Francine Nicolle (a boutis-királynő:)) Petits trésors de boutis könyvéből. JB, a zuram unokatestvérének két hete született karamellakislányának:)
A kis köröcskéknek "Rosette de Camargue" a neve, hivatalosan nem így kéne csinálni, de a mintát könyvtári könyvből szedtem (ez a legnagyobb csoda itt, hogy egy csomó boutis-könyv van szétszórva a helyi könyvtárakban), és nem vittem magammal, amikor elutaztunk a hosszú hétvégére JB nagyszüleihez, ezért a köröcskék közepét saját kútfőből csináltam, nem a leírás szerint.
Másik módosítás, hogya virágokat és a kontúrt point de Beauvais-val csináltam (a horgolótűs hímzés)
Ez az, amire azt mondtam, hogy ohhh, semmiség lesz! Kb fele annyi időre becsültem első ránézésre a mintát, lett belőle kb 50-60 óra munka. A minap volt szerencsém egy varrónővel beszélgetni, anyósom jelenlétében, aki nem ért semmit a kézimunkához, csak azt látja, hogy én mit csinálok, és bizony felmerült a kérdés, van-e értelme az ilyen fejedelmi, de kissé felesleges ajándékoknak, főleg olyan átlagembereknek, akik el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen apróságban. Egyértelműen mindenki a nemre szavazott egy hatalmas sóhajjal. Ez van. Viszont szép. Nagyon. (és nem azért, mert én csináltam, hanem mert a boutis az valami varázslat)
Egyéb közlemény: a nagyszülőktől visszatérőben tettünk egy kis kerülőt, és vééééééééééééééégre eljutottam a boutis-múzeumba! Ahogy JB mondta, jó, hogy nem ketten mentünk, hanem anyós is jött, legalább volt egy orvos a közelemben, ha véletlenül újra kéne éleszteni, mert elájulok a látványtól. Közel voltam hozzá! Totál zavarban voltam, de már kétszer voltunk ott februárban, csak mindig zárt ajtókat találtunk, mert hülye vagyok és elnéztem a nyitvatartási időt. Most előre telefonáltunk, biztos, ami biztos :)) Szóval egy régi vágyam teljesült. Kivételesen kirakok magamról egy ritka rossz képet, a megilletődöttség van a fejemen és a zavar :D
http://www.la-maison-du-boutis.com/musee.html
Az a múzeum egy csomó ötlet, egy csomó ahhhhhaaaa, meg nemáááááár ilyen piciben is lehet!! Meg ilyet nekem is csinálnom kell, meg hűűűű meg óóóóóóóóóóóó meg ♥♥♥♥♥♥ :)
Egy nagyon szép kép még, egy csepp provence-i falu, Viviers (07). Azonnali szerelem, oda akarok költözni!
Meg ezt most csináltam, amikor a boutis-t fényképeztem, nagyon nevettünk, amikor megláttuk a végeredményt. Clint Eastwood a vadnyugaton nem tud olyan pillantást produkálni, mint egy éhes macska;)
(ez a kép egy régi filmes fényképezőgép objektívjével készült, kézi beállítással. A többi nem:)) Viszont még mindig nem barátkoztam meg az új fényképezőgéppel, de macskát azt tud fényképezni, ezt mindenképpen az előnyei közép kell sorolnom:))
A kis köröcskéknek "Rosette de Camargue" a neve, hivatalosan nem így kéne csinálni, de a mintát könyvtári könyvből szedtem (ez a legnagyobb csoda itt, hogy egy csomó boutis-könyv van szétszórva a helyi könyvtárakban), és nem vittem magammal, amikor elutaztunk a hosszú hétvégére JB nagyszüleihez, ezért a köröcskék közepét saját kútfőből csináltam, nem a leírás szerint.
