Csipke

Verve. 8 és 9 pár verőkével (egy párat mindig kivettem-visszaszőttem), 120-as és 20-as cérnák felhasználásával. A minta a Hunnia csipkéről szóló könyvből van, igazából rettenetesen egyszerű minta, bár kicsit változtattam rajta, mert nem tetszett, hogy minden egyes kagylócskát más-más veréssel kellett volna csinálni, így csak három van benne, és azok is szimmetrikusan.

Sokáig készült maga a csipke, hiba nincs benne szerintem, nagyon igyekeztem kiszúrni és visszamenni azonnal, viszont a végén a kapcsolás kicsit vacak lett. Az azsúrozás az anyagon sem lett tökéletes, annyira picikére csináltam, de annyira nem vészes, hogy újra kelljen kezdeni. Sokáig agyaltam azon is, mit hímezzek a közepére, készült sok-sok rajz, terv, de 42 véleménye annyira szöget ütött a fejembe, és egy ici-picit igazat is adtam neki, a csipke nagymamás! És igen, én nem akarok nagymamásat, én a csipkét az eleganciájáért szeretem. És igazából felhasználás kérdése, hogy a végeredmény nagymamás vagy elegáns, esetleg kicsit modern. No, most a modern-elegáns lett megcélozva:) 
Az inspirációs zenéje, más nem is lehet:)


Update: lemaradt, pedig ezt a képet meg akartam mutatni. Az én hártáltató tényezőm, Pofig drágaságom. Kedves szokása, hogy az ágy alól egyszercsak háton fekve előcsusszan elszánt arckifejezéssel, ugyanazzal a lendülettel hasizomból fellendül és letép néhány verőkét, mert imádja rágni őket. És ilyenkor nagyon boldog vagyok, hogy néhány extracsomó kerül a csipkémbe!