N
a, csak leültem végre megírni ezt a bejegyzést! Az ünnepek alatt Pesten voltam, aztán mire sikerült belerázódni, már vissza is jöttünk, aztán a megszokott kis életembe könnyebb visszarázódni, csak közbejött egy nagyon jó könyv is, aztán az is leköt. Budapesti programajánló: menjetek el a Nemzeti Múzeumba és nézzétek meg Rotschild Kláráról, a divattervezőről szóló kiállítást! Lenyűgöző egy asszony volt! És mivel teljesen levett a lábamról a története, persze Simonovics Ildikó róla szóló könyvét is feltétlenül muszáj volt beszereznem, és nem nagyon tudom letenni. Na de elkalandoztam:D
Szóval az évösszegzés. Soványka a termés, de azért csupa kedvenc:D
Kezdjük a csipkéimmel, mert ha rangsorolni kéne, azért azt szeretem a legeslegjobban. Első kollázs, a csetneki csipkéim. A jobb alsó sarokban lévőt nem mutattam, még augusztusban készült az egyik képeslapon lévő kész csipke képe alapján, ahogy a bal felső is kép alapján készült (azt még a terveim szerint viszont fogjátok látni, csak készülne már el a maradék). A bal balsó saját tervezés, a jobb felsőhöz Máté Julcsi mintarajzát használtam. Rendkívüli büszkeséggel jelenthetem, hogy Julcsi szerint már kezdem hozni az eredeti csipkék minőségét. Hozzáteszem, csak a háló, csak a háló, hát a hálóóóóóóóóó neeeeeeeeem meeeeeeeeeeegy! Megy, csak nem sikeredik szépre. Nem vagyunk nagy barátok. A jobb alsó érdekessége, hogy abban nem varrott, hanem horgolt háló van, és az azért sokkal jobban megy.
Csipke kategóriában még mutatható egy kis ír csipke táska, amit igaz, hogy 2018-ban csináltam, de a hátoldalát és a készrevarrást annyira elhúztam, hogy egy évvel később lett kész. Egy kicsi hajcsatt, egy carrickmacross csipke meg egy makramé kartkötő is készült.
Azért valami hasznosabbat is sikerült készítenem, szó ne érje a ház elejét, mert kötöttem is! És ha kötés, akkor vintage:D Egy saját tervezésű gallér (aminek lenne folytatása, ha rászánnám már magam és nem mással lennék elfoglalva), egy nyári kis fekete kardigán (imáááááááádom!!!!) Egy fekete pulcsi - mondanám, hogy imáááááádom, mert le sem veszem, amióta elkészült, csak pár napja betévedtem a H&M-be meg a C&A-ba és mindkét boltban találtam egy-egy pulóvert igen hasonló stílusban, és ha van valami, amit nem akarok, hát divatosnak lenni. Még véletlenül se!! Ezért kötök már, hogy ne úgy nézzek ki, mint mindenki. Ráadásul a divatban lévő cuccok egyenes hozadéka, hogy amint kimegy a divatból, még annál is rosszabb, úgy nézel ki, mint aki fél éve még divatos volt, de most már ciki! Pfujj, fogyasztói társadalom idomított kiskutyái, én szeretem addig hordani a cuccaimat, amíg le nem foszlanak rólam, mert azért hordom, mert tetszik, mert én vagyok, mert kifejez. Persze szükség van azokra, akik minden újat megvesznek állandóan, különben az alkotók, a varrónők nem tudnának alkotni, de engem tényleg inkább az elkészítés, a technikai és a kreatív rész érdekel a divatban. Jaj, a múltkor voltam a textíl múzeumunk YSL-kiállításán, ahol a lyoni textilekre helyezték a hangsúlyt, mit ne mondjak, imádom a divatot! :D Na jó, vissza a kollázsomhoz. Ott van még egy szintén vintage, hát mi más kis rózsaszínű kardigán egy kislánynak, akinek az a feladata, hogy belenőjön (aztán kinője:D), meg egy pár kötött, piros kesztyű az 50-es évekből. Nem is hordok kesztyűt, de jó, hogy ott van a télikabátom zsebében, néha azért hasznát lehet venni. Gyönyörűen karcsú lett egyébként. És még ott a szintén 2019-ben készült, és rögtön el is halálozott fehér századelős pulcsi... hát azt meg kimosta a mosógép. Hagyjuk. Viszont a feketéket már nem gyapjúból csináltam!
