Horgolt kis keretes szütyő leírással

M
ondtam, hogy nem tudok egyszerűbb kis dolgokat készíteni? Hogy ezt meghazudtoljam (és hogy felhasználjam végre a kis keretet, ami csak október óta kallódott, szóval nem is olyan vészes, és hogy felhasználjam a pihe-puha fonalamat, és hogy legyen hova tennem a bigyókáimat), egy délután alatt horgoltam ez a kis mini szütyőt. Mondjuk a miniatűr, amit belehorgoltam, azt még február környékén hímeztem, ezért azt nem számoljuk be az elkészítési időbe, de tovább tartott, mint a horgolás:D

Az elkészítés menete nagyon egyszerű, a legalapabb alaphorgolt henger, bármilyen öltéssel, bármilyen fonalból, bármilyen színnel meg lehet csinálni. Egyszer a molyon leírtam, hogyan horgoltam a pulyának sapkát, és mivel ez a szütyő gyakorlatilag egy keretbe varrt sapka...

A sapka teteje, bővítéses rész (bocsánat, de amerikai jelölést használok, dc- egy ráhajtásos pálca, de ez csak a példa kedvéért, lehetne ott bármi más is, rövidpálca – akkor 1 láncszem, félpálca, akkor két láncszem a sorkezdéshez): 1. sor: magic ringbe 12 dc
2. sor: ch3, 2 dc minden szembe
3. sor. ch3, *1 dc, 2 dc egy szembe* ezt ismételjük, amíg körbe nem érünk
4. sor: ch3, *2 dc, 2 dc egy szembe*
5. sor: ch3, *3 dc, 2 dc egy szembe*
6. sor: ch3, *4 dc, 2 dc egy szembe* ……
Minden sorban értelemszerűen eggyel nő a szám, addig folytatjuk a sorok készítését, amíg el nem érjük a kívánt méretet, vagyis a kör kerülete nem lesz akkora, amekkora a fej körmérete (meg egy picikét nagyobb, csak hogy ne cuppanjon rá teljesen az ember fejére). Nagyon vastag fonalnál előfordulhat, hogy már a 4. sor után is akár kezdheti az ember az egyenletes sorokat, az a lényeg, hogy mindig mérni kell. Ha nem akarsz matekozni, kerületet számolni, akkor csak tedd a fejére és saccold meg, jó lesz-e, lehet-e kezdeni innentől kezdve a sapka egyenletes, henger alakú részét:))
Egyenletes sorok: ch3, minden szembe egy dc

Nos, ez a mini most 4 bővítéses sorral készült és 9 egyenletesen horgolttal. Linked dc-vel, mert az olyan szép és nem lesz lyukacsos. A végén a fonalat jó hosszúra érdemes hagyni és azzal varrni bele a keretbe. A különbség, hogy itt nem a fej körmérete, hanem a keret körmérete a viszonyítási pont:D és persze úgy lehet dekorálni, ahogy csak kedvünk tartja, olyan fonallal és színnel és öltéssel, ahogy a szívünk diktálja. Na azért fogalmaztam ilyen költőien, mert elkezdtem szép rózsaszínnel és lilával és fehérrel mandala szerűre, de rájöttem, hogy nem, az nem én vagyok, nem akarom, hiába gyönyörűek a színek, nekem ilyen fehéren jobban tetszik. Ment bele parfüm teszter és gyűszű és gyűrű és hajcsatt. A legfontosabbak mind belefértek, pedig ki nem nézné az ember egy 4 centis keretből:D

Pénztárca újrahasznosított anyagból - leírással

Egyszer említettem, régen, régen, vannak már három éve is, hogy van egy pénztárca, amit néha el kell készítenem. Azóta van egy továbbfejlesztett változatom, és amiben már elég jó gyakorlatom van, hiszen azon kívül, hogy a zuram is ilyennel jár, a barátait is el kell látnom velük.

