Századfordulós kardigán

S
zerelmes vagyok ebbe a kardigánba! Egyetlen hibája, hogy nem fekete, ez mondjuk kicsit zavar, de ha mást nem találtam? Csináltam sok kötéspróbát, tök jó, meg minden, csak amikor elmentem megvenni a fonalat, nem volt feketéből annyi, amennyi kellett volna. Nézegettem más színeket, de náhh, neeem, fekete vagy nem kell. Jó, hát muszáj lesz megvárni, amíg a fonalas néni hoz nekem... utálom, ha az ember belekezdene valamibe, csak nem tud, mert nincs fonala és várjon a rendelésére, kevés ennél hervasztóbb dolog van a kézimunkában. No közben meg ez a fehér nagyon tetszett már akkor is, amikor először láttam, és birizgálta is a fantáziámat, mert van benne valami régies, valami, amiért vonzott. Úgyhogy ha nem is pontosan az a méret, ami kell, mindegy, inkább vettem ilyet, mert inkább csinálok új kötéspróbákat, meg átszámolom az eredeti matekozásaim eredményeit, mint várjak 1-2-3 hetet, mire megérkezik az eredetileg betervezett fonal. Végül nem is kellett nagyon átszámolni, mert nem is volt akkora különbség. A csodálatos véletlen volt ez a fonal.

138m/50 gr, 80% gyapjú és 20% megnyúzott nájlonállatka - ennek ellenére viszont puha és nem szúr, pedig a nyakamhoz szorosan dörzsölődik. Na ez a ritka állat! Próbáltam rákeresni, de nem találtam semmit, azon kívül, hogy a gyár még a 90-es években megszűnt. Na ez legalább megmagyarázta, hogy miért van olyan régies kinézete:D És most már úgy örülök neki, mert a kész fölsőt nem is tudnám most már elképzelni másmilyennek, egyszerűen tökéletes hozzá! Szegény fonal várt 20-25 évet, mire megtalálta a neki való projektet. Van nekem egy kedvenc fonalasom, Lyonban, a Croix-Rousse piacon keddenként egy teherautóról, dobozokból árul két néni, mindenféle márkáik vannak, olcsó is, drága is, minőségi és gagyi, vadiúj és kifutó márkák és néha ilyen ki tudja, milyen raktárkészlet maradványai és miért éppen most került elő fonalak is.

A minta meg, na, az is várt rám több, mint száz évet :D Szerintem mindenki tudja már, hogy odavagyok a századfordulós dolgokért - irodalom, zene, divat, kézimunka... el ne kalandozzak, kitérve arra, hogy nem vagyok olyan naív és eleget olvastam erről a korszaról ahhoz, hogy ne akarjak akkor élni (bár egy időutazós kirándulást bevállalnék, hadd vigyem magammal a fényképezőgépemet!!!:)). De épp elég szerencse, hogy most könnyen hozzájuthatunk az akkori irodalomhoz, zenéhez (elcserélném azt a lehetőséget, hogy bármikor megnyomok egy gombot és a világ összes országából, bármelyik korból választhatok zenét abban a pillanatban?? Na ugye.). A kézimunkák már nehézkesebbek, de meg lehet találni, ahogy a divat is elég érdekes a mai világban. Mindenki különleges vagyok meg egyedi vagyok feliratos pólókban rohangál, de ha tényleg különlegesen és egyedien öltözködsz, akkor megbámulnak, mi bajod. De ha megtalálod az egyensúlyt, akkor ebben is lehet szabadabbnak lenni most. Pl egy ilyen fölső szerintem még egyensúlyozik:D

Teljesen jó farmerrel, még nem bámulnak meg a Pokémonok (családunk gyerekkompatibilis szava a konzumidiótára).  
A The Columbia Book of Yarns 1908-as kiadásában találtam a mintát, a Ravelryn az 1905-ösre van link - na ez feltűnt, hogy képesek voltak évente leközölni ugyanazt a mintát pofátlanul, milyen ez már!
A módosítások: hosszabbra csináltam, hogy ne a derekamig érjen, hanem lejjebb, szűkebb is lett, és a tipikus S-fűzőre tervezett formát kicsit lekerekítettem az alján, de most már tudom, hogy teljesen el kellett volna hagyni és egyenesre csinálni az alját. A szalagok kicsit bugyutácskának tűntek, azok is lemaradta, viszont a karja jóóóóóó hosszúúúúúú, ahogy szeretem. 3,5-ös tű, 3-as a guminál. Azt  hiszem, ennyi.
Ja, nem, amikor feldolgoztam a képeket, feltűnt a gomboknál milyen merev. Élőben nem látszik, de képen nagyon felbosszantott, úgyhogy szétszedtem az egészet, és most két napja pihen, mert látni sem akarom, utálom felvarrni őket, egyszer elég volt belőlük. Mindegy, majd megint nekiállok, mert nagyon szeretném már hordani.
Meg egy örök kedvenc, ha már ez megy a háttérben: