Avagy a nagy szél, Picoti Picotától.
Rég volt keresztszemes, valahogy a horgolás meg a boutis meg a csipke jobban foglalkoztat. Tavaly októberben történt, éppen Montelimar kedves belvárosában mászkáltunk a zurammal, amikor a kézimunkabolt kirakatában aranyos kerámiabigyókat láttam meg, amikről eszembe jutott, hogy hamarosan találkozom Emőkével, és a levendulás-csipkés valahogy annyira ilik hozzá. Szóval bementünk és vettem egyet neki, meg magamnak egy rózsaszínű macskásat:)) És ott, a boltban szúrta ki a zuram ezt a képet. Azonnali szerelem volt mindkettőnk részéről! A naaaaaaaaaagy, hideg szél a Rhone-völgyében, ami északról délre végigsöpör annyira a hétköznapok része arrafelé, hogy a helyiek inkább azokat a napokat jegyzik meg, amikor nem fújt. Hiába enyhe az időjárás, a szél olyan hideg télen, hogy sapka nélkül garantált a fejfájásom, nyáron meg praktikussági okokból jobb, ha nadrágban közlekedik az ember lánya:) Úgyhogy a képet feltétlenül meg kellett hímeznem, lehetőleg akkor, amikor éppen a nagymamát látogatjuk Provence-ban. Most már nagyon kevéske maradt hátra, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy nem várom meg a legközelebbi utazást, hanem befejezem. A minta 32-es vásznat emleget, én meg 40-es függő vagyok, úgyhogy picike lett:)
Majd egyszer keretbe is kerül. Talán. Azt hiszem. Addig meg jól elvan a beépített szekrény ajtaján:)
Itt egy másik kép, legalább két éve készült. Tegnap találtam meg egy könyvben elsüllyesztve. Ránéztem, és értettem, hogy miért tettem el. Nem tetszik. A Création de point de croix egyik számban volt ez a Marie-Therese Saint-Aubin rózsa, adtam neki egy esély, meghímeztem. És újfent rájöttem, hogy nem szeretem a tervezőnő stílusát. Odabiggyesztettem egy csigát, hátha segít, de nem. Nem tetszik. Ennyi.
Egyéb. A kettővel ezelőtt mutatott körbehorgolt kő megtalálta rendeltetését. A macskám mindig ellopja, mindegy hova teszem, előszedi, kiszedi, leszedi, ledobja, aztán hurcolássza ide-oda. Pedig nehéz ám! Úgyhogy mégsem olyan fölösleges, mint elsőre gondoltam:)
Rég volt keresztszemes, valahogy a horgolás meg a boutis meg a csipke jobban foglalkoztat. Tavaly októberben történt, éppen Montelimar kedves belvárosában mászkáltunk a zurammal, amikor a kézimunkabolt kirakatában aranyos kerámiabigyókat láttam meg, amikről eszembe jutott, hogy hamarosan találkozom Emőkével, és a levendulás-csipkés valahogy annyira ilik hozzá. Szóval bementünk és vettem egyet neki, meg magamnak egy rózsaszínű macskásat:)) És ott, a boltban szúrta ki a zuram ezt a képet. Azonnali szerelem volt mindkettőnk részéről! A naaaaaaaaaagy, hideg szél a Rhone-völgyében, ami északról délre végigsöpör annyira a hétköznapok része arrafelé, hogy a helyiek inkább azokat a napokat jegyzik meg, amikor nem fújt. Hiába enyhe az időjárás, a szél olyan hideg télen, hogy sapka nélkül garantált a fejfájásom, nyáron meg praktikussági okokból jobb, ha nadrágban közlekedik az ember lánya:) Úgyhogy a képet feltétlenül meg kellett hímeznem, lehetőleg akkor, amikor éppen a nagymamát látogatjuk Provence-ban. Most már nagyon kevéske maradt hátra, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy nem várom meg a legközelebbi utazást, hanem befejezem. A minta 32-es vásznat emleget, én meg 40-es függő vagyok, úgyhogy picike lett:)
Majd egyszer keretbe is kerül. Talán. Azt hiszem. Addig meg jól elvan a beépített szekrény ajtaján:)
Itt egy másik kép, legalább két éve készült. Tegnap találtam meg egy könyvben elsüllyesztve. Ránéztem, és értettem, hogy miért tettem el. Nem tetszik. A Création de point de croix egyik számban volt ez a Marie-Therese Saint-Aubin rózsa, adtam neki egy esély, meghímeztem. És újfent rájöttem, hogy nem szeretem a tervezőnő stílusát. Odabiggyesztettem egy csigát, hátha segít, de nem. Nem tetszik. Ennyi.
Egyéb. A kettővel ezelőtt mutatott körbehorgolt kő megtalálta rendeltetését. A macskám mindig ellopja, mindegy hova teszem, előszedi, kiszedi, leszedi, ledobja, aztán hurcolássza ide-oda. Pedig nehéz ám! Úgyhogy mégsem olyan fölösleges, mint elsőre gondoltam:)
8 comments:
Nagyon szép ez a szél így kihímezve, és hogy nem tetszik a rózsa!? Pedig gyönyörűséges, annyira szeretem a tervezőnő mintáit, bár még nem jutottam oda, hogy ki is hímezzem. Nekem tetszik, hogy csak egy lehelletet biggyeszt oda, és olyan halovány az egész.
Nagyon jó, hogy a horgolt kő is hasznosulni tudott:)
A kerámia bigyó a " régidobozomban" a legeslegesszebb emlékeim között figyel és sorsát❤
A szeles kép nekem romantikus, az Üvöltő szelek ugrott be, a hímzés szép, csakúgy mint a rózsás. Szerintem kár rá az az a csiga, olyan romantikus dobozt lehetne díszíteni rá egy kis ódon csipke, miegymás...
A cicád meg úgy néz ki mintha naaaaagy fehér nyelve lenne:-D
Nem tudom, nekem túl halványak, alig kivehetőek a mintái. Épp azért akartam élőben is látni, meghímezni, hátha más lesz, mint képen. De nem jött be. Szerencsére van sok-sok más tervező, mindenki megtalálja a neki tetszőt!:)
Nagy fehér horgolt nyelve:)) A rózsa nem dobozra került! Egy boltban láttam egy tapétát, mindenféle hímzések képei össze-vissza, patchwork stílusban, nagy káoszban, és ez annyira megtetszett, hogy kiragasztottam a befejezett, de nem keretezett hímzéseket a beépített szekrény egyszerű, fehér ajtajára, majd egyszer, remélem, lesz annyi, hogy egymás hegyén-hátán legyenek, befedjék az egészet!:)
Dearest Laucica,
Beautiful and fine work you show us here. Your cat is a naughty thing! Love that expression in her/his eyes!
Hugs,
Mariette
Csodás a szélfújta ruhaszárító kép!!!!!!
A cicák....:) Az én kis horgolt dísztökömet,amit a lányomnak adtam,egy pici darab,mindig ellopja a cicája ,belemártja az ívóvízébe és azt pofozgatja.:) A kő azért nem lehet túl könnyű.:)
A szélfújta ruhákról egy régi, kiváló képed jutott eszembe a blogról.
A cica tündéri játékában, bár nem értem miért ez a jó neki?
商務新蒲崗倉迷你葵芳信箱雲主機租用查詢網站主機屋種類文件筲箕灣儲存庫獨立主機中文作業系統
Post a Comment