Másik módosítás, hogya virágokat és a kontúrt point de Beauvais-val csináltam (a horgolótűs hímzés)
Ez az, amire azt mondtam, hogy ohhh, semmiség lesz! Kb fele annyi időre becsültem első ránézésre a mintát, lett belőle kb 50-60 óra munka. A minap volt szerencsém egy varrónővel beszélgetni, anyósom jelenlétében, aki nem ért semmit a kézimunkához, csak azt látja, hogy én mit csinálok, és bizony felmerült a kérdés, van-e értelme az ilyen fejedelmi, de kissé felesleges ajándékoknak, főleg olyan átlagembereknek, akik el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen apróságban. Egyértelműen mindenki a nemre szavazott egy hatalmas sóhajjal. Ez van. Viszont szép. Nagyon. (és nem azért, mert én csináltam, hanem mert a boutis az valami varázslat)
"3D hímzés" - ahogy JB a boutis-t nevezi:)
Egyéb közlemény: a nagyszülőktől visszatérőben tettünk egy kis kerülőt, és vééééééééééééééégre eljutottam a boutis-múzeumba! Ahogy JB mondta, jó, hogy nem ketten mentünk, hanem anyós is jött, legalább volt egy orvos a közelemben, ha véletlenül újra kéne éleszteni, mert elájulok a látványtól. Közel voltam hozzá! Totál zavarban voltam, de már kétszer voltunk ott februárban, csak mindig zárt ajtókat találtunk, mert hülye vagyok és elnéztem a nyitvatartási időt. Most előre telefonáltunk, biztos, ami biztos :)) Szóval egy régi vágyam teljesült. Kivételesen kirakok magamról egy ritka rossz képet, a megilletődöttség van a fejemen és a zavar :D
http://www.la-maison-du-boutis.com/musee.html
Az a múzeum egy csomó ötlet, egy csomó ahhhhhaaaa, meg nemáááááár ilyen piciben is lehet!! Meg ilyet nekem is csinálnom kell, meg hűűűű meg óóóóóóóóóóóó meg ♥♥♥♥♥♥ :)
Egy nagyon szép kép még, egy csepp provence-i falu, Viviers (07). Azonnali szerelem, oda akarok költözni!
Meg ezt most csináltam, amikor a boutis-t fényképeztem, nagyon nevettünk, amikor megláttuk a végeredményt. Clint Eastwood a vadnyugaton nem tud olyan pillantást produkálni, mint egy éhes macska;)
(ez a kép egy régi filmes fényképezőgép objektívjével készült, kézi beállítással. A többi nem:)) Viszont még mindig nem barátkoztam meg az új fényképezőgéppel, de macskát azt tud fényképezni, ezt mindenképpen az előnyei közép kell sorolnom:))
8 comments:
Hogy te milyen csodákra vagy képes (nem számítva persze a rengeteg időt) és milyen gyönyörűséges helyeken jártál....
:) köszönöm:) de a boutis nem olyan nehéz, sőőőőt, igazából nagyon egyszerű, bárki képes ilyen csodára, még különleges eszközök sem kellenek hozzá, egyszerű fehér batiszt, fonal és hímzőtű (csak hát ugye idő kérdése...)
Ez varázslatosan szép munka!!! Nagyon ügyes vagy!!! No de tényleg leenni? Ki merné? Hát a gazdája. Nem tudom merik-e használni a szülők?
A múzeum csodás, de a lelkesedésed a sok lopott ötlethez jóleső.
Az új gép igenis jó,ha ilyen cicákat fotóz.
Ez álomszép!
Vadnyugatcica!!!! :D
Hát ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ,és Húúúúúúúúúú,és Hűűűűűűűűűűűű...........
Ez csodásan meseszép!Olyan mintha egyenesen a múzeumból csented volna ki,de nem mert ezt TE alkottad!
Magnifique !
vraiment très beau. Bravo!
Bisous
Hű! Visszajöttem az oldaladra köszönetet mondani és szembesültem megint a boutissal: nagyon szép!Annyira, hogy az embert pofon üti.
Önző mód a saját problémámról: nagyon jól esett, hogy utána néztél hol található a keresett mintám. Köszönöm. Ezúton tovább jutok.
:D köszönöm :))
Én azért örülnék, ha leennék, akkor az azt jelenti, hogy használják;) A múzeumból legszívesebben egy egész kétszemélyes ágytakarót csentem volna el (cipeltem volna ki:)) Távol áll tőlem kézimunkában a kishitűség, de annál már én is kicsire összemegyek:)
Post a Comment