2014

Nahát, máris eljött az évösszegzés? Ez gyors volt ez a 2014!
Darabra talán kevés, de van pár óriási munka köztük, és az biztos, hogy elégedett vagyok a kész dolgokkal! Sőt, nagyon is, nagyon elégedett vagyok az ezévi terméssel (na, a büszkeségtől nem pukkadok ki, de örömmel nyugtáztam a kollázsokat:)). Lássuk az első kollázst, a csipkéket. Az év első projektje egy óóóóóóóóóriási munka volt, az ír csipkéből készült kendőm. Szerelem. Aztán ott a másik rajongás, a csetneki csipke, ami szintén nagy öröm volt ebben az évben kézimunka terén! Nincs a képen, nem is mutattam a blogomban, de sok különálló motívumot meghorgoltam már Máté Julianna leírásai alapján (és a segítségével, ha nagyon elakadtam:)). Az biztos, hogy a csetneki csipkével vannak a jövőre nézve a legnagyobb terveim! És remélem, mindenkinek felkeltem az érdeklődését eziránt a csipke iránt!!;)
Egy legyező és egy szütyő Szandra barátnőmnek, a legyezőn vert csipke. Szintén vert csipke a párnahuzatomon, meg egy pici hímzés. Freeform ír csipke stílusú horgolás az én kis (szerintetek nem is) giccses táskácskámon!:) Kakukktojás a képen, csak lemaradt elsőre, a hímzett tartóka.

És át is mehetünk a másik kollázsra. A Tojás. A Tojás, A TOJÁS! Szóval igen, végre kész van ♥♥♥ már csak el kell költöznünk, és lesz hova felakasztani, megsúgom, be van már keretezve, ultrajó lett, de majd akkor mutatom, ha lesz helye is (házi keretezés, nagymama padlásán talált régi, kopott arany keretben, a méretet még a keretező sem tudta volna jobban eltalálni, plusz kapott fekete passzpartut boltból szóval jó lett nagyon!:) A párizsi bicikli Dimensions készlet is egy régóta várakozó befejezés volt, ahogy a Candamar tündérke is. Ez nagy szó nálam, ennyi régóta várakozó nagy dolgot befejezni! Veronique Enginger mimózája a nyáron készült anyukámnak. A virágos gobelin tárca az unokatestvéremé lett, és annyira tetszik, hogy én is akarok!! Aztán ott egy rózsákkal hímzett ékszertartó, dísze az ablakunk előtt álló cseresznyefa virága, örök emlék erről a szépségről, rajongásom tárgyáról, mert kinek kell tévé, amikor az ablakban állandóan madárkákat lehet bámulni? Sok közös vonásom van a macskámmal:) Apróságok Emőkének, a tartómhoz hasonló stílusban hímzett könyvjelző és egy pici hajócsipkézett levendulaszív, nagyon klassz volt találkozni vele!!!!:) Egy tűhímzéses nyuszi (úgy tűnik, hamarosan gazdája is lesz, az én legeslegjobb barátomnak fog fia születni tavasszal). Két kicsi szivecske, ami a Cross Stitcher újságban volt ajándék készlet, a csilláron lógnak:) És végül, de nem utolsósorban, a csipkék melletti másik nagy szerelmem, a miniatűrök. Összesen hét készült, de csak hatról van kép, mert amit a Mamzinak küldtem el, azt elfelejtettem lefényképezni, bár az nem virágos, inkább geometrikus (és sárrózsás - már ha valaki érti a szót:)).

Legyezők, miniatűrök és csipkék volt a fő irányvonal, azon kívül, hogy be akartam fejezni minél több dolgot, ami szégyenszemre várakozik. Nem hiszem, hogy sok minden fog változni a következő évben!:)
Ezen kívül viszonylag állóvíz volt ez az év, de megvoltak a maga specialitásai, az már biztos. A következőnek még annál is több lesz, ha minden úgy alakul (vagyis minden jól akakul), ahogy most kinéz. Voltunk Jb-vel Genfben az év elején, és voltunk Prágában is, ráadásul ott a szüleimmel és az unokatestvéremmel, és voltunk JB-vel Philippe Jaroussky és a L'Arpeggiata közös koncertjén (ez kb akkora dolog volt nekem, mint befejezni A Tojást vagy elkészíteni egy akkora ír csipkét, mert élőben hallani a ma élő legnagyobb kontratenort, az nem semmi ám!:))
Ezek lennénk mi, JB és én, meg a Karlsbadban megsétáltatott kendőm, bár tudom, az uram nagyon kilóg a kép hangulatából:))

Ha tavaly azt írtam, hogy leggyakrabban Jaroussky-szólt nálam, most sem volt ez másképp. Meg persze az örök latin-amerikai előadók! Ez van, nem vagyok egy könnyen változtató típus, az állandóság megnyugtat. 


Na jó, a vicc kedvéért megosztom, így pattogtam Jaroussky-koncert után, le se lehetett normálisan fényképezni:)

