnek köszönhetően, aminek a címe Tous les soleils.