♥♥♥
Does it ring a bell?:)
Annyit segítek, hogy az eredeti képen nincs macska, de Lady Rosana mindenképpen rajta akart lenni az én verziómon, nem volt sok választásom, ha megpróbáltam lepakolni onnan, akkor nagyon kiosztott. Úgyhogy maradt.
Mostantól ebben hordom a bobinákra tekert fonalakat, amik szükségesek az éppen aktuális hímzésemhez. A hímzés közelebbről:
Point de beauvais -val készült, a horgolótűs hímzéssel, és sok kis francia csomóval a magok helyén a zöld virágok közepén. A rajzot magam rajzoltam egy kép alapján. Ha sikerült rájönni honnan, akkor gratulálok, te is Colin Firth -függő vagy:) Ha nem, segítek:
Aznap, amikor úgy éreztem, hogy az ostobaságszint már elérte a kritikust a dolgozóban (hála a takarítónőknek), úgy gondoltam, muszáj valamit tennem az agyam megmentése érdekében, úgyhogy kipróbáltam két új öltést, az lett a hátoldala:
Ez a kettő meg csak azért, mert vicces:)
15 comments:
Ezek a hímzések mesések! Tetszik, hogy ennyi mindent kipróbálsz.
Köszönöm:) Szeretek mindent kipróbálni (aztán pedig keverni:))
Mikor a címet elolvastam rögtön Jane Eyre és Jane Austen ugrott be.Csak ennyire vagyok függő!:-)
Ez a kis erszény valami mesés,olyan finom lélekre vall ebben hordani-tárolni a bobinákat!
És,óóóóó a hímzésed rajta csodás,horgolótűs hímzésről még csak nem is hallottam:-)
Szépek ezek az öltések!
Olyan jó, hogy nálad, számomra, új technikákat látni.
Ja, és az a robogós cicás kép nagyon jóóó!
Ahh, és ha még úgy is tudnék rajzolni, mint Jane Eyre!!:)
A horogolótűs hímzés elég egyszerű, egy hímzőráma segítségével jól kifeszített anyagba bedugod felülről a csipkehorgolótűt (0,4-es vagy 0,5-ös jó minőségű horgolótű kell, aminek tényleg jól van kialakítva a kampója, de létezik direkt speciális hímző-horgolótű is), lentről behurkolod a fonalat, felhúzod, aztán a hurokkal a tűn megint bedugod, megint ráhurkolod, megint felhúzod, és így lesz egy láncöltés. Hogy ne kelljen alulról állandóan nézni, hogyan hurkolod rá a fonalat, ezért kicsit kis terekőmozdulatokat teszel, de ez magától is kialakul, nagyon egyszerű és nagyon gyors, "broderie haute couture"-nek is hívják, mert ezt alkalmazzák a legtöbbet a divatházak. http://p5.storage.canalblog.com/52/00/884658/67971993.jpg és http://p8.storage.canalblog.com/81/93/884658/67972095.jpg erről a blogról: http://toutenfildeparis.canalblog.com
Franciaországban nagyon elterjedt, ahány múzeumban néztem a hímzéseket a ruhákon, mindig belebotlottam, hát még szép, hogy nekem is ki kellett próbálni!:) Csodálatos hímzéseket lehet vele csinálni, na de ahhoz én még kicsi vagyok:)
Judit: a cicás képre ahányszor ránézek, eszembe jut egy cikk, amit nemrég olvastam a kezdő fotósok hibáiról, amikor már átesnek a ló túloldalára az utómunkával:) de mostanában csak erre volt agykapacitásom, hogy kattintgassak a programmal és nézzem, meddig tudok elmenni (teljesen feleslegesen) egy-egy fénykép szétmanipulálásával:)))
Blog: tetszik,hogy sok mindent kipróbálsz és sikeresen! Ez is nagyon jó. Cica: ott a helye! Cukiság.
Takarítónők: nem tudom...,de tudom, csak én már Őket is szórakoztatónak tartom. Helyén kell kezelni. Nehéz olyan sok tudással, mint ami Neked van, abból a szempontból, hogy megfelelően ingergazdag környezet vegyen körül.Ilyen van, de pont ettől menekültél. Rám a gyerekeim azt mondják leamortizálódtam. Igen. Nehéz az egyensúlyt megtalálni és a megfelelő környezetet. Nekem van ugyan ötletem Rád vonatkozóan, de talán nehezen kivitelezhető:
blog: kitűnően, annyira a tudást átadni akaróan magyarázol. Tanárnak kéne lenned!
Nem biztos,csak egy benyomás.
Nagyon igazad van, csak hát épp ez a gond, nehéz megtalálni a megfelelő környezetet, a megfelelő embereket. És mivel csak a sötétség vesz körül, az ember hajlamos elveszni benne és elcsüggedni. És hogy lehet nem leamortizálódni???? Vagy folyamatosan keresed a helyed, hátha egyszer megtalálod, vagy hagyod a fenébe és sodródsz és tűrsz és nyelsz. És amortizálódsz. Egyébként orosztanári diplomám van:) csak ha van a világon egy dolog, amiben teljesen nulla vagyok, akármennyire is próbáljam megérteni, az a nyelvtan. És ezzel kicsit nehéz nyelvtanárnak lenni. De logikus dolgokat (számítástechnika, kézimunka) tényleg jól tudnék tanítani, azt hiszem.
