Translate

Sunday, January 29, 2012

Két csipkés apróság

Két pici akármi, mindkettőről megállapítottam, ha boltban találkoznék velük, gondolkodás nélkül megvenném őket:)
1, kis bross. Eddig az összeset elkunyerálták, de ezt nem adom oda senkinek, csak az enyém! A két miniatűr, 4 centis verőkét Zsuzsától kaptam, a csipkeverő tanárnénitől:) Legalább háromszor elvesztettem őket, pánikoltam, kerestem, sírtam, megtaláltam, eltettem, újra elővettem megnézni, zsebre tettem, elvesztettem, kerestem, pánikoltam... Úgy döntöttem, elég volt ebből. Rávarrtam őket egy kitűzőalapra, egy csepp textílragasztóval megerősítettem, a legminibb régi csipkémet erősítettem hozzá, úgyhogy most olyan, mintha éppen az készülne. Nem nagyon látszik a képen, de egy ezüst szálat is ráöltögettem, azok jelképezik a gombostűket:)
2. Füzetke. Mi más. Persze csipkés. Mi más. Igaz, az L-betűs monogramot (innen rendeltem, érdemes rákattintani és sóhajtozni kicsit!) máshova szántam, de azt még mindig nem volt ihletem megcsinálni, viszont aaaaaaaaannyira idekívánkozott, a világ legszebb anyagára (a pesti Meseboltból származik), hogy feladtam a régi terveket és idevarrtam. Nem bántam meg, szerelmes vagyok.

Hogy mire használom? Hát sose találjátok ki!:) 
Az úgy van, hogy van egy csudacsipkeverőkönyvem (Les bases de la dentelle au fuseau : Méthode Jean Chaléyé), amit már rongyosra olvastam - igazából négy könyvem van, és mindet rongyosra forgattam, mostanában a Molyon is lelkiismeret-furdalásom van, mert a könyvektől is elvette a figyelmemet a csipkézés. Nem túlzok, ha azt mondom, teljesen az agyamra ment, még álmomban is ezzel foglalkozom . Próbálom kicsit lecsillapítani a dolgot, de még a múltkori erőszakos megvonás sem segített. Két dolog még van, amit meg kell csinálnom, utána szerintem lecsillapodok vele, ismerem magam. De attól félek, előtte nem tudok leállni. Szóval abban a könyvben kis csíkocskákon lehet begyakorolni a különböző fogásokat. Lelkesen elkezdtem csinálni, csak aztán jött a kérdés, hogyan rendezgessem el őket szépen, a mappámban valahogy lézengenek, de nem szép. Meglett a számomra legideálisabb megoldás: FÜZETKE♥!:)
Néha akadályoznak abban, hogy pontosan kövessem a leírásokat. Talán ezért lett olyan bénácska a fent látható próbadarab eleje, hogy még a papírra varrással sem tudtam kiegyenesíteni?:)

Meg a plusz kép, rég nem csináltam már ezt a fekete-fehérezést. Nem is volt türelmem szöszölni a kijelölésekkel. De kis felbontásban úgyse látszik:))) Üzlet Grasse városában.
Titkos üzenet mamzinak: előre szólok, márciusban sok fényképet fogok csinálni!!!!!!!:))))

5 comments:

Judit said...

Ötletesen megoldottad a verőke hasznosítását. Így remélhetőleg mindig meglesznek. :)

Unknown said...

Tudod, mit bánom én miről írsz, azt a stílusa miatt imádom olvasni és most félre ne értsd! Persze, hogy a tartalom is érdekel. Különben ezt a felszabadult, szarkasztikus humorú Laurát már rég olvastam. Mindegy. A füzetborító gyönyörű!

Bernadett said...

De ugyes vagy gratula.:)

Dóra said...

Én a kocsiba való pöcköt szoktam mindig biztonságos helyre tenni, aztán szakad rólam a víz, amikor nem találom. Anélkül ugyanis nem indul a kocsi, hiába a slusszkulcs. Egyszer vidéken sikerült elhagynunk. Viktor majdnem bőgött a dühtől, aztán házilag barkácsoltak a házigazdával egy pöcköt, ami kitartott hazáig:-D

Laucica said...

Köszönöm, lányok:) Beáta, azt hiszem, ez figyelmeztetés, hogy megint kezd elmenni a sok beszéd irányába a blogom!:)) Arra volt régen a blabla-blog, de amióta nincs miről írni, csak ritkán, felszámoltam.
Dóra: javaslom, hogy alakítsd brossá vagy nyaklánccá a kis pöcköt, nehezebb elveszíteni;)