Szedres terítő

Ha majd gazdag leszek, megveszem anyukámnak a Hollóházi Porcelángyár teljes Szedres-kollekcióját (fölösleggel, hogy legyen mit eltörnöm). De amíg nem vagyok gazdag, terveztem neki egy szedres terítőt karácsonyra. (és ha karácsony, akkor egyértelmű, hogy szürkeség van kint, nem lehet rendesen fotózni, a képek sem olyanok, amilyennek azt szeretném)

Hardanger a széle, hogy szép legyen a formája. Sok-sok "eyelet"-tel, kis kerek lyukacskák végig körbe. Pfúúúúúúúj, az a legrosszabb a hardangerben!

A méretbe és néhány kompozíciós megoldásba anyukám is beleszólt. 

A közepén lévő motívumot egy interneten látott kép után rajzoltam újra, megihletett az a kerek, virágos minta, pont ilyet képzeltem el középre. Talán Burdában volt az eredeti. A vagdalásos rész a kivétel, az egy az egyben ugyanolyan, amilyen az eredeti képen volt, mert azt könnyű lekoppintani egy kész darabról:))).

A középső virágokból a terítő csücskébe is került egy-egy. Ez a kedvenc részem az egészben, a lyukacskák és a fehér a fehéren igazi porcelán érzetét keltik.

És persze a szedrek és a virágok. Igyekeztem a lehető legszorosabban igazodni az eredeti rajzokhoz és színekhez. Vastaps a DMC-nek kedvenc hímzőfonalaim nagy színválasztékáért, a kékek és sárgák mind szatén! Annak igazán porcelánhoz illő fénye van:)) Az már más kérdés, hogy mekkora kínszenvedés hímezni velük...

A legkedvesebb segítőtársam drukkolt, hogy időben elkészüljek, mert sajnos igencsak szorított az idő, eredetileg kicsit kevesebbre saccoltam a munkát vele. Csekélység lesz, gondoltam, de sajnos mindig alábecsülöm a munkába fektetendő időt.
Először megterveztem az előre kitalált mérethez igazodó szélét a terítőnek. A saját elvárásom, hogy ne legyen túl sok, de azért látványos - így lett hullámos, kihasználva a hardanger adta lehetőségeket. Kivarrtam, aztán varrógéppel szorosan a hímzés mentén körbe kellett varrni sűrű öltésekkel, hogy meg legyen erősítve, majd óvatosan levágni a felesleget, jó szorosan a tövében. Elvileg a vágást a végére kellett volna hagyni, de majd megőrültem a kíváncsiságtól, hogy milyen lesz:)) Aztán megcsináltam a közepét. Cipeltem ide-oda, és hiába mosom meg a kezemet, mielőtt hozzányúlok, azért az idő nem tesz jót neki. Nekem egy 5 órás átszállás meg sem kottyan, eyeleteket varrogatok hangoskönyvvel felfegyverkezve, az én szótáramból hiányzik az "unalom" szó!:) Viszont ha nem otthon, laboratóriumi körülmények között hímez az ember, az meg is látszik kicsit. Úgyhogy amikor minden fehér rész megvolt, fehérítőbe áztattam. Ezután kezdődött a színes részek hímzése. Egy ilyen kicsi minta tervezése is legalább annyi időbe telik, mint a meghímzése. Ha hozzávesszük, hogy csak egy része készül kézi rajzolással, a letisztázásra számítógépen kerül sor, még több ideig tart, mert mindig bezavar az internet és elkalandozik az ember. Így készülhetett olyan fénykép rólam, hogy egy vázát ölelgetek, miközben számítógépezek. Nem teszem közzé:)) Csak két mintát kellett tervezni, de mindkettő négyszer van rajta, szóval volt mit hímezni. Fontos kiszámolni, hogy jó helyre kerüljenek a virágok, ez volt az egyetlen alkalom, amikor férceltem is, mert pontosan kerekre csinálni képtelen lettem volna sima számolgatással:) Ezután még jött a cirádák megtervezése és kivarrása. Utolsó lépésként pedig le kellett szedni a macskaszőrt. És kész is. Két hónap.

De egy dolog azért még történt. Mentem megint csipkét verni!!!! Háháhhhhááááá, most már a legyező és a pókolás is bekerült a repertoárba! Hiba benne, mint égen a csillag, de hát ezek gyakorlódarabok, arra vannak ugye;) Lesz min nyammogni a következő évben:)) Grandiózus tervek zsonganak a fejemben!

bocs a képen lévő szöszért:)

Ennyi:) Ja, nem, van még egy. Mindent vagy semmit elven működő személyiségem és túlfejlett detektoraim azonnal felismerik és idegessé tesznek, ha átlagot hallok, engem nehéz meggyőzni, nagyon magas a mérce. Azonnali idegesség jön rám, ha populáris szemetet hallok. Most kivételt teszek és olyat szúrok be ide, akiről biztos, hogy hallottatok már. Mert ritka jó, mert tényleg tud, mert ő is kilóg az átlagból. Remélem, jó kezekbe kerül és még hallunk felőle olyat, ami méltó a tehetségéhez, a többi énekeske meg maradjon az átlag magyar zene színvonalán, amiből minden évben 12-t kirángatnak a tömegből, csinálnak egy szuperkoncertet nekik, írnak néhány számot nekik, amit bármelyik másik el tudna énekelni, mert nincs személyiséghez, csak trendhez van kötve. Hát ő ennél többet érdemel.