Nem túl gyakran, mert nem is hinné az ember, milyen tartós ez a gyakorlatilag szemétből készült pénztárca (mindennapos használat mellett a két év simán garantált, de akár több is. Őszintén, hány tárgy büszkélkedhet ilyen teljesítménnyel manapság?:)). Viszont minden ötletet meg lehet valósítani (a kedvencem a beef jerky-csomagolásából készült, de nem tudom, mi az magyarul, ezért hagyjuk:)) Most megint kaptam egy rendelést egy baráttól, gondoltam lefényképezem nektek az elkészítés menetét, hátha akad egy fiútestvér vagy egy szomszéd srác, aki értékeli az ilyen poénos ajándékot karácsonyra:)
Szóval kell hozzá egy széles cellux, egy olló és menő alapanyag. Csipszes zacskó, bevásárlószatyor, régi térkép, saját rajz, adóbevallási nyilatkozat, amit csak akarsz. A zuram egy Jelly Belly cukorkagyilkos, meg valamiért arra van a legnagyobb kereslet, úgyhogy azokat a zacskókat gyűjtöm. De bármi lehet. Tényleg bármi. A lényeg, hogy pont annyi kell, hogy egy kb A4-es méretű lap kijöjjön, ha egymás mellé teszed őket. Jelly Belly esetében az három zacskó. A képen még egy tavasszal készült, azóta használatban lévő tárca is van:)

Szóval levágom a ragasztást, ha nem egyenes, hát kit zavar, a kukázott pénztárcához illik ez is:)
Kiterítem egymás mellé őket. A minta elrendezésénél úgy kalkulálj, hogy a lényeg a második és a harmadik negyedbe kerüljön, mert az fog látszódni. A külső rész az, amit akkor látsz, ha be van csukva a pénztárca, a belső rész az, amikor kinyitod. A nem látszik feliratos pedig az, ahova a papírpénz kerül, hosszában. Úgyhogy végülis látszik, de nem feltűnő (ez látszik a bejegyzés második képén)

A celluxszal végigragasztom az egészet úgy, hogy lelógjon a cellux az asztalra is, gyakorlatilag ráragasztom az asztalra az egészet (az én esetemben a székre, mert nekem az a kényelmesebb:)). Picike átfedés legyen, ha nem egyenes, nem baj, nem fog összedőlni a világ. Könnyű megelőzni a gyűrődéseket és a celluxszot a hajadon, a karodon, mindenütt, csak nem ott, ahol lennie kéne, ha előre levágod a hosszú darabot, a két végén fogod, és hosszában a szélét teszed fel előbb, és úgy simítod rá fokozatosan:

Aztán megfordítom, és a másik oldalról is végigragasztom. Ez a két réteg cellux tartást ad és megerősíti. Mindkét oldalon jól rádörzsölöm a celluxot, sőt, akár már most előveheted a vasalót. A legalacsonyabb fokozaton, gőzölés nélkül nyomkodd meg kicsit. A vasalás valami csodát művel, kicsit megolvad, megpuhul. De ha nem akarsz még vasalózni, ráér.

Megint ugyanaz a kép, de most a szélét kell nézni, hogy bőőőőven lelóg sok cellux mindenütt, hogy beszakadt, de nem baj, hogy nem egyenesen vannak vágva a zacskók, de nem baj, mert az egész a celluxnak köszönhetően gyakorlatilag egy lap lett. 

Most elő az ollóval! Egyenesre vágom a széleket, hogy legalább A4-es formátum legyen. Félbehajtom. És behajtom megint:

Kb egy centire bevagdosom mind a hat hajtást az oldalakon:

Hajtsd félbe hosszában most, és a harmadik negyedben, ezen a hajtáson vágj ki egy ovális lyukat. Legyen ovális és ne menjen el alul és fölül a hajtásig! De legyen azért olyan magas, hogy beférjen egy bankkártya. Az ovális azért fontos, mert ha szöges lesz, akkor ott könnyebben beszakadhat később. Ha megnézed a harmadik képet, amin a JB által már legalább fél éve használt tárca is van, amit legelsőnek készítettem ezzel a módszerrel, ott még nem oválisra csináltam, és végül utólag kellett ügyeskedni, amikor beszakadt. Tart rendesen, nem gond, csak az oválissal megelőzhető a probléma.  