Most mit mondjak, ha ezzel zárnak egy koncertet, ki ne vigyorogna, mint egy fakutya?:)
Aztán még volt egy renesszánsz bál, amit igaz, hogy nem táncoltam végig (mert leggyakrabban petrezselymet árultam, mert a zuram nem volt hajlandó jönni, ehh, férfiak!), de a táncvezető elismeréssel adózott a tudásom előtt. Hát, aki annyiszor látta a Jane Austen könyveinek BBC-filmváltozatát, mint én, naná, hogy így tud négyest táncolni!:))) A Molyon vezetett jelölések szerint 65 könyvet olvastam el az idén. Ami kicsit túlzás, mert volt, amit nem olvastam, hanem hallgattam (ugye ahogy írtam, a kendőm kb 8 hangoskönyv volt, amiből az egyik a Háború és béke). Meglepő szám ez a 65, mert simán kevesebbre tippeltem! Aztán meg egy csomó jó kaját készítettem, főzőcskézésben is elég termékeny év volt (szusi, ramen, örmény dolma, üzbég plov, indiai csirke, mi minden volt! A multikulti jegyében persze mindig mindent keverek:)) Ha már minden évben megemlítem, akkor most igazán muszáj, először írhatom, hogy majdnem sikerült leszokni a kóláról! A majdnem azt jelenti, hogy leszorítottam napi egy pohárra a fogyasztást. Aztán ki tudja, meddig sikerül tartani, de legyünk optimisták:)) Hogy ettől, vagy mástól vagyok szórakozottabb és kevésbé aktív, az megint más kérdés. Majd jövőre talán kiderül.
Más nem jut eszembe, mondom, hogy nem volt egy igazán mozgalmas év, de jobb is így. Úgyhogy a szokásos kívánság: maradjon minden ilyen viszonylagos nyugalomban és csendben jövőre is! Nekem is, nektek is:)
Boldog új évet mindenkinek!! :)

Ó, azok a régi cimkék!

Amíg a kész karácsonyi vacsora várja, hogy hazaérkezzen a zuram a dolgozóból, megmutatom mi a legújabb "befejeztem, mert már nagyon ciki, hogy ennyi mindent nem fejezek be"-dolog:)

A szép francia feliratok, a kedves cimkék, a régmúlt korok hangulata... én is odavagyok értük, mint olyan sokan! Régóta szerettem volna valamit velük kezdeni én is. Áprilisban az egyik lakberendezős boltban nézelődve találtam ki, hogy készítek egy díszpárnát! A lekberendezős boltból a patchwork anyagokat áruló bolton keresztül vezetett az utam haza és ez a szürke anyag tökéletesen illett az elképzelésemhez! (az a bolt meg bezárt azóta, nyaff, nyaff, nyaff, pedig csudajó, ott vettem a takarómhoz is az anyagokat). Szóval kattogott is az agyam rendesen, hogyan kivitelezhetném, és milyen legyen. Végül arra jutottam, hogy ha már készítek valami cimkéset, akkor ne legyen már nekem is a megszokott parfumerie, patisserie, vagy csokoládé, bor, szappan cimkéje, legyen valami személyesebb.

A "sottise" franciául ostobaságot, butaságot jelent, ebből alkottuk meg a parfume-parfumerie mintájára a "sottiserie" szót. Még áprilisban el is kezdtem, meg volt tervezve, félig meg volt hímezve... és most a be akarok fejezni minél több dolgot rohamomban be is fejeztem. A gomb, na az egy igazi orosz rendőrgomb ám!:) Mert a városneveknél lehagytam Moszkvát (és Cannes-t), és ha már a másik, kedvenc tartómat a Magyar Népköztársaság katonai gombja díszíti, akkor ez meg idekívánkozott:) Csak most már nem párna lett belőle, hanem tartó, mert Emőke tartói óta én is egyre jobban odavagyok értük, és mert kellett valami közepes méretű, amibe csak beledobálom ami éppen kell, nincsenek külön rekeszek.

A méret a 12 centis hímzőkeretemhez volt igazítva és kész. A bal oldalon patenttal záródik a zseb, a jobb oldalon meg nem záródik, és ennyi:)

És megtaláltam a kedvenc madárkás bigyókámnak végre a helyét, már két éve várt, amióta Moszkvában zsákmányoltam egy kiállításon!:))

Egyébiránt pedig nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!!:)
(mondjuk ezzel a Jaroussky videóval?:))

Szívemnek csücskei

Imádom őket. És most jutott eszembe, hogy elfelejtettem megmutatni a legutóbb készült hármat. Egy picike rózsás 16 öltés/cm selyemszitán:

Aztán egy picike ibolyás szintén 16 öltés/cm-en:

És egy közepes két virágos 20 öltés/cm selymen:

És együtt az öt idén készült mini. A csoportkép után rögtön szétrebbentek, kivéve a rózsaszínűt, és a két virágosat, annak még nem sikerült eljutnia a gazdájához:)

Szeretem őket nagyon, muszáj lesz egy újabb adagot készíteni, csak ha még posztolni is elfelejtek, mit vártok tőlem? Lyukas zokni az agyam mostanság!
Ennek a háromnak a mintáját régi festett petit point mintákról szedtem, szóval én válogattam össze hozzájuk a fonalat és kb a festett minta alapján én sakkoztam ki, milyen legyen, mindhárom alaposan módosítva is van, hogy a keretbe illeszkedjenek. Az ibolyás lilája selyemfonal, de DMC-ben adtam meg az átmazsolázott mintákon, amiket a szokott helyen meg lehet találni :))

Giccs

Egy éve láttam Alisa Verbitskaya munkáit, és akkor menthetetlenül beleszerettem ebbe a horgolt vintage giccsbe. Rögtön beugrott, hogy van egy kinyomtatott és anyagra felvasalt hölgyeményem, aki már régóta kallódik céltalanul, aztán ott egy gyönyörű keretem, és a pihe-puha Honleány horgolófonalam!

Már csak össze kellett passzintani mindent, és elkészíteni a legnagyobb giccset, amit valaha készítettem. Ha már lúd, legyen kövér, kicsit meghímezgettem a hölgyemény ruháját csillogó szállal, került egy kis kulcsocska, levélke és madárka is a három gyöngy mellé.

A táska kívül a régi nagymamaterítő, belül barna toile de jouy.

Igazából semmi célom nem volt vele, csak megvoltak az alapanyagok, tetszett az ötlet, hát nekiálltam minden különösebb előkészület, tervezés nélkül, de el is felejtődött más, fontosabb, vagy izgalmasabb projektek miatt. Pár napja találtam rá, és szörnyű, kb 90%-ban készen volt már, meg is volt varrva a táska, meg volt horgolva az előlap, már csak hátulról hiányzott 2-3 motívum és az összehorgolás, én meg ilyen szégyentelenül nem fejeztem be! Szóval gyorsan nekiestem. Látszik is rajta, hogy terv nélkül készült, össze-vissza az egész, kicsit csálé:)  Nem tökéletes, de az én igényeimet tökéletesen kielégíti, gyönyörű:))) Mostantól benne lakik a csetneki csipkés cuccom!:)

Első csetneki csipkém

A csetneki csipke nagyon régóta vágyaim tárgya volt bizony (ennyire nagyon!) Amikor először felkeltette az érdeklődésemet, leírást nem találtam hozzá, de azt bizony sok helyen, hogy a készítéséhez kell némi jártasság a horgolásban. Reménytelen, mert nem tudtam horgolni. De a kihívásoktól nem félek, és egy dolgot elmondhatok magamról, profi vagyok abban, hogy lépésről lépésre közelítsem meg a problémákat, hatalmas türelemmel, amíg elérem a célomat, mint egy macska, aki lapulva kúszik, a buta madárka meg azt hiszi, hogy már rég el lett felejtve. Első lépés. Megtanultam horgolni. Ezután megpróbálkoztam az ír csipkével, ami a csetneki anyukája. És tudjátok mit? Amikor már késznek éreztem magam a csetneki csipkéhez, még annyi időm se volt, hogy nekiálljak nyavajogni, hogy na jó, de honnan szerezzek akkor most leírást???? A sors az utamba sodorta Máté Juliannát (pár napja posztolt is róla az egyik kedvenc blogom: http://rece-fice-fono.blogspot.fr/2014/11/csetneki-csipke-ujratoltve.html ) Én nem voltam elég bátor, hogy kapcsolatba lépjek vele, de Niki (Gazella) megtette helyettem, és beprotezsált és így jutottam leíráshoz! És ha minden jól megy, lesz belőle könyv, és akkor CSETNEKI CSIPKÉT FOG HORGOLNI VÉGRE MINDENKI!!!! :)
Az első darabom. Bár a tökéletestől messze van, a három kicsi karikát színtiszta figyelmetlenségből fordítva varrtam fel, a nagy rózsának nem hosszúkásnak, hanem kereknek kéne lennie, de ahogy valaki megjegyezte: "Ez egy erősen bimbónak maradni kívánó gyönyörű rózsa." :))
Eddig a motívumok formázása okozta a legnagyobb gondot, de ha egyszer elkészül egy motívum, másodszorra már nem lehet elrontani:)

"Őszi eső"-mütyűr

A romantikus hangulatok kedvelőinek:) A tegnapi borús idő arra kényszerített (szinte erőszakolt!!!), hogy tegyem félre a horgolásomat, indítsam el a lejátszóban a BBC-féle Emma sorozatot és vegyem elő az imádott miniatűrjeimhez az eszközöket. Ez a 3x4 centis semmiség született:

16 öltés/centi selyemszitán (vagy ahogy a bécsiek számolják, 256 öltés/négyzetcentiméter), a minta Rafaella Serena petit point-ról szóló könyvéből. 

A képen látható, hogy mivel a selyemszita egyfelől nagyon merev, keretbe nem lehet rakni, mert megtöri, másfelől nagyon drága, nem szabad pocsékolni, úgy szokás hímezni, hogy rá kell varrni egy segédanyagra, óvatosan kivágni az "ablakot" neki, és úgy be lehet fogni a hímzőkeretbe. Így a maradék darabka anyagok is mindig felhasználásra kerülnek legalább:)) 

(a zenéje persze Jaroussky, mert ha nem az Emma ment, akkor az ő videóit hallgattam:))

A Tojás

Becsületes nevén "Enchantment of Winter" a Dimples Designstól. Becenevén Neverending Egg.

28-as vásznon, maga a tojás 47,5x27 centi. Venus, DMC, Soie d'Alger, Kreinik fonalak, cseh gyöngy. És japán gyöngy - ott az a picike ezüstös virágocska, ami hópehely szeretne lenni. Lehet, hogy csak ideiglenes, még nem tudom.
Nincs kimosva, van rajta néhány (öregkori máj)folt, hiába soha nem nyúltam hozzá koszos kézzel, nem ettem hímzés közben, és gondosan volt becsomagolva mindig.

Majd közvetlenül a keretezés előtt fogom mosni és vasalni, mert addig úgyis a szekrény oldalán fog lógni ez is, mint a többi:)

Kössétek fel a gatyót, ez nagyon hosszú bejegyzés lesz, ne csak engem fárasszon már le ez a dög záptojás! Ugyanis története van. Hosszú története. Nem csoda, 9 évig készült... lálálá... tök ciki, de igen, bizony, 9 évvel ezelőtt láttam meg és estem azonnali szerelembe vele, és csak az elmúlt hónapban döntöttem úgy, hogy ez kezd tarthatatlanná válni, a zuram sem állja meg, hogy ahányszor valami új dolgon jár az eszem, belémcsíp, hogy persze, persze, és mi van a Tojással? Szállóigévé vált szegény. Most már nem fog piszkálni a Tojással (elnézést a nagybetűzésért, de egy ilyen meglett korú, ekkora méretű hímzés már megérdemli)! Tegnap este óta a Lanarte Hollandia térképe lett az új piszkálódós "mikor fogod befejezni?"-szöveg :) Majd! 9 év múlva!

(Ez a kép most szeptemberi, Lyonból, igen, így nézek ki egy vasárnap délelőtt, otthon! A macska pedig Pofig, aki nyugodtan viseli az én kézimunkáimat)

***** Innentől nem kötelező olvasni, csak bátraknak, meg magamnak írom le :) *****
Nyo, hát 9 éve szerelmes lettem. Hosszas kutakodás után sikerült beszerezni a mintát (némi orosz segítséggel). Nagyot és fájdalmasat esett az állam, amikor megláttam, hogy csupa ismeretlen fonalat kíván az egész... az összes lila Soie d'Alger, az arany és a hó Kreiniktől csillog... hát 2005 őszén ilyenekről Budapesten álmodni sem lehetett!
A közepével, a miniatűr hímzéssel kell kezdeni ugyebár, abban még csak sima DMC van, és minden, ami hó, azt Kreinikkel kell összefogni. Akkoriban részmunkaidőben dolgoztam az egyetem mellett. Venus fonalat vettem, mert másra nem volt pénzem. Ahh, mit is tudtam én akkor a hímzővásznak méreteiről? Azt tudtam, hogy imádok hímzővásznon hímezni, de előtte csak kitekből volt olyanom. És ez a Tojás csodálatosan kihasználta a hímzővászon adta lehetőségeket, a Boldog Vazul-székesegyház (Vaszilij Blazsennij) 1x1 szálon van hímezve, a tojás körülötte meg 2x2. Szóval 32-es "Wichelt Stoney point" vásznat kívánt. 5 perc röhögés, majd bementem a Meseboltba és vettem 28-as sima törtfehéret. Alaposan meglepődtem, amikor jóval később kiderült, hogy az eredeti vászon szürke és kisebb. Szerintem nem szép szürkén, fehéren jobb, na, legalább ebben segített a tudatlanságom:) A gyöngyház csillogót (Kreinik BF032) a DMC pearlescent fehér fonalával (B5200) helyettesítettem. Akkoriban még volt az nlc-n a híres keresztszemes társaság, és néhanapján együtt rendeltek Amerikából dolgokat, és akkor én összeszedtem minden bátorságomat és beszálltam, és rendeltem Kreinikeket rajtuk keresztül. Remegtem, mint a nyárfalevél, amikor elmentem az első (és egyetlen) fórumtalira, hogy átvehessem a fonalaimat:) Akkorra már az egyik kupola egyébként készen lett a DMC-vel, ami állatira merev és törik és foszlik, blöe, blöe, blöe! Megijedtem, hogy lehet, hogy már nem lesz más választásom, muszáj lesz a DMC-vel befejezni a kupolákat, de szemre semmi, de semmi különbség a két fonal között, csak tapintásra lehet megállapítani a kész képen, melyik kupola mivel készült, egy felüdülés volt ezután Kreinikkel folytatni! Azon az őszön Moszkvába is elutaztunk, bizony, hímeztem a székesegyházat az igazi társaságában:) Egész gyorsan befejeztem, kb 2-3 hónap alatt, mert nagyon lelkes voltam. És baaaaaasszus, miért nem mondta senki, hogy ne két szállal félkereszttel hímezzek, hanem 1 szállal, keresztet?????????? Merev és kemény volt az egész hímzés. Elment a kedvem tőle.
Második felvonás. Hosszas pihentetés után, kb 2007 elején vettem elő újra, mert akárhogy is nézzük, ez a kép egyszerűen meseszép, újra meghímezni a középen levő minit semmi pénzért sem fogom, viszont igazából nem is néz ki olyan pocsékul, csak mert nem úgy hímeztem, ahogy kellene, sőt, egész csinos. Sőt, gyönyörű, imádom! Úgyhogy akkor folytassuk. Szóval akkor kellett beruházni a külső rész fonalaira. Szerencsére volt átváltás hozzá DMC-re, mert a Soie d'Algert még Amerikából sem sikerült akkor megrendelni az nlc-s lányok segítségével (jobb is, az ára durván fájós, akkoriban nem lett volna szívem megvenni). Mondhatnám, legalább már megvolt az arany Kreinikem, de mindegy, mert addigra már az Éva Kézimunka is árulta a Westendben és beszereztem egy csomó színt még, mert imáááááádom!:) No, hát akkor már tisztességes munkám volt, teljes állásban, jó kis fizetéssel, szóval nagyvonalúan DMC-t vettem. Első DMC-fonalaim, bezony! Olyan kis csinosak voltak a pálcikákon, amit éppen elég olcsón adtak! És amikor a Pólusban bezárt az Éva, akkor kiárusításon még egy eredeti DMC úti fonaltartót is vettem, úgyhogy hahhh, de menő lettem!:) Az azóta vett fonalak (teljes DMC-paletta...) már bobinákon vannak, praktikusabb, olcsóbb. De ahogy nézem, ez a tartó mostantól átlényegül, mert tökéletes lesz a horgolótűimnek!!

