És igen, megint boutis:) Megint ajándékba:) Amikor átadtam a három bejegyzéssel ezelőtt látható angyalkát a kolléganőmnek, a másik meglátta, és rögtön lelkesen elkezdte magyarázni, hogy mivel ajándékozzam meg közelgő esküvője alkalmából. Díszpárna legyen, és fehér és piros és legyen rajta díszes N és K (az ifjú pár monogramja). Ebből a nem éppen minden részletre kiterjedő útmutatásból született végül ez itten, ni:
Remélem, tetszeni fog, még nem adtam át, most éppen nászúton vannak, az esküvőre nem vittem magammal. A minta ugyanabból a könyvből van, ahonnan az előző bejegyzés babasapija és cipőcskéje is, a betűk meg saját gyártmányú minta alapján készültek, panama segítségével, szatén DMC-vel keresztszemezve 1x1 szálon. Nem mertem a laposöltést használni, ahhoz én túl béna vagyok:(
Az N a lány neve, naná, hogy feljebb raktam;)
Az őőőőőőőrület határán álltam, mire kész lett, egy borzalom volt kivasalni a párnahuzatot, nem is sikerült rendesen. A boutis-t tilos vasalni egyébként, szóval úgy kerülgettem a vasalóval, áhhh...
A sarkok mintáját egy másik könyvből szedtem. Ó, igen, a Molyon megismerkedtem egy szintén a Cote d'Azurön élő magyar lánnyal, aki könyvtárban dolgozik, Antibes-ban. Beiratott hozzájuk. Úgyhogy most tele vagyok zseniális könyvekkel:))) Nem mintagyűjtemények, inkább a hagyományokkal foglalkoznak, motívumokat magyaráznak, ilyesmi. De mennyi ihletet adnak! Tényleg, ha már itt tartunk, egy igen érdekes dolgot olvastam ki az egyikből. A világon mindenütt töretlen népszerűségnek örvendő madár alakú olló, amit a magyarok a "daru" madárról neveztek el, franciául a "gólya" (cigogne) nevét viseli. Régen, a hagyomány szerint tompavégű volt, és... és... a köldökzsinór elvágására használták! Itt is a gólya hozza a gyereket:) Na, erre varrjon gombot az ember lánya, aki büszkén használja a szép kézimunkaollóját!
Egy kis ráadás, ha már találtam anyóséknál ezt a csudaszép, régi vert csipketerítőt. Majd ha nagy leszek, én is csinálok ilyet. A rózsát a kertben legeltem, esett, mintha dézsából öntenék, attól olyan vizes:) Itt a magyarázat, hogy miért nem kinti képeket csináltam, a szokásommal ellentétben:) pedig nincs nagyobb gyönyörűség, mint egy tavaszi kert!!
Meg egy Saint Tropez a múltévszázadból hétről:) Ha már ennyire túlzásba viszem a képmanipulálást:) Szeretem ezt a képet:)
Na, most majd szüneteltetem kicsit a boutis-gyártást egy időre, és visszatérhetek a csipkeveréshez. Csak sajnos az eltervezett ajándékkal nem leszek kész időre, és ez nagyon bosszant:(((
Remélem, tetszeni fog, még nem adtam át, most éppen nászúton vannak, az esküvőre nem vittem magammal. A minta ugyanabból a könyvből van, ahonnan az előző bejegyzés babasapija és cipőcskéje is, a betűk meg saját gyártmányú minta alapján készültek, panama segítségével, szatén DMC-vel keresztszemezve 1x1 szálon. Nem mertem a laposöltést használni, ahhoz én túl béna vagyok:(
Az N a lány neve, naná, hogy feljebb raktam;)
Az őőőőőőőrület határán álltam, mire kész lett, egy borzalom volt kivasalni a párnahuzatot, nem is sikerült rendesen. A boutis-t tilos vasalni egyébként, szóval úgy kerülgettem a vasalóval, áhhh...
A sarkok mintáját egy másik könyvből szedtem. Ó, igen, a Molyon megismerkedtem egy szintén a Cote d'Azurön élő magyar lánnyal, aki könyvtárban dolgozik, Antibes-ban. Beiratott hozzájuk. Úgyhogy most tele vagyok zseniális könyvekkel:))) Nem mintagyűjtemények, inkább a hagyományokkal foglalkoznak, motívumokat magyaráznak, ilyesmi. De mennyi ihletet adnak! Tényleg, ha már itt tartunk, egy igen érdekes dolgot olvastam ki az egyikből. A világon mindenütt töretlen népszerűségnek örvendő madár alakú olló, amit a magyarok a "daru" madárról neveztek el, franciául a "gólya" (cigogne) nevét viseli. Régen, a hagyomány szerint tompavégű volt, és... és... a köldökzsinór elvágására használták! Itt is a gólya hozza a gyereket:) Na, erre varrjon gombot az ember lánya, aki büszkén használja a szép kézimunkaollóját!
Egy kis ráadás, ha már találtam anyóséknál ezt a csudaszép, régi vert csipketerítőt. Majd ha nagy leszek, én is csinálok ilyet. A rózsát a kertben legeltem, esett, mintha dézsából öntenék, attól olyan vizes:) Itt a magyarázat, hogy miért nem kinti képeket csináltam, a szokásommal ellentétben:) pedig nincs nagyobb gyönyörűség, mint egy tavaszi kert!!
Meg egy Saint Tropez a múlt
Na, most majd szüneteltetem kicsit a boutis-gyártást egy időre, és visszatérhetek a csipkeveréshez. Csak sajnos az eltervezett ajándékkal nem leszek kész időre, és ez nagyon bosszant:(((
3 comments:
Nagyon szép lett! Tényleg, nem is gondoltam rá, hogy a bootiest nem lehet vasalni, akkor pont a lényeg veszik el.
Kép Saint T-ből:nagyon tetszik. Ilyen udvart már rég nem láttam, a kiteregetett ruhák...Nagyon szép helyeken jársz, sok szép emléked lesz.
Gyönyörű a párnád,biztos odáig lesznek meg vissza,annyira szép kis finom lett-egy ágyterítőt is varrhatnál hozzá:-D
a csipke terítő is nagyon csodás,és a régies-új kép is a kiteregetett száradó ruhákkal:-)
Nem vész el a lényeg, hiszen a boutis-nak az a lényege, hogy 3D-s lesz a minta, amit előzőleg kihímeztél! Logikus is, hogy nem nagyon lehet vasalni:)
Igen, pont a kiteregetett ruháktól van olyan régies hangulata:)))
Post a Comment