Kettő, és egyik sem az enyém.

M
elyikkel is kezdjem? Kezdjük azzal, amelyikről kevesebbet beszélek:D

Manci molybarátnőm ugrott rá a most interneten nagyon népszerű sárkánypikkelyes kesztyűkre, és megkért, hogy készítsek neki. Hátnanáhogyboldogan! Ő vette a fonalat, aztán összeültünk, leméricskéltem, hazamentem, meghorgoltam, találkoztunk, izgultam, jó lesz-e, jó volt, örültem, örült, minden jó, ha a vége jó!:) Örültem neki, mert én ilyet soha nem csinálnék magamnak, viszont érdekes kihívás volt, ráadásul mintát is csak fizetőset találtam hozzá, és egyébként minek ehhez fizetős minta, ha ránézésre tudja az ember, hogyan készült? Úgyhogy minta nélkül, de az igazi kihívás az volt, hogy bizonyos születési rendellenességek miatt a két kesztyű nem egyforma méretű. Színátmenetes fonalnál ez ugye probléma, de mire van a fejem, ha nem arra, hogy használjam, borzasztó büszke vagyok rá, hogy kihoztam belőle azt, hogy méretre pont jó, mégis ránézésre egyforma lett a kettő! A mérleg egy sikerélmény és egy elégedett Manci-sárkány:)  Lesz még folytatás ebből a fonalból és a pikkelyekből, belejöttem, és a téglakönyveket is meg kell hálálnom, amikkel megajándékozott:))
Alize Cotton Gold Batik Design fonal 4,00 és 4,50 horgolótűkkel (a csuklóhoz váltottam tűt, hogy szűkebb legyen és szebben simuljon)
A másik meg, ki hinné? Egy minike!:)

Májusban A Beja legjobbbarátosnőm kért meg, hogy van egy ici-pici dobozkája, tudnék-e rá hímezni. Hánanáhogyboldogan! Nyilván az utolsó pillanatra hagytam az egészet, de most ez jól jött. Tudniillik a múlt héten egyik nap felültünk mi ketten egy buszra és meg sem álltunk Bécsig. Egész nap térkép és cél nélkül bóklásztunk, dumáltunk és mély szerelembe estünk azzal az őszi színekben pompázó, elegáns, tiszta és kultúrától magasztos várossal (pedig nem először jártunk ott).
Rendben, a cél nélküliség nem teljesen igaz: két cím fel volt írva nálam, a Petit Point Kovacec és a Petit Point Maria Stransky. Bizony, a híres bécsi minihímzések! Ahh, igazi továbbképzés, szívszaggatás és inspirációbomba volt ez a két látogatás, ~sóhaj-sóhaj-sóhaj~! A Kovacec boltban a bácsi nagyon kedves volt és készséges, mindenfélét mesélt, mutatott egy igazi mintát, ami alapján hímeznek a nekik bedolgozó hölgyek, levett és megmutatott mindent, ami tetszett, még a legdrágább táskákat is. És egyszercsak kiszúrtam egy képet. Egy az egyben, hajszálra pontosan ugyanaz volt, ami az én bécsi opera gobelinem!! Amit abban a még mindig sokat siratott Bajcsy-Zsilinszky úti boltban vettem úgy 10 évvel ezelőtt!! (azóta sincs szívem befejezni, mert az az utolsó, amim megmaradt abból a boltból, és ha kész lesz, akkor nem marad már semmim tőlük, amit készíthetnék - bár ez sem teljesen igaz, de az egy másik történet*). Ezt meg is mondtam a bácsinak, mondta miért is ne lehetne ugyanaz a kép? Bécsben vagyunk, a kép igazán a monarchiabeli időket idézi, egyszerűen azért, mert azok a minták tényleg azokból az időkből származnak, természetes, hogy Budapestre is jutott belőlük. És miért is ne lehetne, hogy még a 2000-es évek elején is volt egy olyan cég, amelyik azokat használta fel, hogy kézzel festett gobelinlapokat készítsen? Nem is csoda, hogy szerelmes voltam minden képükbe! Ó, bár vettem volna többet is, de ki gondolta volna, hogy megszünnek? Ezzel kapcsolatban sajnos látszott, hogy a bácsi a bécsi hímzéseket illetően sem volt túl optimista sajnos, és elszorul az ember szíve ilyenkor. Persze, értem én, egy ilyen minike 60 euró körül van, egy kép pár száz euró, egy táska 1500 euró körül, értem én, értem, de mégis. Ahogy a lyoni selyemárus nénivel amikor beszélgettem, aki arra panaszkodott, hogy már nincs lyoni selyem, pár turistaboltba jut pár kendő abból a pár manufakturából, amit a város mesterségesen tart életben. Így. Egyenházak, egyenruha, egyen kínai szuvenír. ~1 perces csönd az egyedi, ízléses és történettel-történelemmel bíró tárgyakért~
Na tereljük inkább vissza vidámabb témákra a szócséplést!
Szóval én úúúúúúgy örültem, hogy otthon vártak rám A Beja ibolyái, amikre rávethettem magam és belehímezhettem minden bécsi petit point iránti lángoló rajongásomat!:) És most örültem annak is, hogy A Beja a lilát szereti, és ezért nem a megszokott, szívemnek oly kedves rózsáimat hímeztem, hanem valami újat:) Egy interneten talált, régi, festett minta alapján hímeztem 20 öltés/cm selyemre. Itt egy Instagram-giccs-fénykép:)

Na meg a kettő ajándék együtt! És akkor mára végeztünk is. Majd jövök még, ne árválkodjon már szegény blog, nektek pedig minden csudajót!:)

* lehet, hogy külön cimkét kéne annak a boltnak nyitnom itt a blogomban, annyiszor írtam már róla, annyiszor sirattam és még fogom is! :)