Igazán előrelátóan úgy kezdtem el hímezni, hogy csak az arany részeket, mert hátha egyszer, valahogy, valamikor, akárhogyan még hozzájutok azért azokhoz a Soie d'Alger-khez... Szóval készítettem ímmel-ámmal, de egy borzadály az a mennyiségű Kreinikezés, ami benne van (két szál az adott sárgából, plusz egy arany hozzáfogva, persze lehetne rosszabb is, pl DMC arany fonal, de akkor sose fejeztem volna be). Lassanként, néha-néha csinálgattam. Olyan lassan, hogy két pislogás között Amszterdamba kerültem dolgozni. Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, ott első dolgom volt kézimunkaboltot keresni?:) Két dolog volt a listámon, fekete 80-as fonal és az a bizonyos selyemfonal. A fekete 80-as horgolóról Pesten minden bolt azt mondta, nincs és nem is létezik. Haaaaahhhh!!! Gyalog visszarohantam volna Pestre azzal a pár Amszterdamban beszerzett gombolyaggal, hogy az eladók orra alá dughassam, hogy debizonyhogyvan!!!! (szerencsére már ebben is történt előrelépés otthon:)) A bizonyos selyemfonal nem volt egész Hollandiában, pedig feltérképeztem az ország szinte minden kézimunkaboltját - ingyen utazhattam a vonaton, na! Csináltam persze minden mást is, a tojás nem nagyon haladt, de azért amikor haladt, akkor egy idő után nem volt más választásom, a legsötétebb lilát muszáj volt elkezdeni, jobb híjján DMC-vel.
2008 telén a születésnapomra a szüleimtől kaptam egy gyönyörű állványt (jó, hát technikai okokból én vettem meg, de ők fizették, na). Röviddel ezután beköltöztünk abba az albérletbe, ahol két macska is volt, és a Nyuszi-macska (Buburzik, a Big Boy) igencsak erősen érdeklődik minden fajta kézimunka iránt, konkrétan úgy, hogy nem lehet tőle dolgozni, állandóan ott settenkedik körülötted. Volt egy olyan pillanat, amikor alulról felugrott az állványra, és én felül csak két macskakörmöt láttam az anyagban. Szerencsére nem szakította ki, de az adrenalinom mindig magas volt, ha ő is a közelben volt. Márpedig mindig ott volt, ő sem segítette a tojást (puszikálom az én Nyuszikámat, aki most Pesten él!).
2009 decemberében Amszterdamból elvonatoztam Párizsba. Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, fel voltam fegyverkezve a legjobb boltok címeivel. És igen, a Des Fils et une Aiguille nevű boltban árultak... igen, Soie d'Algert!:) És megvettem. És megvettem. És megvettem! Mocsokdrága, de mit várunk tőle, selyemből van. Hollandiában már legalább ki voltam tréningelve az árakkal kapcsolatban, vagyis megtanultam fapofát vágni.
2010 januárjában a középső és a jobb alsó lábak megvoltak, amikor kontúroztam annyit, amennyi megvan. Levettem ideiglenesen az állványról, mert azon nem tudtam befejezni a miniatűr kontúrját. Tegnap elmeséltem JB-nek, mitől mosolyog olyan huncutul a középső lábon lévő angyal, nagyot nevettünk. Akkor kontúroztam pont a fejét az angyalnak, amikor Yann, a haverja, aki egy koszos kis utcagyerek stílusát hozza, aki két nagyon jó, éles kézimunka ollómat is tönkretette azzal, hogy hasist vágott (mindenkit emlékeztetek, Amszterdamban játszódik ez a rész) éppen tömte magába a krumplipürét, és magyarázta a legújabb "kis" stiklijét, ami a krumplipürét és a hasist ötvözte. Hadd ne meséljem el, hogyan, nyugodtabban alszotok majd:) De az angyal azóta vigyorog olyan huncutul. 
Igazából 2010-ben, októberben, már Dél-Franciaországban jött el az a fordulópont, amikor bevetettem a selymet. A legsötétebb lilát DMC-vel fejeztem be, mert ott azért látszódott volna a váltás, de a többi lila már mind selyem. Az a fonal egy álom! Puha, selymes - szó szerint!:) Akkor döntöttem el, hogy amint egy rakás pénzhez jutok, megveszem az egész palettát belőle, van annyi szín, mint a DMC-nek. Csodálatos álomfonal!  Ez volt a tojás állása éppen:

