Házi boutis-tutorial

Kedves barátnőmnek, Bejának adtam fel házifeladatnak az angyalkát, miatta készült első sorban ez a bejegyzés:)) De remélem, azért mások is hasznát fogják venni;) A képek nem a legesztétikusabbak, most nincs kapacitásom arra, hogy jobbakat csináljak, plusz utómunka, ilyesmi, bocsánat! A lényeg látszik, az a fő;)
Igazából dióhéjban minden le van már írva magyarul, amit érdemes elolvasni, mielőtt az én hajtépésig részletes leírásomba belekezdesz. Itt:
http://marikaoldala.blogspot.fr/2009/11/boutis-technika-leirasa.html
meg itt:
http://sz-pont-marika-foltos-dolgos.freeblog.hu/archives/2009/03/03/Boutis_technika_mintak_video/

Amit hozzátennék mindehhez, sok könyv elolvasása után, amit kipróbáltam a saját bőrömön is, az a néhány apró részlet, ami tuti felmerül kérdésként. A franciák a munka színére rajzolják fel a mintát, nem a visszájára, nem túl hegyes, puha ceruzával. Ha átlátszóbb az anyag (pl batiszt), akkor rácelluxozod a mintára és átrajzolod, ha nem látszik át, akkor zsírpapírral. Nem kell megijedni, hogy a szép fehér anyagon elmaszatolódik, egyrészt nem kell nagyon vastagon rányomni, elég annyira csak, hogy lásd, mit kell tűznöd. Másrészt a végén, a hagyomány szerint marseille-i (olivaolaj-alapú) szappannal gyönyörű fehérre ki lehet majd mosni. Tényleg!:) A mosásnál rá lehet segíteni egy kicsit egy puha, használt fogkefével a tűzésnél.
Összefoglalva: a színére rajzoljuk a mintát, azzal felfelé tesszük be a hímzőkeretbe és tűzzük (hímezzük), majd amikor már TELJESEN megvan a hímzés, utána megfordítjuk, hogy a hátlap legyen kifele, és azon keresztül tömünk. A boutis szó az ahhoz használt tompa tűről kapta a nevét, mert a tompa tűt be lehet dugni úgy a szövött anyag szálai közé, hogy ne roncsolja azt szét, ezért utána körömmel kicsit megpiszkálva szépen újra el lehet őket egyengetni, és már nem is látszik, hol került be a tömőanyag. Szerintem egy zseni, aki ezt kitalálta.  
Nagyon fontos, hogy avatatlan anyagon dolgozz, vagyis ne mosd ki előtte, mert utána azért kell kimosni, hogy kicsit összemenjen, így összeugrik, még tömzsibb lesz. Ha nagyon gyűrött az anyagod, a minta felrajzolása előtt vasald ki, de kapcsold ki a gőzt!!! Ha kicsit ott marad az erősebb hajtásnyom, az nem számít, a mosásnál meg hímzésnél úgyis majd kijön teljesen.

A legelterjedtebb, "leghagyományosabb" anyag a batiszt, de bármilyen finom szövésű vászon jó. Lehet variálni is az anyagokat, színének akár selymet, selyemszatént is lehet használni (igen, a selyemre rajzolják rá ceruzával a mintát!), a fontos, hogy a hátlap vászon legyen
Színekről. Hagyomány: fehér fehéren. Virágos anyagot is használnak vagy napsárgát, kéket. Csak hogy emlékeztessen Provence-ra:) Modern boutis, amikor a fehér anyagot színes fonallal tömik, gyönyörűűűűűséges lesz, mert a fehér leárnyékolja és csak átsejlik alatta a szín. Ugyanígy egy vékonyabb színes anyagot ha fehérrel tömnek, szintén nagyon izgalmas a végeredmény.
Tiszteljük a hagyományokat, csak 100% természetes anyagokat használjunk mindenütt! (ez nem az én intésem, hanem a könyvben van) A macska és a hangoskönyv nem kötelező elem, de jó, ha van. Ha macska, akkor a fekete a legjobb, mert annak a legidegesítőbb a szőre a fehér anyagon, de bármilyen macska megteszi. Plusz előnye, hogy segít rendben tartani a fonalakat.