De ha már gyapjú, nem mutattam, mert az év utolsó napján lett kész, egy pár zokni JB-nek. Nem vintage, semmi különös, de az volt a lényeg, hogy meleg legyen. Irtóra unalmas volt de ha nem nyavajog, hogy fázik a lába, már megérte.
És egy kis varrás is akadt. Egy farsangi almafa meg az új kedvenc szoknyám, Brigitte Bardot után:)
Hogy mi maradt ki? Egy horgolt Pepe, a cipelő cica, karácsonyra készült a purdénak, majd pótolom a képet ide, most nem szedném ki szegényt, ott alszik a gyerek ágyában:D
Na, ez volt a termés, nekem tetszik:)
Mi volt még? Kb 37 könyv, ami szánalmasan kevés, de legalább volt köztük pár franciául is (mit lehet tenni, ha az ember érdekeset talál a könyvtárban, csak ráfanyalodik végül), meg néhány hangoskönyv. Ez van.
Egy csipkés olaszországi utazás szépítette meg az évet, különben a reménytelen szürkeségbe süllyedt volna az eseménytelenségével. Ami nem baj, csak nincs mit mondanom:D 2019 gyorsan eltelt, totál észrevétlenül. Talán még annyi volt változás, hogy márciusban leálltam a samponnal. És mostanra már biztosan kijelenthetem, nagyon boldog a hajam! Tojással, rozsliszttel, mézzel mosom. Vagy keverem ezeket, vagy mikor hogy. Bejött nagyon a no-poo.
Ha kicsit megkésve is, de kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra! Köszönöm a figyelmet:)
a, csak leültem végre megírni ezt a bejegyzést! Az ünnepek alatt Pesten voltam, aztán mire sikerült belerázódni, már vissza is jöttünk, aztán a megszokott kis életembe könnyebb visszarázódni, csak közbejött egy nagyon jó könyv is, aztán az is leköt. Budapesti programajánló: menjetek el a Nemzeti Múzeumba és nézzétek meg Rotschild Kláráról, a divattervezőről szóló kiállítást! Lenyűgöző egy asszony volt! És mivel teljesen levett a lábamról a története, persze Simonovics Ildikó róla szóló könyvét is feltétlenül muszáj volt beszereznem, és nem nagyon tudom letenni. Na de elkalandoztam:D
Szóval az évösszegzés. Soványka a termés, de azért csupa kedvenc:D
Kezdjük a csipkéimmel, mert ha rangsorolni kéne, azért azt szeretem a legeslegjobban. Első kollázs, a csetneki csipkéim. A jobb alsó sarokban lévőt nem mutattam, még augusztusban készült az egyik képeslapon lévő kész csipke képe alapján, ahogy a bal felső is kép alapján készült (azt még a terveim szerint viszont fogjátok látni, csak készülne már el a maradék). A bal balsó saját tervezés, a jobb felsőhöz Máté Julcsi mintarajzát használtam. Rendkívüli büszkeséggel jelenthetem, hogy Julcsi szerint már kezdem hozni az eredeti csipkék minőségét. Hozzáteszem, csak a háló, csak a háló, hát a hálóóóóóóóóó neeeeeeeeem meeeeeeeeeeegy! Megy, csak nem sikeredik szépre. Nem vagyunk nagy barátok. A jobb alsó érdekessége, hogy abban nem varrott, hanem horgolt háló van, és az azért sokkal jobban megy.