A kifogyott selyemfonal utánrendelése már olyan egyszerű volt, mintha sima DMC-t vettem volna, ennyit tesz Franciaországban élni. Viszont Kreiniket nem találok soha:) Szerencsére volt annyi aranyam raktáron, hogy ne kelljen (két és fél bobinát bezabált a hímzés!)
Az utolsó négy évben igencsak lassanként haladt, most, 2014 szeptemberében éreztem úgy, hogy elég volt, nincs mit húzni rajta, befejezem, hát annyira sok már nem maradt azért! Ebben a fázisban volt, szóval innen fejeztem be most egy hónap alatt kb:
Néha elég nehézkes volt ülni, kikészíti az ember hátát (meg a hasát, ha rágörnyed), ha nincs jó magasságú szék az állványhoz, márpedig az nincs most, bár szerencsére van töménytelen mennyiségű kézimunka könyvem és újságom, azokkal jól alá tudtam polcolni és egész kényelmes lett:) A legjobb egyébént a térdelőszék, de az nincs, csak a szüleimnél, Pesten. A kontúrozás kb egy hetet vett igénybe, tényleg nagyon sok, szinte kockánként végig az arany részen és ugye csak a középső és a jobb láb volt készen. Az arany gyöngyök sima cseh, még mindig gondolkodom, hogy a Mill Hill hópehely kell-e oda nekem középre, vagy sem. Most egy gyöngyből készült helyettes van ott, ami olyan méretű, színű, formájú, mint a Mill Hill, amit még fel kell hajtani valahol, ha úgy döntök, kell oda. Lyonban nem találtam Mill Hillt, netről rendelni kicsit vicces egyetlen gyöngyöt, ismerve a házhozszállítás árait. Lehet, hogy semmi sem lesz, lehet, hogy más lesz.
Sokat gondolkodtam azon, hogy amennyi dolog változott ugye az egész hímzés alatt (gyakorlatilag az egész életem, háromszor is. Látta a nagymamám és a nagypapám is, látta a Kutya, Cillit, Mari néni, meg hát az ex-pasim...), egy dolog nem változott: az ízlésem. Ami megtetszett már akkor ebben a képben, az nyűgöz le benne még mindig, és még mindig azt keresem a mintákban. Az igényesség és kidolgozottság. Azóta sok új dolog jött be a hímzés terén, a számítógépes óriásminták (legalább nincs bennük kontúr, és el kell ismernem, egyre jobb a minőségük!), divatba jöttek az úgynevezett primitív minták (házikó, emberke, madárka) és a népies samplerek - legalább fel lehet használni a színátmenetes gyönyörű fonalakat. Tetszenek nagyon néha, de amitől ténylegesen elő is veszem a fonalaimat és az anyagot, az még mindig ugyanaz, semmi sem változott, én még az ilyen aprólékosan kidolgozott, a különböző árnyalatokkal és kontúrral mélységet, realitást elérő mintákat szeretem. 
Így néz ki egy 9 éven át használt hímzésminta, mire a végére ér az ember:) Még jó, hogy a legelején összeragasztottam a direkt egyforma méretűre nyomtatott mintalapokat:) Ezen kívül külön oldalakon vannak persze a székesegyház és a kontúrozások különböző színei.
A keretezésről. Az biztos, hogy ehhez méltó keret kell. Leginkább egy nagy, díszes, aranyozott, ódivatú illene hozzá. Kinéztem egy ovális Ikea-keretet, csak nem fér be a tojás két oldalsó lába. Megkérdeztem itt, Lyonban keretezőnél, mennyibe kerülne, nyeltem, bólogattam, megköszöntem. Hazavinni Pestre, ott kereteztetni aztán visszahozni? Nehézkes. Körbejártam egy csomó megoldást a keretezésre, van kb 10 ötletem, a nagymama padlásán esetlegesen fellelhető vagy bolhapiacos keretektől kezdve a kreatívkodásig minden, de az a baj, hogy most nagyon beette a fejembe az az anarchista ötlet, hogy veszek egy létező legegyszerűbb, óriási hófehér keretet, hófehér passzpartuval, és a többit mesélje el A Tojás egyedül.
U.i.: lemaradt, de feltétlenül meg kell köszönnöm az orosz Deffchonki sorozat készítőinek azt a 82 részt, ami nélkül nem tudtam volna befejezni ép ésszel:)

Két kicsi szív

készült a héten. Mert lementünk vidékre, és be volt tervezve, hogy befejezem a csetneki csipkémet. Csak hát nem otthon felejtettem a horgolótűmet?? Gond egy szál se, vittem magammal a boutis-mat, amit még két éve kezdtem el, és hatalmas meló a hímzése, iszonyatosan aprólékos (egy 1861-ből származó boutis nem pontosan pontos másolata, de amennyire lehet, annyira igyekeztem átrajzolni), na de a tű, amivel hímeztem, teljesen elkopott, és visszafelé nem csúszott már, ami tűzőöltésnél nagyon megkeserítheti az ember dolgát - ezen jó sokat agyaltam, régen a tű nagy kincs volt, nagyon kellett vigyázni rá, de akkoriban akkor hogyan csinálták, hogy csússzon, hiszen nem voltak olyan jó bevonatos tűk, mint a modernek. Na, kitérő. Szóval a tűtartómért nyúltam - volna, ha nálam lett volna, de az is otthon maradt. A másik tűtartóban meg csak tompa volt, vagy nagyon vastag. Hát el voltam átkozva, nem volt mit csinálnom? Ja, azért nem kell sajnálni, egy másik, vastagabb horgolást is vittem magammal, ahhoz bezzeg volt minden, csak kedvem nem, egy keresztszemes készletet is, aki a Riolis kiscsaj néven fut nálam (a levél) aminél szintén csak az akarat hiányzott, de a Cross Stitcher újság ajándék mintája viszont pont jól jött! Így az készült el. Fényképen tök gyűröttnek néz ki, a valóságba nem is ilyen, de jaaaaaaaaaj, ne kelljen most újra elővennem a vasalót, a fényképezőgépet, a... higgyétek el, jól néznek ki élőben;)

És mi történt? Miután elkészült a két szivecske, megtaláltam a vészhelyzetekre tartogatott, jól eldugott tűimet, amik igazából mindig velem vannak! Úgyhogy a boutis-m is hatalmasat lendült előre, már majdnem kész a hímzés, aztán jön a "bourrage", vagyis a tömés. Azzal is elleszek majd egy ideig! A provence-i levegőn szinte magától készül a boutis, komolyan mondom. Úgy szeretnék ott élni! Na, elkanyarodtam. Igazából azért tűntem el ennyire, és sokáig nem volt semmi új itt, mert egy igencsak nagy hímzésen dolgozom, mármint egy igencsak nagy hímzés befejezésén... aki még a régi blogomon is követett, az tuti látta már. Csak egy állványon van, szóval azt nem tudom vinni magammal:) Úgyhogy az lesz a következő - nagyon, nagyon remélem!:)
És nagy köszönet újra és újra @Why_Doboznak, amiért kaptam tőle Cross Stitchert, imádom ezt az újságot, csak nálunk nem árulják. Talán jobb is?:)

Mimóza

Veronique Enginger híres virágos sorozatának egy darabja a néhai De fil en aiguille újságból. Anyukám születésnapjára készült, csak némi késéssel (egészen pontosan éppen három hónap, de már vége a nyárnak:)).