Annyira jó ez! És nekem egyből beugrott róla a Büszkeség és balítélet! Hányszor néztem az elejét ennek :-DDD Milyen jó lenne nekem is ilyen bobina tartó! Kibírnám :)
ÉLJEN!!!:) Azt hittem egyedül vagyok olyan elvetemült hímzésmániás, hogy kiszúrtam az első két másodpercben mutatott hímzést:))
Hű Laura!
Majdnem sírtam mikor a soraid olvastam, mert átéltem. De nem!!! Te okos vagy és kiutat találsz! Nem köt semmi még. Nincs elkötelezettség. Most az ösztönökre kell hallgatni, mert sok az ember, nagy a választás lehetősége, így sok diplomás ember kell már takarítónak is. Nem marad más,mint az önmegvalósítás, ehhez meg átlagon felüli értelmezésre van szükség. Pl.:a new yorki aluljáróban egy csodatestű frankó fickót találsz évek óta aki egy szál gitárral, egy amerikai mintázatú alsónadrágban fotózkodik a túristákkal.Első hallásra ez borzalmas...Hallom, hogy Őt kérik fel New Y. polgármesterének, hiszen szociológiából doktorált, itt él és tényleg mindent tud a népről, problémákról, hiszen naponta hallja. Tisztesség még van benne mert visszautasítja, nincs gyakorlata a politikában, mondja, illetve nem tagadja, hogy sokszorosát keresi az állami juttatásnak evvel a tevékenységgel. Ő a példa arról amit mondani akarok. Annyira nagyon a saját ötleteinkre, bátorságunkra vagyunk utalva világszerte, mint még soha.lehet,hogy ez Francia országban nem annyira újdonság, mint Magyarországon, nem tudom. De ennek a szellemében engedtem meg a 18 éves fiamnak, hogy abba hagyja a sulit és most saját ösztöneire támaszkodva építse magát. Egyenlőre a jogosítványát próbálja megszerezni, ill. ad-vesz interneten.
Jaj, ez a leamortizálódás kifejezés. Részemről inkább belátás képességének tudom be, bölcsességnek így 50 év körül. Ez csak a fiataloknak olyan dráma.De valóságosan dráma, túlképzettek vagytok, én megértem, hogy evvel felvértezve élni is szeretnétek.Ez ma már a legritkább esetben megy.Csak arra kérlek a takarítókat hallgatva, még ha el is veszted a türelmed,emberi méltóságukban tűrd el Őket.
Takarítónő? Anyukámat én már nem tudtam ellátni halála előtt 3 héttel.Egy olyan intézményben helyeztem el...A takarítónő hangosan, mint egy gyerekkel beszélt Anyuval, akárhányszor beléptem a szobába azt hallottam, hogy viccel Vele, simogatta az arcát...nekem ez olyan nagyon jól esett, egyáltalán nem érdekelt semmilyen képesítése, csak az ember..., erre nincs iskola.
Sok gondolatom támadt erről. A takarítónőkkel nincs bajom, nem tartom magamat többre senkinél (na jó, egy-két plasztikai sebész áldozatánál:)). Három hétig én vezettem a szállodát gyakorlatilag, és ahogy a főnöknek mondtam, szeretem a kihívásokat, nekem nincs ellenemre, ha rámhagyja az egészet. De hogy mi volt az egyetlen igazi kihívás ebben az elmúlt három hétben? A főnök válasza: "megmozdítani azt a kettőt"-utalt a takarítónőkre. IGEN! Pontosan! A fúrásuk (az egyik aktívan a helyemre pályázik) bosszantó, de amikor végre kipihentem magam kicsit, már inkább szórakoztatónak találtam a helyzetet. Egyébként meg olyan helyre vágyom, mint Muriel Barbery könyvében, a Sündisznó eleganciájában a házmesterlakás:))
A papír még sokat számít azért, az iskolát nem érdemes abbahagyni! Még ha nem is lehet vele konkrétan kezdeni valamit, nagyon sok állásnál fontos, hogy legyen valamilyen papír. Bármilyen papír!! Nyugaton is számít, mert akkor azt feltételezik az emberről, hogy van valami sütnivalója. Nagyobb esélyekkel indulhat, ha mellette ott vannak azok az ötletek, ösztönök és ügyeskedések.
Hm! Elveim és a valóság. Te győztél. Duplán. Igen, a takarítónő mozdulni sem akar, hiszen azért tart ott. Igen, kell a papír. De kénytelen vagyok a fiam mellett kiállni. Mi mást tehetnék? Mert mi van akkor, ha mozdul, de hiábavalónak ítéli meg? Nem lustának, hanem ösztönösnek mondanám.Soha nem lesz alkalmazott.Valamit kitalál, amiből megél. Én sem értem, csak az ambíciót érzékelem. Hagyjuk most már.
Én meg csak most látom ezt a romantikus darabot és igen! Tényleg bármilyen technikához nyúlsz, megtalálod azt a holmit, amihez az illik! Most ezt a kis táskát...imádom a filmet is...és ezt a kis akaratos cicád is! És hogy ennyire tudsz rajzolni! Egyszóval iszonyat kreatív vagy Laucica!
Post a Comment