Említettem már, hogy amikor két horgolotű nélküli hajót használok, vagy vert csipkénél amikor horgolotűre van szükségem, akkor egy kiszuperált hajót használok, mert annak jó vékony a tűje, és még sajnos nem sikerült beszereznem egy hasonlóan vékony igazi tűt. Az előző bejegyzés után fény gyúlt az agyamban. Hát ez az! Ha a 18. században a hajó divatkiegészítőként is funkcionált, miért ne lehetne az most is? Körbetekertem egy kis csipkével, ráragasztottam egy kámeát (a Kunigunde nevet kapta a leányka, a lengyel hercegnő után:)), rávarrtam egy sárga swarovski pillangót, hogy csillogjon, és kész!
Láncra akasztva most már nincs gondom, amikor hajócsipkézek, megint hova is tettem a horgolótűt. Ez a kép elég homályos lett, magamat nem nagyon tudom fényképezni:)
Egyes napokon a nyakamban lóg, néha meg a táskám fülén és meg kell, hogy valljam, már vagy 5 napja használom, és rendkívül elégedett vagyok az ötlettel, mert praktikus (hát meg kámeás...:))
4 comments:
Gyönyörű :) Nagyon klassz lett!
:-) Legalább nem kell keresni!
Nem publikus,de nekem is a nyakamban lóg egy hasonló, plusz szálvágó és egy pikó(műanyag)fa:-D
Csak én nem csicsázom fel merő lustiságbúl:-( elég annyi, hogy sima 1 soros gyöngysorra biggyesztettem.
Nekem is nagyon tetszik:) Igen, és tényleg az a legjobb benne, hogy nem kell keresni:)
Kata: Így már tényleg nagyon divatos vagy!:) Én pikófával nem élek, ollóra sincs menet közben szükségem, ahogy szálvágóra se, pedig az van, de nem hordom:)
Thank you so much for your comment! I'm happy you like my chart! Your works are beautiful! *.* :)
Post a Comment