Szinte hagyománnyá vált, hogy minden évben kap Franciaországból egy nagy csokor mimózát postán, mert ha még nem nyíltak ki a kis golyócskák, akkor gyorsan bedobozolva pár napot még nyugodtan alszanak, amikor pedig kiveszed a dobozból és vízbe teszed, felélednek és kipattogzanak és csodálatos illattal kísérik a vidámságot, amit a sárga bolyhok árasztanak. Idén nagyon sokat esett az eső év elején, amikor virágzik a mimóza, és a nem teljesen száraz virágokat sajnos nem lehet dobozolni, mert berohadnak, ezért nem lehetett küldeni, hát maradt a hímzés, még ha a szezonnak már réges-régen vége is:)

Jól haladt a hímzés a színes részeknél, a szépiáknál fújt ki a lelkesedés, a barnás, 40-es vásznon nehezen látszódott, de a végeredményért megérte végigszenvedni azokat a részeket. Majd szép arany színű keretbe fog kerülni, de az már nem az én problémám;)

És két régi fényképem, szinte érzem az illatát:)

Puffos ujj nélkül semmit sem ér az élet

Végre kézhez kapta Lady E igen szerény, de annál nagyobb szeretettel készült ajándékomat. Azt hiszem, egy irányba jár az agyunk, könyvjelző és levendula:) Bár nálam a levendula nem hímezve van, hanem a picike, 80-as fonalból hajócsipkézett szív van megtöltve.

A finom, antik csipkével díszített, imádott nagymamaterítőm anyagából készült könyvjelzőre Anne Shirley igazán bölcs szavait hímeztem:)

A képkeretbe szerettem volna egy pici hímzést, de még tart az öregasszonyosan inaktív időszakom, ezért ezek az apróságok is nagyon sokáig készültek, úgyhogy kiváltottam egy gyors Anne Shirley-sziluettel, hogy ne legyen üres, majd maga hímez bele valamit, ami megihleti;) Remélem, örült neki, mert én már annyi szépet kaptam tőle, minden használatban van ám, csak rossz időszakot sikerült most kifogni, amikor még a szokásosnál is szétszórtabb és lassabb vagyok!:) Ááááááám, már kezdünk kilábalni a nyárból, az a bizonyos rettenetes három hónap most már lassan véget ér!

Nyuszi

Vagy inkább nevezzük gyors sikerelménynek? Aki már régóta követi a blogomat, észrevehette, hogy nyáron kevés dolog készül nálam... semmi időm a hímzésre, nyaralásról nyaralásra rohanok, csupa városnézés, tengerparti nyaralás, luxus körutazás... vicceltem, nem voltam nyaralni sehol, ha nem számoljuk a három napos hétvégét JB nagymamájának a házában, viszont a nyarat utálom, rühellem, lebénítja teljesen a kreativitásomat és semmi kedvem semmihez, a túlélésre játszom. Pedig minden évben konkrét haditervekkel futok neki a nyárnak, hogy legalább ezegyszer biztosan ne legyen három kiesett hónap az évben, de úgy tűnik, idén is csődöt mondott az atombiztos tervem. Jobb volt, amikor dolgoztam, mint a kutya a nyári szezonban, akkor legalább volt felmentésem! No mindegy, szóval néhány apróságon kívül csupa nagy dolgon ügyködnék, ha méltóztatnék csinálni valamit (ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmit sem csinálok, szóval mosás, főzés, takarítás, alapfunkciók azért megvannak:)). Viszont pár napja láttam egy tsudaszépséges linket (konkrétan ezt: http://www.boredpanda.com/animal-embroidery-chloe-giordano/ ), és akkor nagyon ki akartam próbálni a tűfestést, és emlékeztem is, hogy volt egy leírás néhány nyuszikához az egyik Broderie Insipration újságban, úgyhogy előszedtem és rögtön neki is estem. Igazából valami jó ég tudja, milyen mohair-hímzőfonallal kellett volna, én azért DMC-vel csináltam, szemre válogattam össze a színeket és ha jobban belegondolok, a leírás nem is adott túl sokat, ha nem számítjuk az ösztönzést:))
Szóval itten van egy nyuszika, aki csakúgy készült, hogy ne legyen üres a blogom:) Életem első tűfestése:)

Lady L biedermeier csecsebecséje

16 öltés/centi selyemszitán, 3x4 centi, benne 22 szín. A miniatűr az én világom:) A minta ezúttal egy már előre jól olvashatóvá rajzolt bécsi petit point minta Raffaella Serena Embroideries & Patterns from 19th Century Vienna c. könyvéből.

Mert a bécsi petit point boltok is mindig beteggé tettek, de most végre eljött az ideje, hogy nekem is legyen olyanom!:))

És amilyen kicsi, mégis milyen egyenletesek az öltések! Erre igazán büszke vagyok, mert ilyen piciben még soha nem sikerült szépen hímeznem, aztán azzal nyugtattam magam, hogy a legtöbb ember úgysem látja, olyan pici :)) Igazából csak most már tudom, hogyan kell helyesen csinálni. Két hete, amikor Párizsban voltunk, bementünk egy ooooooolyan boltba, de oooooooolyan boltba, hogy én hűűűűűűűűűűűű!!! Szóval értitek, na, csodaszép volt:) A néni kaján vigyorral ismerte be, hogy a honlapjuk nem sokat tartalmaz abból, hogy milyük van:) Gobelinbolt és mutatott egy nagyon jó könyvet, amit megvettem, mert mit tehetek, a könyvekért odavagyok, bár pár éve úgy tűnik, inkább a különböző technikákról gyűjtök, mint konkrét mintákat.
És abból a könyvből olvastam ki, hogy a francia gobelin nem motívumonként készül, mint ahogy azt mindig Magyarországon láttam, tanultam, hanem soronként, minden szín külön tűvel, ha átlós öltéssel, átlósan haladunk, ha függőleges öltés, akkor vízszintesen haladunk. SORONKÉNT. Minden színnek külön fonala és tűje van. Hm. Eszerint kifejezetten tilos kihagyni egy öltést egy sorban és visszatérni egy másik színnel később, nem, nem, soronként, mindent egyszerre, motívumot, hátteret, mindent. Akinek ez érthetetlen, mint nekem is volt, annak kerestem egy képet, tessék:

