A kendőm

Készen van. Végre. Mármint tegnap lett készen, de ki kellett mosni, áztatni, szárítani (nehezen szárad, mert nagyon tömör), aztán még vasalni is kellett (nehezen vasalható, mert nagyon tömör:))

Mint azt az előző bejegyzésben írtam, Maire Treanor's "Clones lace shawl" a minta becsületes neve, az Interweave újságokból.

A motívumok Distrifil 8-fonalból, ami olcsó, nagykiszerelésű, hétköznapi fehér pamut (kb 180 gr ment el belőle), a háló meg 60-as "Ören Bayan 6 ply Lace Yarn" cérna (egy pici maradt a 20gr-os gombócból).

Biztos voltam, hogy van két gombóc 60-asom otthon, de rájöttem, hogy neeeeeeeeeeeeem! És amiről én úgy emlékeztem, hogy 60, az 80 volt, ami viszont már tényleg túl vékony lett volna. Úgyhogy venni kellett. Miután körberohantam egész Lyont 30-as, 40-es, 50-es vagy 60-as fonalért (mert a minta olyan, hogy neki mindegy, mit használsz, csak vékonyabb legyen, mint amivel a motívumok készültek), sikerült találni egy 20-ast. Ami azért viszont túl vastag volt. A neten néztem, megrendelni egy internetes boltból szállítással együtt kicsit húzós áron volt. A hős anyukám mentette meg a kendőt, aki elment az én kedvenc kézimunkaboltomba (az újpesti Kézimunkabirodalomba - telekürtölöm én mindig velük a világot:))), amelyikben még sose csalódtam és ha valami kellett, sose jöttem ki onnan üres kézzel, ahogy most anyukám se, vett nekem ott 60-as cérnát, elküldte, és még így is a 4 gombóc, ajánlott levélben küldve kb 10 euróval olcsóbbra jött ki, mintha francia netes boltból rendelek. Ennyit Franciaország második legnagyobb városáról, amelyik a hajdanvolt, Európa-szerte méltán híres textílipar miatt lett olyan gazdag. Mindegy, már nincs textílipar, az utolsó gépicsipkegyárak is bezártak, a mesterségesen életben tartott selyem-készítő manufaktúrák is dögledeznek, szép világban élünk, éljen a töménytelen kínai műanyag ruha olcsón, festyinstyle, meg minden! Ja, megint belelovalltam magam a témába, bocsánat. A lényeg, hogy nem kaptam fehér pamut csipkefonalat Lyonban, de meg lett mentve azért a helyzet:)

A csipkekesztyűmnél azt írtam, hogy az volt az egyik ok, hogy megtanultam horgolni. Nos, az ír csipke (és a csetneki) a másik ok. A végső lökést pedig a születésnapomra kapott bross adta, amit a zuram nagymamájától kaptam, aki egy igazi francia Hölgy (bizony, itt muszáj a nagybetű!:)). A bross nagyon-nagyon-nagyon tetszik, viszont nem tudtam, mivel lehetne hordani, ami igazán méltó lenne hozzá. Hát készítettem neki egy kendőt :D Néhány vacak filmet, legalább háromszor a BBC-féle Emma sorozatot és 7 és fél hangoskönyvet sikerült elfogyasztani közben, abból az egyik a Háború és béke, ami három másikkal felér hosszúságban, ezalapján kb 250 munkaórára becsülöm, de őszintén szólva dunsztom sincs. Viszont kellően lehangoló pillanat volt, amikor éppen majdnem elégedett lettem volna a teljesítményemmel, amit egyébként is nagyon ritkán érzek, felmegyek internetre, meglátom, hogy az orosz nők mekkora gigantikus munkákat prezentálnak szinte futószalagon, és akkor magamba zuhanok, hogy áhh, most sincs mire büszkének lenni. Na de mindegy, a lényeg, hogy a végeredmény tetszik végülis:)
A képen látszik, hogy melyik végével kezdtem... na igen, nem tökéletes... a minta leírása szerint előbb körbe kell horgolni a motívumokat és utána kapcsolni a hálóval, viszont sokkal egyenletesebbre sikerült készítenem, ha nem horgoltam körbe őket előre. Ezért a leveles oldalon lévő (a képen a bal oldalon) háló kicsit más, mint a virágos oldalon (a kép jobb oldalán). Képen jobban látszik egyébként, élőben nem annyira szembetűnő a különbség, viszont ennyivel is okosabb lettem.