De minden esetre, biztos, ami biztonságos, azért megerősítem így is, hátulról ráragasztok még egy-egy darabot, a felesleget meg kivágom. Mert ez a vágás a leggyengébb pontja az egésznek.

Már majdnem megvagyunk! Alul és fölül behajtom a bevágott részeket, a hajtást jól megdörzsölöm, hogy a helyén maradjon, majd összehajtom:

A belső résznek a kilógó fülét ráhajtom az előzőleg behajtott két részre, mondhatni azzal fogom össze őket. Így néz ki szemből a hajtás, belelátsz a visszájára az egésznek:

Utána pedig az utolsó kilógó fület, a külső részét hajtom rá az egészre, és jól rá is ragasztom! Ez a kép már felülről készült:

Ugyanezt megcsinálom a másik végén is, és jól megvasalgatom az egészet, mindenütt megnyomkodom a vasalóval, nagyon alacsony fokozaton, gőzölés nélkül. Kész.
Egyébként ennek a továbbfejlesztett, kicsit átdolgozott változata az egész:
http://www.instructables.com/id/Paper-Wallet/?ALLSTEPS
Mivel ez nem papír, hanem műanyag, a vasalás mindig kiegyenesíti nekem, ezért nem gyűrődik be, ezért nem vágom be a legalsó részt is, és én kicsit máshogy hajtom be a két szélét.

Házi boutis-tutorial

Kedves barátnőmnek, Bejának adtam fel házifeladatnak az angyalkát, miatta készült első sorban ez a bejegyzés:)) De remélem, azért mások is hasznát fogják venni;) A képek nem a legesztétikusabbak, most nincs kapacitásom arra, hogy jobbakat csináljak, plusz utómunka, ilyesmi, bocsánat! A lényeg látszik, az a fő;)
Igazából dióhéjban minden le van már írva magyarul, amit érdemes elolvasni, mielőtt az én hajtépésig részletes leírásomba belekezdesz. Itt:
http://marikaoldala.blogspot.fr/2009/11/boutis-technika-leirasa.html
meg itt:
http://sz-pont-marika-foltos-dolgos.freeblog.hu/archives/2009/03/03/Boutis_technika_mintak_video/

Amit hozzátennék mindehhez, sok könyv elolvasása után, amit kipróbáltam a saját bőrömön is, az a néhány apró részlet, ami tuti felmerül kérdésként. A franciák a munka színére rajzolják fel a mintát, nem a visszájára, nem túl hegyes, puha ceruzával. Ha átlátszóbb az anyag (pl batiszt), akkor rácelluxozod a mintára és átrajzolod, ha nem látszik át, akkor zsírpapírral. Nem kell megijedni, hogy a szép fehér anyagon elmaszatolódik, egyrészt nem kell nagyon vastagon rányomni, elég annyira csak, hogy lásd, mit kell tűznöd. Másrészt a végén, a hagyomány szerint marseille-i (olivaolaj-alapú) szappannal gyönyörű fehérre ki lehet majd mosni. Tényleg!:) A mosásnál rá lehet segíteni egy kicsit egy puha, használt fogkefével a tűzésnél.
Összefoglalva: a színére rajzoljuk a mintát, azzal felfelé tesszük be a hímzőkeretbe és tűzzük (hímezzük), majd amikor már TELJESEN megvan a hímzés, utána megfordítjuk, hogy a hátlap legyen kifele, és azon keresztül tömünk. A boutis szó az ahhoz használt tompa tűről kapta a nevét, mert a tompa tűt be lehet dugni úgy a szövött anyag szálai közé, hogy ne roncsolja azt szét, ezért utána körömmel kicsit megpiszkálva szépen újra el lehet őket egyengetni, és már nem is látszik, hol került be a tömőanyag. Szerintem egy zseni, aki ezt kitalálta.  
Nagyon fontos, hogy avatatlan anyagon dolgozz, vagyis ne mosd ki előtte, mert utána azért kell kimosni, hogy kicsit összemenjen, így összeugrik, még tömzsibb lesz. Ha nagyon gyűrött az anyagod, a minta felrajzolása előtt vasald ki, de kapcsold ki a gőzt!!! Ha kicsit ott marad az erősebb hajtásnyom, az nem számít, a mosásnál meg hímzésnél úgyis majd kijön teljesen.

A legelterjedtebb, "leghagyományosabb" anyag a batiszt, de bármilyen finom szövésű vászon jó. Lehet variálni is az anyagokat, színének akár selymet, selyemszatént is lehet használni (igen, a selyemre rajzolják rá ceruzával a mintát!), a fontos, hogy a hátlap vászon legyen
Színekről. Hagyomány: fehér fehéren. Virágos anyagot is használnak vagy napsárgát, kéket. Csak hogy emlékeztessen Provence-ra:) Modern boutis, amikor a fehér anyagot színes fonallal tömik, gyönyörűűűűűséges lesz, mert a fehér leárnyékolja és csak átsejlik alatta a szín. Ugyanígy egy vékonyabb színes anyagot ha fehérrel tömnek, szintén nagyon izgalmas a végeredmény.
Tiszteljük a hagyományokat, csak 100% természetes anyagokat használjunk mindenütt! (ez nem az én intésem, hanem a könyvben van) A macska és a hangoskönyv nem kötelező elem, de jó, ha van. Ha macska, akkor a fekete a legjobb, mert annak a legidegesítőbb a szőre a fehér anyagon, de bármilyen macska megteszi. Plusz előnye, hogy segít rendben tartani a fonalakat.

Öltések: két fajta öltést  használnak, a tűzőöltést (ezt látod a képen) és a "varró öltést" vagy "visszaöltés" (ahány ház, annyi elnevezés, ha beírod a gugliba, hogy "point arrière" meglátod, milyen az). A tűző-öltéshez kicsit vastagabb, merevebb foltvarrós cérna kell, a visszaöltéshez jó a puhább osztott hímző. Nem találtam semmi egyetértés a könyvek között abban, hogy mikor melyik öltést használjuk, csak azt, hogy mindkettőt használjuk. A múzeumban is tüzetesebben megnéztem a kiállított boutis-kat, végül arra a következtetésre jutottam hosszas átlagolás után, hogy ízlés kérdése. Személy szerint nekem nagyon tetszik az a megoldás, amikor a főbb motívumokat a visszaöltéssel csinálják, a többit pedig tűzőöltéssel. Ahogy az angyalkán látható. A visszaöltés erősebben tart, tovább is tart csinálni, nincs értelme a térkitöltő mintákat azzal csinálni. De láttam olyan hatalmas munkát is, ami csak azzal volt. Abban jobb, hogy kevésbé feltűnő, ha nem egyenletesek az öltéseid (én vagyok az élő példa, hogy az egyenletes öltések nem gyakorlat kérdése - sokat varrtam már, és mégse).  Szóval itt a pap és papné esete áll fenn.
Mielőtt elkezded a hímzést (tűzést), tanulmányozd a mintát, nézd meg, hogyan tudsz a vonalakon úgy végigmenni, hogy ne kelljen gyakran elvágnod a fonalat. Szigorúan tilos áthúzni a két anyag között, hogy aztán máshol folytassad, mert bele fog akadni később a tömőfonal. Viszont a kezdésnél és a fonal elvarrása után a két anyag között kell eltüntetni a fonalvéget. Mivel az nem feszül, ezért nem zavaró. Figyelj oda, hogy az a fonalvég olyan helyre menjen, ahol később lesz tömés is, mert ha nem, amikor fény felé fogod tartani, ott fog neked figyelni az a cafat!
Ne blicceld el a két anyag összefércelését. Idegesítő tevékenység, de nem szabad. Kb 3 ujjnyi távolságban függőlegesen, majd vízszintesen.
Használj gyűszűt. Nem viccelnek, amikor azt mondják, hogy kelleni fog. Ne akarjátok látni a jobb kezem középső ujját, miután már 2 hónapja boutis-kat gyártok sorozatban.
Használj hímzőrámát. Nincs kibúvó, kell. Ne feszítsd ki teljesen az anyagot a kereten, hogy a bal kezeddel alulról segíthesd a tűt a hímzés közben. Meg könnyebb vele a tömés is. A legjobb a közepes méret (10-15 centi), a kis motívomok hímzésénél praktikus a bébiméret. Klasszikus tanács minden kézimunkában, hogy amikor megvan a hímzés egy adott darabon és máshova helyezed a rámát az anyagon, akkor mindig kerüljön bele egy kevés már kész rész is.
Tű. 1, hegyes tű a férceléshez és a tűzéshez (hímzéshez), 2, tompa végű a tömködéshez. Speciális boutis-tűkészletet össze lehet vadászni interneten egy vagyonért, de nem éri meg venni. Miért? Hát mert az egyik egy egyszerű, hétköznapi tompa hegyű 22-es hímzőtű, és ezen a néven olcsóbb megvenni (itt megjegyzem, hogy én a finomabb 24-est használom). Ami tényleg speciális boutis-tű, az a másik, a hosszú, tompa. Nem létkérdés. Azt a hosszú térkitöltőknél szokás használni. Ha nem tudsz venni, de rájöttél, hogy mostantól sok boutis-t fogsz gyártani, ezért tényleg kell, gond egy szál se: babavarrótű és egy körömreszelő (a papíralapú), olyan szép tompa tűd lesz, hogy öröm vele dolgozni! Ez sem az én ötletem, hanem könyvből olvastam ki, mondom én, hogy itt se nagyon lehet kapni, pedig. De ez tényleg csak a hosszú részekhez kell. De ha mégis nagyon-nagyon ég a ház, akkor a lasszó-módszer (lásd lentebb) itt is tökéletesen működik, szóval tényleg nem ez a legfontosabb, ha csak alkalmi boutis-készítő vagy:)
Tömködés. Pamut. Árulnak akrillt (ezt így nevezik magyarul???) is, de mint mondtam, egy magára valamit is adó, hagyománytisztelő butizós nem használ mást, csak pamutot. Uff. Mielőtt átálltam az igazán igazi fonalra, 5-ös DMC perlét használtam (az sok volt maradékban:)). Teljesen jó, csak rettentő drága. Igazából bármilyen vastagabb, ducibb kötő- vagy horgolófonal megteszi, ami nem bolyhosodik, nem nagyon puha, vagyis van egy kis tartása. És mosás után nem töpped teljesen össze. A motívumok kitöltésének sorrendjénél ugyanaz a szabály, mint a tűzésnél: mindig belülről kifelé kell haladni, vagyis a középső motívummal kezded, a térkitöltők maradnak a végére általába. Mindig párhuzamosak legyenek a szálak egy részen belül.Az angyalka szeme annyira picike, hogy azt laposöltéssel csináltam, és mivel a hátoldala nem látszik, mert illatosítóval tömött párna lett belőle, ezért nem törődtem azzal, hogy eldolgozzam a szálat az egyik szeme után és külön kezdjem a másikat is. 
Mielőtt elkezded tömködni, azon a részen vágd le a fércelést, a tűzés már úgyis összetartja az anyagot. Na jó, le lehet szedni teljesen a fércelést, csak én lusta voltam, ezért ahogy haladtam, úgy szedtem ki néha egy-egy szálat, a végére csak elfogy:)
Az adott rész formájától függ, merről fogod tömni. Használd az agyad:)

Szóval rendkívül bonyolult a tömködés menete: behúzod,

elvágod,

behúzod mellette, párhuzamosan, (ez a kép olyan vicces:)))

elvágod,

megint behúzod, megint elvágod... amíg teljesen ki nem lesz töltve az a rész.

Ezután betunkolod a végeket. Erre általába fogpiszkálót használnak. Vagy specializált eszközt, amit én lereszeltem magamnak, mert tudja a manó, hogy amit megrendel az ember az interneten, az nem pont olyan, amit akartam, pedig a neve és rendeltetése szerint ez az, ami kell nekem. Egy körömreszelő csodákat művel. Viszont még mindig gyakran fogpiszkálót használok, mert praktikusabb, főleg a kis részeknél. Igazán jó tunkolóeszközt csak a múzeumban láttam, de a zuram nem engedte, hogy feltörjem a tárolót, antikvitásban nem láttam, gyártani viszont nem nagyon gyártanak, mert ez egy kissé elfeledett technika. Persze ki tudja, nem vásároltam fel az egész internetet "hátha" alapon, mert mindeféle hasonló dolgot azért árulnak. Boltban nálunk nem árulnak semmit, még meg sem lehet lesni, neten sem láttam a francia hölgyek fényképein, mit is használnak, szinte mindenki fogpiszkálózik. Amikor olyan piciket kell tömködni, mint a virág közepe/szirmai, akkor a tompa tűnek a fokát használom, nagyon praktikus, csak vigyázni kell nagyon, hogy ne szúrd meg magad (jó, tudom, nem kell erre figyelmeztetni, csak aztán mégis ott áll a tű az ujjamban)

No, hát ezen felül létezik még egy trükk, franciáról fordítva "lasszó" a neve.

Amikor kanyargós részt kell kitömni, akkor nagyon jó szolgálatot tesz, ha a tűt egy erős, de nem vastag cérnával "meghosszabbítod", és arra akasztod a fonalat. A cérnával kijössz az alagútból, majd ugyanazok a szálak közé visszadugva a tűt továbbmész. A vastag tömőszál nem is fog kimászni, ezért nem lesz nagy a lyuk, könnyű eltüntetni. Pont úgy működik, ahogy a hernyó mászik :D

Nos, azt hiszem, ennyi. A varrás már a fantáziádtól függ. Utolsó lépésként pedig mosás, levegőn szárítás, széles celuxszal tapogatás, hogy a macskaszőr is lejöjjön. Tervezéskor vedd számításba, hogy a mosás után 5-7%-ot is zsugorodik!!
És itt található a minta, A4-es lapra nyomtatva pont megfelelő méret lesz (kb 12 centi) A hátoldalra kisvirág került. Mi más. Ennyi, voilà, kérdéseket a hozzászólás mezőbe kérjük, köszönjük figyelmüket, jó munkát, jó egészséget, a viszont látásra!

Update: addig tömködöd, amíg duci nem lesz. Lehet a tömést tologatni az anyagon belül, hogy élethű formát adjon ki. Mindig számolj azzal, hogy maradjon még hely a végeknek is belül, nem kell pattanásig kitömni. Ha már bedolgoztad az összes szálat, és még mindig úgy érzed, hogy nem elég duci, akkor utántöltheted, de ügyelj a szálak irányára! Erre úgyis ráérez az ember. Gyakran a kitöltő motívumokat kevésbé ducira tömik, mint a fő motívumokat, ezzel is kiemelve a mintát.
A széleket vagy sűrű pelenkaöltéssel dolgozzák el, vagy kb 8 mm ráhagyással levágják az anyag feleslegét, utána visszahajtják és kézzel elvarrják.

Könyvátalakító tutorial

Előrebocsátom, ez a kis leírás a bolti keménykötésű könyvecskék házi eszközökkel való átalakításáról szól, semmiféle könyvkötészeti, szakmai leírás nincs benne, nem profi könyvkötészeti kurzus!
A kiinduló füzet (könyvecske) általába papír-írószerboltban (már ha talál még olyat az ember lánya... esetleg nagyon hasznos augusztusban hipermarketeket vizslatni:)) lehet kapni kis, keménykötésű (táblás) füzetet, amit szépen szét lehet cincálni, aztán újraragasztgatni. Ezt fogjuk most tenni, újraöltöztetjük a csúnya boltit.
A ragasztó. Most lehet, hogy meg fognak kövezni, de én egyszerű, stiftes papírragasztót használok (meg egy kis Technokolt), és eddig bevált. Lehet, hogy hobbyboltban nem is olyan drága a folyékony, fehér, száradás után átlátszóvá váló igazi könyvkötészeti ragasztó, nem néztem utána (most szégyellem magam, mert ma be akartam menni, és elfelejtettem). Kifejezések:
Tábla- a kemény fedele a könyvnek, ennek van borítója.
Könyvtest- maguk a lapok, összefűzve
Előzékpapír- a bekötött könyv első és hátsó fedeléhez ragasztják a belső oldalra, összekötő kapocs a könyv kötése és belső teste között. Szilárdsága nagy, általában famentes, gépsima, fehér vagy enyhén árnyalt, 90-120 g/m² tömegű (na ezt a szakszót most lesnem kellett, mert nem tudtam, hogy hívják, köszönet érte ennek az oldalnak!:)
A legfontosabb dolog, hogy ÓVATOSAN szeded szét a könyvecskédet. Ezen áll vagy bukik az egész, további jótanácsom, hogy mivel nem fogom lépésről lépésre dokumentálni, ráadásul kicsit el is térhetnek egymástól a különböző könyvek, ezért figyelj oda a sorrendre, ahogyan hámozod le egymásról a részeket, hogy aztán egyes elemeket kicserélve vissza is tudd majd azokat ragasztani (egészen pontosan a táblának a borítóját és az előzékpapírt cseréljük).
Kinyitod a könyvet az előzékpapír könyvtesttel való találkozásánál, annál az oldalnál, ami mindig kicsit kevésbé nyitható, mint az összes többi és ÓVATOSAN szétszeded a ragasztásnál (elöl is, hátul is)

 

Azért emelem ki, hogy óvatosan, nehogy elszakítsd (igaz, az előzékpapírra nincs szükség, mert másikat ragasztasz majd be, de a könyvtest papírjára vigyázni kell, oda még ragasztani fogunk megint!) 

Következő lépésben elkezdjük (nagyon óvatosan...:) lehámozni a tábláról is az előzékpapírt:

 

Ha minden jól alakul, akkor egy ilyesmit találsz alatta (előfordulhat, hogy nem egy hosszú, a gerinc mentén végigfutó anyagot találsz ott, hanem keresztben lesz kettő ugyanolyan, ami az egyik legfontosabb rész, ez rögzíti a könyvtest gerincét a táblához, az előzékpapír pedig csak fixálja, takarja azt) 

Teljesen leszedve pedig így fog kinézni:

 

  És így szépen leválasztjuk elöl is, hátul is a a könyvtestet a fedélről:

Ugye, hogy középen nincs odaragasztva a gerinchez a könyvtest? A következő lépésről nincsen fényképem, ahogy a tábláról leszedtem a borítót, de azt hiszem, egyértelmű, hogyan kell a papír-borítást leszedni a kartonról:)) Igyekeztem azt is óvatosan csinálni, hogy aztán ne kelljen méricskélni, csak rárakni a textílre és körberajzolni, a képen látható, hogy mégsem sikerült annyira szépre, de hát annyi baj legyen, el lesz takarva a textíllel -majd nézd meg, ha kicsit átlátszó a borítónak szán textíled, akkor előbb vond be a táblát vékony, fehér anyaggal (egy darabka batiszt tökéletes erre a célra!!) Szétszedve ezeket a darabokat kaptam a végén:

És ezek után mit csináluk? Hát persze! A borítót a sajátunkra cseréljük, méretre vágjuk a kis előkészített szépszínű rongyocskánkat,

ugyanígy az előzékpapírt is előkészítjük.

