Magyar népmesék (2. rész: A minta) és a provence-i kincsek

Végre befejeztem a hímzését, már csak tarisznyává kell varrni, de mert a varrógépem érkezése csak novemberben várható, addig még lehet, hogy mást találok ki vele:)

 34 count linen,  
17,5*12cm, 
Gloriana silk threads (#035 Poinsettia)

A minta. Egy-két ici-pici változtatás van benne a meghímzetthez képest, ugye emiatt nem osztottam meg rögtön, hogy biztosan jó legyen a végeredmény. Színkódot nem adok hozzá, válasszatok egy szép pirosat, vagy ami tetszik:) Sok szeretettel:)

A provence-i kincsekről pedig... szóval az úgy volt, hogy... Múlt héten meglátogattuk JB-m nagyszüleit. Egy gyönyörűséges, 17. századi farmból átalakított házban laknak, maguk építették újjá, a nagypapa faragott mindent, a lépcsők korlátjától a wc-kefe tartójáig, a nagymama rakta ki mozaikból a teraszt, az asztalokat, a medencét. Eszméletlenül szép, hatalmas szemekkel és leesett állal bámultam a kastélyokból származó gyönyörű bútorokat, 200 éves könyveket, a festményeket szép ruhás nénikről és bácsikról, de volt ott 18.századi esküvői fátyol, selyem napernyő, kézzel hímzett japán selymek, meg mindenféle csecse-becse. Jobb, mint egy múzeum, megfoghattam bármit, amit akartam. Már önmagában is egy álom volt abban a házban lenni, de amikor JB nagymamája látta a lelkesedésemet a csipkék iránt, mondta, hogy menjek vele a padlásra.

Koszos, poros bőrönd, de a cimke rajta kecsegtetően hangzik. 65 karton csipke... nagy nehezen kinyitottam a berozsdásodott lakatot, és ez a látvány fogadott:

Vihetek bármit, nem kell senkinek, már ezer éve itt vannak, a kutyának sem kell... Szerintetek meg tudtam szólalni? Nem. Turkáltam kicsit, aztán becsuktam a dobozt, erre aludnom kell. A nap folyamán még kétszer visszamentem, hogy meggyőződjek arról, hogy nem csak a szemem káprázott, de nem, tényleg sok-sok méter csipke várt rám a régi bőröndben! JB mondta, hogy csináljak valamit belőle a nagymamájának, de nem volt nálam semmi eszköz, semmi ötletem nem volt. Végül eszembe jutott, mennyi levendula van száradóban a kertben. Legeltem belőle egy kicsit és csináltam egy levendulabuzogányt. Összesen végül három készült, sikere volt:)
Igazi provence-i levendula antik csipkével, ha nekem egy évvel ezelőtt valaki ezt mondja, amikor az irodanegyedben összelopkodott levendulából csináltam az első nyeszlett kis levendulabuzogányomat, nem hiszem el! (egyébként 26 szál kell, most már rájöttem, hogy miért nem jött ki pontosan az első sem)

A képen lévő váza pedig... AZT IS ÉN CSINÁLTAM! :)))Én faragtam ám, bizony! Picikét csálé, de mégiscsak az első faragásom. Irtóra tetszett a folyamat, JB nagypapája nagyon örült, hogy végre valaki érdeklődik a hobbija iránt, én meg nagyon örültem, hogy tanulhattam:) El tudnék szórakozni abban a műhelyben! De végül minden jónak vége szakad, haza kellett jönni. Azért néhány csipkét elvittem magammal, biztos ami biztos. De hogy mit fogok csinálni ekkora kincsekkel? Nem tudom. Az egyikben egy kártyát találtam beletekerve. És amikor megláttam a dátumot rajta!!! 1935!!!

Ki rakhatta bele és mikor ezt a kártyát? Tényleg 1935-ben? Vajon megfordulhatott a fejében, hogy 2010-ben fogja megtalálni egy magyar lány? Üzenet a múltból:)
Néhány képeslap, mert Provence tényleg csodaszép!