Öltések: két fajta öltést  használnak, a tűzőöltést (ezt látod a képen) és a "varró öltést" vagy "visszaöltés" (ahány ház, annyi elnevezés, ha beírod a gugliba, hogy "point arrière" meglátod, milyen az). A tűző-öltéshez kicsit vastagabb, merevebb foltvarrós cérna kell, a visszaöltéshez jó a puhább osztott hímző. Nem találtam semmi egyetértés a könyvek között abban, hogy mikor melyik öltést használjuk, csak azt, hogy mindkettőt használjuk. A múzeumban is tüzetesebben megnéztem a kiállított boutis-kat, végül arra a következtetésre jutottam hosszas átlagolás után, hogy ízlés kérdése. Személy szerint nekem nagyon tetszik az a megoldás, amikor a főbb motívumokat a visszaöltéssel csinálják, a többit pedig tűzőöltéssel. Ahogy az angyalkán látható. A visszaöltés erősebben tart, tovább is tart csinálni, nincs értelme a térkitöltő mintákat azzal csinálni. De láttam olyan hatalmas munkát is, ami csak azzal volt. Abban jobb, hogy kevésbé feltűnő, ha nem egyenletesek az öltéseid (én vagyok az élő példa, hogy az egyenletes öltések nem gyakorlat kérdése - sokat varrtam már, és mégse).  Szóval itt a pap és papné esete áll fenn.
Mielőtt elkezded a hímzést (tűzést), tanulmányozd a mintát, nézd meg, hogyan tudsz a vonalakon úgy végigmenni, hogy ne kelljen gyakran elvágnod a fonalat. Szigorúan tilos áthúzni a két anyag között, hogy aztán máshol folytassad, mert bele fog akadni később a tömőfonal. Viszont a kezdésnél és a fonal elvarrása után a két anyag között kell eltüntetni a fonalvéget. Mivel az nem feszül, ezért nem zavaró. Figyelj oda, hogy az a fonalvég olyan helyre menjen, ahol később lesz tömés is, mert ha nem, amikor fény felé fogod tartani, ott fog neked figyelni az a cafat!
Ne blicceld el a két anyag összefércelését. Idegesítő tevékenység, de nem szabad. Kb 3 ujjnyi távolságban függőlegesen, majd vízszintesen.
Használj gyűszűt. Nem viccelnek, amikor azt mondják, hogy kelleni fog. Ne akarjátok látni a jobb kezem középső ujját, miután már 2 hónapja boutis-kat gyártok sorozatban.
Használj hímzőrámát. Nincs kibúvó, kell. Ne feszítsd ki teljesen az anyagot a kereten, hogy a bal kezeddel alulról segíthesd a tűt a hímzés közben. Meg könnyebb vele a tömés is. A legjobb a közepes méret (10-15 centi), a kis motívomok hímzésénél praktikus a bébiméret. Klasszikus tanács minden kézimunkában, hogy amikor megvan a hímzés egy adott darabon és máshova helyezed a rámát az anyagon, akkor mindig kerüljön bele egy kevés már kész rész is.
Tű. 1, hegyes tű a férceléshez és a tűzéshez (hímzéshez), 2, tompa végű a tömködéshez. Speciális boutis-tűkészletet össze lehet vadászni interneten egy vagyonért, de nem éri meg venni. Miért? Hát mert az egyik egy egyszerű, hétköznapi tompa hegyű 22-es hímzőtű, és ezen a néven olcsóbb megvenni (itt megjegyzem, hogy én a finomabb 24-est használom). Ami tényleg speciális boutis-tű, az a másik, a hosszú, tompa. Nem létkérdés. Azt a hosszú térkitöltőknél szokás használni. Ha nem tudsz venni, de rájöttél, hogy mostantól sok boutis-t fogsz gyártani, ezért tényleg kell, gond egy szál se: babavarrótű és egy körömreszelő (a papíralapú), olyan szép tompa tűd lesz, hogy öröm vele dolgozni! Ez sem az én ötletem, hanem könyvből olvastam ki, mondom én, hogy itt se nagyon lehet kapni, pedig. De ez tényleg csak a hosszú részekhez kell. De ha mégis nagyon-nagyon ég a ház, akkor a lasszó-módszer (lásd lentebb) itt is tökéletesen működik, szóval tényleg nem ez a legfontosabb, ha csak alkalmi boutis-készítő vagy:)
Tömködés. Pamut. Árulnak akrillt (ezt így nevezik magyarul???) is, de mint mondtam, egy magára valamit is adó, hagyománytisztelő butizós nem használ mást, csak pamutot. Uff. Mielőtt átálltam az igazán igazi fonalra, 5-ös DMC perlét használtam (az sok volt maradékban:)). Teljesen jó, csak rettentő drága. Igazából bármilyen vastagabb, ducibb kötő- vagy horgolófonal megteszi, ami nem bolyhosodik, nem nagyon puha, vagyis van egy kis tartása. És mosás után nem töpped teljesen össze. A motívumok kitöltésének sorrendjénél ugyanaz a szabály, mint a tűzésnél: mindig belülről kifelé kell haladni, vagyis a középső motívummal kezded, a térkitöltők maradnak a végére általába. Mindig párhuzamosak legyenek a szálak egy részen belül.Az angyalka szeme annyira picike, hogy azt laposöltéssel csináltam, és mivel a hátoldala nem látszik, mert illatosítóval tömött párna lett belőle, ezért nem törődtem azzal, hogy eldolgozzam a szálat az egyik szeme után és külön kezdjem a másikat is. 
Mielőtt elkezded tömködni, azon a részen vágd le a fércelést, a tűzés már úgyis összetartja az anyagot. Na jó, le lehet szedni teljesen a fércelést, csak én lusta voltam, ezért ahogy haladtam, úgy szedtem ki néha egy-egy szálat, a végére csak elfogy:)
Az adott rész formájától függ, merről fogod tömni. Használd az agyad:)