 Szerencsére nagyon sok szép papírt lehet már kapni, ami felhasználható, de vigyázz, hogy elég erős legyen ("Szilárdsága nagy, általában famentes, gépsima, fehér vagy enyhén árnyalt, 90-120 g/m² tömegű ")!!!
Én a tábla és a borító anyaga közé (a gerincet kihagyva) elől és hátul egy-egy darab vékonyabb vatelint is beraktam, hogy puhább legyen.  Befedem a táblát, ráragasztom, különösen ügyelve a gerincre és a sarkakra (itt használtam pl Technokolt, kicsit elmázolva egy darabka anyaggal a felesleget, mélyeket szippantva a hangulat kedvéért). Miután az megszáradt, beragasztom a könyvtestet:

Azt hiszem, itt van az egyetlen igazán trükkös-nehézkes-bonyolult rész. Amikor beragasztod a könyvtestet, akkor nagyon kell vigyázni, hogy pontos legyen, ahogy a képen is látható, a tábla éle legyen a könyvtest gerincének az éle mentén (itt is bőven technokoloztam). Ezután beragasztjuk az előzékpapírt is- a táblához az egész felületét ragasztjuk, könyvtesthez csak egy nagyon vékony csíkban a közepén (ahol az eredeti ragasztás is látható). Tapogatás, igazítgatás, nyomkodás, szárítás, préselés és már kész is.

Hajócsipke "szép" kezdése. Minitutorial

××××Another post only in Hungarian, sorry!!!××××

Újabb projektbe kezdtem, saját dizájn, nagyon remélem, hogy pontosan számoltam ki, és pont olyan lesz, amilyennek terveztem. Ha már belevágtam, gondoltam egyben megosztom veletek, hogyan lehet szépen kezdeni.
PDF letölthető INNEN

Kérdezzetek, ha valamit érthető!

Hajócsipke tutorial

Idén lesz 10 éve, hogy hajócsipkézek, orosz füzetkéből tanultam, magamtól.  Nem nagyon lehet találni sajnos magyarul leírást a hajócsipkéhez, pedig annyira nem bonyolult, hogy ne lehetne magadtól megtanulni, és mindenképpen szükséged legyen egy tanárra. Így persze valamivel tovább tart ráérezni, mintha élőben látnád, de azért nem vészes így sem, higgyétek el. Úgyhogy kezdjük el terjeszteni a hajócsipkevírust Magyarországon!!!! :)) Mindössze két hajócskára lesz szükséged és horgolófonalra.
A sok kép miatt nem blogon keresztül, hanem pdf file-ban teszem közzé, le lehet egyben tölteni a kis útmutatómat

INNEN

Remélem ennek segítségével sokakat megfertőzök ezzel a gyönyörű és egyszerű kézimunkával:) Igyekeztem kitérni minden tudnivalóra, leírtam különböző nyelven, hogy megkönnyítsem mintakeresést is, minták olvasásához a legelterjedtebb angol leírást vettem alapul. A sok kép ne rémítsen meg, igyekeztem minél érthetőbben, minél részletesebben megcsinálni, a könyv, ami alapján én tanultam, a felét sem írta le, mégis sikerült (igaz, anyukám is besegített már a végén:)).Sokszor átolvastam, ha mégis maradt volna benne hiba, elnézést! A szóismétlések tömkelege meg egy ilyen leírásnál sajnos szükséges. Egyéb kiegészítő információ, hogy böngészőben valamiért elég szemcsés képeket mutat, ha viszont letöltöd, és gépről nyitod meg, akkor már normálisan lesz látható, rá lehet közelíteni is.
Ha hasznosnak találtad, kérlek, hagyj megjegyzést:)