Kedves Blogom!

T
udom, hogy elhanyagoltnak érzed magadat, amióta a Pulya megszületett, hidd el, én is szeretnék többet foglalkozni veled, de... de, mindig ott a de. Ismersz, nem tudok kicsi dolgokat készíteni. Mármint kicsiket igen, minél kisebb, annál jobban izgatja a fantáziámat, én most a kevesebb munkával járó dolgokra gondolok. Az orosz vérem, a megalománia. Vezetek egy listát a megkezdett dolgokról, 22 van most rajta. Abból három nagy felkiáltójeles, minél hamarabb, most rögtön be kéne fejezni. Aha, szerinted azokat csinálom? Dehogy! Tegnap pl betévedtem az új lakberendezős boltba (betévedtem? Berohantam! Egy lánynál megláttam a vászontáskájukat és azonnal és rögtön kellett nekem is egy), hát mit ad Isten? Fonalakat is árulnak! Méghozzá győőőőőnyőőőőőrűűűű színekben! És egész megfizethető áron, és pihe-puha csodafonalak, megmondom a zuramnak, menjen és vegye meg nekem mindet ajándékba. Persze a vászontáskában hozza haza (ne kérdezd, minek nekem, ha csak fekete, fehér vagy ekrü fonalakat használok mindig... tényleg nem tudom). No szóval a fonalak mellett voltak kötőtűk óccsóért és tunéziai horgoláshoz is tűk. Kérdem én, aki már rongyosra olvasta a legújabb Simply Crochet-t, amiben a tunéziai horgolást mutatják be, miért nem vettem egy tűt, hogy végre kipróbálhassam? Nem tudom, talán mert a Pulya feltétlenül visítozni akart (ami koncertté nőtte ki magát, egy másik babakocsi lakójával, miközben idióta vigyorral, egymásra néztünk a másik babakocsi tologatójával, hogy most akkor rájuk szóljunk vagy hagyjuk?) Szóval nehéz körülmények között kellett, gyorsan döntenem, végül egy kötőtűt vettem. Minek, nem is tudok kötni. De óccsó volt. És olyan csábítóan szép bambusz. Hazajöttem, és leültem a youtube elé. Megcsináltam kb 10 sornyi mindenféleséget, kipróbáltam ezt, kipróbáltam azt, ezután meguntam és kerestem egy csipkemintát. Ismersz, ha nem miniatűr, akkor csipke...

Nyilván a 3-as tű nem jó csipkéhez ezzel a fonallal, és bőven van is benne hiba, mégiscsak első darab, de nagyon lelkes vagyok ám. Túlságosan és aggasztóan, legszívesebben azonnal nekiállnék valami óriási, agyonbonyolított mintának, pedig azért nem eszik olyan forrón a kását, de túl izgalmas és de hát miért nem mondta nekem senki, hogy a kötés ennyire egyszerű???? De mondta, anyukám mindig mondta, hogy a kisujjamból kirázom, nem érti, miért nem kötök. Az anyáknak mindig igazuk van, mi? :P Ja, és miért hangsúlyoztam, hogy óccsó volt a kötőtű? (Azon kívül, hogy meg sem vettem volna, mert minek nekem, nem tudok kötni) Mert a hülye bambusz kb a második sor kötése közben végigrepedt, gyakorlatilag rögtön. Mit ne mondjak, nem egyszerű úgy kötni tanulni, hogy közben a tű kettéáll és bármikor szétszedi a fonalat... Úgyhogy most nem és nem és nem veszek másik tűt, hanem igyekszem befejezni legalább azt a három felkiáltójeles dolgot. Minél előbb! Világos? Addig meg legalább kiegészült egy újabb cimkével a repertoár: "kötés". Félek, nem nyugszom, amíg a világ összes csipkekészítési technikáját nem próbáltam ki. És meg sem említem, mennyire izgatottan várom a sógornőm közbenjárásával megszerzett könyvet Romániából...
Nah, szeretettel,
Laura.