A kép innen van: http://www.bucherie.com és van ott videó is, hogy kell csinálni, például a point d'Hongrie-t, vagyis a magyar öltést, vagy magyarországi öltést:) http://www.bucherie.com/french/comment-point-gobelin-hongrie.asp
Mindegy, hogy egyszálas kanaván, mint ez, vagy dupla szálason (amit pénelope-nak hívnak franciául), mindegy, milyen öltést használsz (mert nem csak a sima átlós van, hanem azon kívül még van vagy 100!!!) mindig így kell. Hát én akárhogy kerülgetem, nézegetem a gobelineket, amik vannak itthon nálam, nem, szerintem nekem nem menne egyszerre, soronként hímezni, mintát, hátteret mindent. És próbálom kitalálni, hogy megszokás kérdése vagy csak jobban kijön a minta, ha motívumonként készül, nem tudom, azért kipróbálom majd, ha elég bátorságot gyűjtöttem:) Ez a virág leszámolható minta volt és nem is telibe hímzett, úgyhogy úgy döntöttem, nem kell követnem ezt a francia technikát:) Viszont ami egy csodálatos tanács volt abban a könyvben, amivel eddig nem találkoztam, pedig pofonegyszerű és ettől lettek ilyen csudaegyenletesek az öltések: ne ölts fel olyan lyukban, amelyikben már van fonal. Olyan lyukba csak le, visszaölteni kell. Tehát alulról felfelé mindig teljesen üres lyukból mész és fonalat már tartalmazó lyukba mész le a tűvel. Egyszerű és gyönyörűen egyenletes eredményt hoz! Ettől egyébként egész csinos hátoldalam is lett, nem az a katonás vonalkás. Jobban eszi a fonalat viszont, de miniatűrben az ember gyakorlatilag rendes hímzésből visszamaradt 10 centis nyesedékekkel dolgozik úgyis. Ezt a csak üres lyukból felfelé öltős szabályt akkor tudod követni, ha tényleg soronként haladsz, de ha motívumonként, vagy színenként, akkor azért néha előfordul, hogy már mindkét lyuka az öltésnek foglalt, szóval megszegtem én ám a szabályt... elneveztem kompromisszumnak:)))

Virágözön

Na végre megérkezett a meglepetés! Mindig mondom, hogy az elsőbbségi egy akkora átverés, hogy szégyen ezért pénzt lehúzni. Elég sokat küldözgetek mindenfélét postán, képeslapot, levelet, ajánlott csomagot, és komolyan mondom, nincs különbség az elsőbbségi és a normális között, csak árban. Ez nagyon feltűnő, ha az ember mindig ugyanonnan ugyanoda küld, esetemben Lyon és Budapest között. Visszafelé ugyanez a helyzet. Mindegy, ennyi volt a bosszankodás, a lényeg, hogy még idejében megérkezett, már ezért hálás lehetek a postának!:)
Szóval a gimis barátnőm "hosszú töprengés és próbaidő letelte után" férjhez megy:) Az esküvőn nem tudok ott lenni sajnos, viszont megegyeztünk, hogy kap tőlem legyezőt vagy szütyőt:) OK, lett mindkettő, szettben. A nehézséget az okozta, hogy inkább modern legyen, mint vintage. Kihívás:) Legyen cuki, de ne giccses, a színek fehér és bordó. A cuki szóra koncentráltam, némi rajzolgatás után ez született:

Meg a szütyő, amit egyszerűre hagytam, a négy oldalán csak egy-egy ugyanolyan virág díszeleg, mint a legyezőn és egy kis bojt az alján, ugyanabból a 777-es DMC-ből. Hát... a szütyő mintája igazából egy Régensség korabeli utánzat, nem lehetett nem belecsempészni Emmát is a dologba:)))

A legyező ezúttal pamut organdiból készült. Eredetileg selyemre akartam, de nem kevés nehézségem akadt vele, valljuk be, teljes kudarc. Jött a B-terv, az organdi és győzött! Kellően átlátszó, úgyhogy a hímzés, aminek nem tudom a nevét, franciául "point d'ombre", vagyis árnyék-öltés, nagyon jól mutat rajta! Ugyanebből készült a szütyő is, a bélés, nos, nem fogjátok kitalálni, a kedvenc 100 éves nagymamaterítőm!:) Az a damaszt egyszerűen olyan puha, olyan puha, olyan puha!! A kettő között nincs bélésanyag, csak egy réteg puplin, ami szép fehér, jó háttér az organdinak.

A csipke 80-as fonalból, neten talált mintából. Sok hezitálás után a kontúr egy szál 8-as és osztott hímző egy szálával készült (DMC 777 színnel:)) Egyébként nem ennyire rózsaszínű, csak megtévesztő a fényképen a rózsaszínű háttér az átlátszó anyag mögött, inkább szép fehér az összhatás:)

És amikor fényképeztem, nézem a kamera keresőjében, MI AZ A FEKETE OTT???

Pózolni jött az úr. Elrontott kép, de elég romantikus:)

És még két személyes kép, de hát az inspirációnak is itt kell lennie, honnan jött a virágözön ötlete:) A zuram és én, amikor még tavasz volt és azzal játszottunk:) Így árasztjuk el jókívánságainkkal Szandrát és Tomit:))