Két pocsék képen. Történt, hogy már untam, hogy zacskóban cipelem ide-oda a csipkeverőpárnámat, mert néha viszem azért, mint pl a zuram nagyszüleihez, ilyesmi. Úgyhogy kitaláltam, hogy egy régen már készített táska formája pont tökéletes lesz hozzá, csak kicsit nagyobbra kell varrni, ami nem is igényelt nagy agyi erőfeszítést, tekintve, hogy három egyforma téglalapból áll az egész. Kedvenc boltomban, az Ursulában* is láttam egy ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot a minap... úgyhogy összehoztam. Jó, hát a varrás nem lett világbajnok, de a célnak tökéletesen megfelel. A képen meg nem látszik:D Ja, és még macskaágynak is kíváló!:)
Aztán az is van, hogy ismerem én ám az én anyukámat, aki ha meglát egy ilyen ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot, akkor ő is rögtön akar valamit magának belőle. Úgyhogy az ő igényeihez mérve még ez készült:
*"ürszül"-nek kéne ejteni, de nekem mindig Dr. Bubó Ursulája jut az eszembe, úgyhogy már a zuram is így hívja:)
Aztán az is van, hogy ismerem én ám az én anyukámat, aki ha meglát egy ilyen ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot, akkor ő is rögtön akar valamit magának belőle. Úgyhogy az ő igényeihez mérve még ez készült:
*"ürszül"-nek kéne ejteni, de nekem mindig Dr. Bubó Ursulája jut az eszembe, úgyhogy már a zuram is így hívja:)
5 comments:
Praktikus,a bejegyzésed humoros, mint általában.
Que bonita!!! la tela es divina...el mes que viene viajo a París...estaría de lujo un bolso así!!! besos
Chelo
Beáta: Köszönöm, mint általában:)))
Chelo: Muchas gracias:)))
Nagyon szepek.:0
Nekem az also formaja jobban bejon.:)
Igen, az mindennapi használatra készült, a felső meg cipelésre, annak nagynak kell lennie:))
Post a Comment