Csipke kategóriában még mutatható egy kis ír csipke táska, amit igaz, hogy 2018-ban csináltam, de a hátoldalát és a készrevarrást annyira elhúztam, hogy egy évvel később lett kész. Egy kicsi hajcsatt, egy carrickmacross csipke meg egy makramé kartkötő is készült.
Azért valami hasznosabbat is sikerült készítenem, szó ne érje a ház elejét, mert kötöttem is! És ha kötés, akkor vintage:D Egy saját tervezésű gallér (aminek lenne folytatása, ha rászánnám már magam és nem mással lennék elfoglalva), egy nyári kis fekete kardigán (imáááááááádom!!!!) Egy fekete pulcsi - mondanám, hogy imáááááádom, mert le sem veszem, amióta elkészült, csak pár napja betévedtem a H&M-be meg a C&A-ba és mindkét boltban találtam egy-egy pulóvert igen hasonló stílusban, és ha van valami, amit nem akarok, hát divatosnak lenni. Még véletlenül se!! Ezért kötök már, hogy ne úgy nézzek ki, mint mindenki. Ráadásul a divatban lévő cuccok egyenes hozadéka, hogy amint kimegy a divatból, még annál is rosszabb, úgy nézel ki, mint aki fél éve még divatos volt, de most már ciki! Pfujj, fogyasztói társadalom idomított kiskutyái, én szeretem addig hordani a cuccaimat, amíg le nem foszlanak rólam, mert azért hordom, mert tetszik, mert én vagyok, mert kifejez. Persze szükség van azokra, akik minden újat megvesznek állandóan, különben az alkotók, a varrónők nem tudnának alkotni, de engem tényleg inkább az elkészítés, a technikai és a kreatív rész érdekel a divatban. Jaj, a múltkor voltam a textíl múzeumunk YSL-kiállításán, ahol a lyoni textilekre helyezték a hangsúlyt, mit ne mondjak, imádom a divatot! :D Na jó, vissza a kollázsomhoz. Ott van még egy szintén vintage, hát mi más kis rózsaszínű kardigán egy kislánynak, akinek az a feladata, hogy belenőjön (aztán kinője:D), meg egy pár kötött, piros kesztyű az 50-es évekből. Nem is hordok kesztyűt, de jó, hogy ott van a télikabátom zsebében, néha azért hasznát lehet venni. Gyönyörűen karcsú lett egyébként. És még ott a szintén 2019-ben készült, és rögtön el is halálozott fehér századelős pulcsi... hát azt meg kimosta a mosógép. Hagyjuk. Viszont a feketéket már nem gyapjúból csináltam!
Na, ez volt a termés, nekem tetszik:)
Mi volt még? Kb 37 könyv, ami szánalmasan kevés, de legalább volt köztük pár franciául is (mit lehet tenni, ha az ember érdekeset talál a könyvtárban, csak ráfanyalodik végül), meg néhány hangoskönyv. Ez van.
Egy csipkés olaszországi utazás szépítette meg az évet, különben a reménytelen szürkeségbe süllyedt volna az eseménytelenségével. Ami nem baj, csak nincs mit mondanom:D 2019 gyorsan eltelt, totál észrevétlenül. Talán még annyi volt változás, hogy márciusban leálltam a samponnal. És mostanra már biztosan kijelenthetem, nagyon boldog a hajam! Tojással, rozsliszttel, mézzel mosom. Vagy keverem ezeket, vagy mikor hogy. Bejött nagyon a no-poo.
Ha kicsit megkésve is, de kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra! Köszönöm a figyelmet:)
3 comments:
Boldog új évet!
Gratulálok a sok szép, időigényes alkotáshoz!
Képzeld, turiztam vékony horgolótűket!
És augusztustól az én hajam sem látott sampont.
Nagyon szépek a csipkéid. Ámulatosak!
Boldogságos új évet :)
Post a Comment