Szóval rendkívül bonyolult a tömködés menete: behúzod,

elvágod,

behúzod mellette, párhuzamosan, (ez a kép olyan vicces:)))

elvágod,

megint behúzod, megint elvágod... amíg teljesen ki nem lesz töltve az a rész.

Ezután betunkolod a végeket. Erre általába fogpiszkálót használnak. Vagy specializált eszközt, amit én lereszeltem magamnak, mert tudja a manó, hogy amit megrendel az ember az interneten, az nem pont olyan, amit akartam, pedig a neve és rendeltetése szerint ez az, ami kell nekem. Egy körömreszelő csodákat művel. Viszont még mindig gyakran fogpiszkálót használok, mert praktikusabb, főleg a kis részeknél. Igazán jó tunkolóeszközt csak a múzeumban láttam, de a zuram nem engedte, hogy feltörjem a tárolót, antikvitásban nem láttam, gyártani viszont nem nagyon gyártanak, mert ez egy kissé elfeledett technika. Persze ki tudja, nem vásároltam fel az egész internetet "hátha" alapon, mert mindeféle hasonló dolgot azért árulnak. Boltban nálunk nem árulnak semmit, még meg sem lehet lesni, neten sem láttam a francia hölgyek fényképein, mit is használnak, szinte mindenki fogpiszkálózik. Amikor olyan piciket kell tömködni, mint a virág közepe/szirmai, akkor a tompa tűnek a fokát használom, nagyon praktikus, csak vigyázni kell nagyon, hogy ne szúrd meg magad (jó, tudom, nem kell erre figyelmeztetni, csak aztán mégis ott áll a tű az ujjamban)

No, hát ezen felül létezik még egy trükk, franciáról fordítva "lasszó" a neve.

Amikor kanyargós részt kell kitömni, akkor nagyon jó szolgálatot tesz, ha a tűt egy erős, de nem vastag cérnával "meghosszabbítod", és arra akasztod a fonalat. A cérnával kijössz az alagútból, majd ugyanazok a szálak közé visszadugva a tűt továbbmész. A vastag tömőszál nem is fog kimászni, ezért nem lesz nagy a lyuk, könnyű eltüntetni. Pont úgy működik, ahogy a hernyó mászik :D

Nos, azt hiszem, ennyi. A varrás már a fantáziádtól függ. Utolsó lépésként pedig mosás, levegőn szárítás, széles celuxszal tapogatás, hogy a macskaszőr is lejöjjön. Tervezéskor vedd számításba, hogy a mosás után 5-7%-ot is zsugorodik!!
És itt található a minta, A4-es lapra nyomtatva pont megfelelő méret lesz (kb 12 centi) A hátoldalra kisvirág került. Mi más. Ennyi, voilà, kérdéseket a hozzászólás mezőbe kérjük, köszönjük figyelmüket, jó munkát, jó egészséget, a viszont látásra!

Update: addig tömködöd, amíg duci nem lesz. Lehet a tömést tologatni az anyagon belül, hogy élethű formát adjon ki. Mindig számolj azzal, hogy maradjon még hely a végeknek is belül, nem kell pattanásig kitömni. Ha már bedolgoztad az összes szálat, és még mindig úgy érzed, hogy nem elég duci, akkor utántöltheted, de ügyelj a szálak irányára! Erre úgyis ráérez az ember. Gyakran a kitöltő motívumokat kevésbé ducira tömik, mint a fő motívumokat, ezzel is kiemelve a mintát.
A széleket vagy sűrű pelenkaöltéssel dolgozzák el, vagy kb 8 mm ráhagyással levágják az anyag feleslegét, utána visszahajtják és kézzel elvarrják.