Carrickmacross csipke meg mindenféle júniusi termés

S

zegény, mióta készen van, és nem mutattam meg! Szegény, mióta elkezdtem, és nem fejeztem be:D Tavaly kaptam Írországban egy nagyon kedves skót hölgytől ezt a kezdőknek való készletet Carrickmacross csipkéhez. Belekezdtem, de alig haladtam vele, borzasztó tötymörgős. Aztán egyszercsak megszállt az ihlet, és két nap alatt megcsináltam a hímzését. Nem is olyan tötymörgős, csak kedv kell hozzá. De hogy mennyire szörnyen stresszelt a kivágás!!! Annyi munka, és aztán bele kell vágni, egyetlen rossz mozdulattal tönkreteheted az egész munkát, jáj! Rosszabb, mint a hardanger, mert abban az egészet ki kell vágni, itt meg csak a felső réteget, úgy, hogy az alsó tüll egyben maradjon. Ezt a részt akkor csináltam, amikor tudtam, hogy egy csoport nagyon aranyos hölgyemény rám is gondol éppen Írországban. Ez erőt adott:D Aztán a tüllhímzés annyira jó volt, hogy négy fajta öltést is kipróbáltam, és a pöttyöcskék helyett is virágocskákat csináltam. Nem, nem ez lesz a fő profilom, túl stresszes:D de nagyon pofás darab lett, tetszik! Millió ötletem lenne vele is, de inkább próbálok egy dologgal foglalkozni. Haha.

Ha már a múltkor belekóstoltam az akavarellbe is. Ó, nagyon bejött! Kár, hogy egyszerűen képtelenség mindent csinálni, kötni, horgolni, hímezni, akvarellt festegetni és még olvasni is! De az akvarell előnye, hogy teljesen máshogy kapcsol ki és gyorsabb sikerélményt ad:D És színesebb, mint a fehér csipke, meg a fekete kötés:D Viszont azt is csak este lehet, amikor senki sem zümmög körülöttem. Azzal úgy csendesként, a háttérben elszórakozgatok néha. Postaládákat festegetek meg ablakokat meg bármit, ami jön. Ez még egy online oktatóvideó alapján festettem, nem saját kútfejből. De cuki, csak hogy lehessen látni, mennyire más, mint amit általában megszoktatok tőlem:D

Jóból is megárt a sok, a fehér fonalak látványa a csipkés dobozomban mégis jobban megdobogtatja a szívemet, enyhítendő a színtúladagolást gyorsan meghorgoltam valamit, ami igazán én vagyok. Fehér csipke, antique pattern library (A második Priscilla könyv, 1912) és vintage fonal ír csipkéhez. Annyira vintage, hogy még rozsdafolt is van rajta. Amiatt szerettem bele!

Nagy bánatom, hogy egyáltalán nem tudom belőni ennek a cérnának a dátumát, még kb sem, de mindegy. Régi, az tuti, mert még a gyárról sem találtam említést sehol. Eredetileg bross volt a minta, én hajcsattnak fejeztem be. A csillogó strasszt is persze én adtam hozzá. Azt az ötletet még a Sheelin Csipkemúzeumból vettem. 

Egyéb infó, ha már itt a kép: amióta március végén eldurrant az agyam, hogy elegem van, hogy olyan vacak a hajam, egy huszárvágással kiiktattam a sampont az életemből. Azóta csak azt kérdezem magamtól, hogy miért nem csináltam előbb? Hogyan hihettem el, hogy a sampontól jobb lesz? Nyilván még mindig egy szélfútta szalmabála van a fejemen, de legalább egészséges és nem zsírosodik két nap után, csillog és olyan puha, mint a Pistikém fején a szösz, amikor egy hónapos volt. És nő, mint a gomba esőben és nem hullik. A legfurább, hogy mintha kevesebb lenne az ősz hajszál is. Sampon basszus, komolyan, megint egy megerősítés, hogy az annyira hétköznapinak hitt dolgokat is felül kell vizsgálni. De tudom, én vagyok a nevetséges, negatív gondolkodású, múltban élő zöld hippi, aki nem hagyná élni a modern embereket, akik boldogan ülnek nyakig a műanyag szemetükben, miközben a telefonjukat nyomkodják.