2013

Nagyon úgy tűnik, hogy 2013 hamarosan itthagy minket. Sajnálom? Egy kicsit. Jó év volt. Csöndes, békés. Ritka az ilyen. Nem mondom, hogy minden csupa habostorta volt, de ami pocsék volt már 2012-ben, az pocsék is maradt, egy-két dolog még javult is, és újabb nagyon rossz legalább nem jött:) És valahol, valamikor, azt hiszem, a hálózatokba bekonfigurálva megtaláltam azt a bizonyos "leszarom"-tablettát, és be is vettem. És ettől minden nyugisabb lett valahogy! Van egy imádnivaló macska, van drága, kicsi, de édes, világos és otthonos albérlet Lyon belvárosában, tele sok jó és szép könyvvel és fonallal meg anyaggal, meg persze van nekem JB, aki ugye Jean-Baptiste. Sőt, egy évek óta vágyott, teljesen felesleges papír is a postaládámban landolt az év utolsó napjaiban. Mi kell még? Már csak azt a 2-3 millió eurót várom a bankszámlámra és akkor minden egyenesben lesz:) No, de félre az érzelgősködést, itt az éves összegzés! Ez már a hatodik itt a blogon, azt hiszem, ezt már nevezhetjük hagyománynak:)
Nem lepődtem meg, hogy idén az első helyen a horgolás végzett.

Egy medveszőnyeg, szájában a csivavával (aki nincs a szájában, mert Pofig mindig kiveszi és elviszi). Párna, nyakmelegítő, karkötő Zonyikának, gallér, ami nagyon jól néz ki egyébként fekete garbó alatt is! Aztán ott az én csipkekesztyűm, a már említett csivava, tartóka, körbehorgolt kő, egy fejkendő a napszúrás ellen, egy kis szív-terítő, ugyanazon a képen boutis is látható, amit Mamzinak készítettem, amikor Saumurben meglátogattam (óóóóó, de szeretném viszonozni a vendéglátását! Annyi mutatnivalóm lenne neki!). No és az én kis plédem. Kedvencek: medveszőnyeg, gallér, csipkekesztyű és pléd. Kimaradt, és még a blogon sem mutattam be, egy fekete, teljesen egyszerű ujjatlan kesztyű. Majd egyszer, talán, legközelebb:)

Következő válogatás, inkább csipkés dolgok:

A rózsás csipkelegyező. Clitandre, a medvehölgy, akin csak egy ici-pici saját csipke van, a nyakláncán, de színben nagyon illett ebbe a kollázsba:) Az ágytakaróm, ami Lyon renesszánsz-negyedének színeiben pompázik. Tolltartó selyemfonalból készült csipkével, és ugyanaz a csipkeminta egy teljesen más fonalból a királylány-legyezőn. Hunnia csipkéről szóló könyvből vett minta a csipkés keszkenyőn (tudom is én, mi az?:)), pókos felvidéki mintával készült csipke a Naf Naf ruha szoknyájának aljára, az én pénztárcám és Provence naaaaagy szele Picoti Picotától.

Kedvencek: óóó, mind! Mindegyik a szívem csücske itt, mindet imádom! Ha nagyon kell választanom, akkor a két legyező az abszolút imádott, a pénztárca száz százalékban az én világom, ahogy Clitandre, a medvehölgy is körül van rajongva!

És a kicsik, amik egyik kategóriába se fértek bele:)

Egy kis brossocska, egy kis táskácska, egy csomó hímzés a Prince Edward-szigetről (van már azóta több is, azokat is meg kell mutatni majd, el ne felejtsem). Egy manólány, aki Anne Shirley lett, egy lila szörny és egy nyaklánc:)  Itt is mindegyik kedvenc ilyen vagy olyan oknál fogva! Ami kimaradt, az kimaradt. Nem is tudom, mi maradt ki, de biztos van :) Annak ellenére, hogy sose vagyok megelégedve az elkészült dolgokkal, azért a legtöbb dolog legalább nagyon tetszik, és van, amire kicsit még büszke is vagyok, úgyhogy ez már valami!:) Ha csak a tizedét sikerülne elkészíteni a fejemben élő terveknek, akkor én már boldog ember lennék... 

Egyebek: a Molyon lévő listám szerint 45 könyvet végeztem ki (ha nem számoljuk a félbehagyottakat, de beleszámoljuk azokat, amiket nem jelöltem, mert az orosz, 6 részes krimit nem vittem fel az adatbázisba, pont tényleg 45). Szégyen, hogy idén 50 alatt teljesítettem, ez most felbosszantott! A mediterrán vidékről felköltöztünk Lyonba. Kétszer voltam Budapesten, sokszor Provence-ban és egyszer Saumurben, Mamzinál, aki ugye Anita:) A júliust és az augusztus elejét nagyon-nagyon-nagyon nehezen viseltem, mert rettenetesen meleg volt. Mi volt még? Nem volt egy mozgalmas év, de nem baj az. Sokat jártam a piacra, végleg a francia konyha gyógyíthatatlan rajongójává váltam, aminek 6 kilót köszönhetek - na jó, meg a világ legjobb pékségének (ennek következtében most először kezdtem el odafigyelni igazán arra, mit is eszem, úgyhogy talán már lement legalább 1-2). Feletettem egy csomó magot a helyi cinegékkel az ablak előtt álló fán, és nem csak azért, hogy bosszantsam az én új szerelmemet, Pofigot, a csupaszív, fekete macskát, aki márciusban került hozzánk menhelyről. És idén szinte csak Philippe Jaroussky szólt nálam, leginkább ez:

és ez:

Nagyjából ennyi volt az év, a kóláról még mindig nem sikerült leszokni. Ha már ezt minden évben megemlítem:)

Kívánom... mit is kívánok? Egy legalább ilyen nyugodt, lassú (de nem baj, ha gyors) fejlődési tendenciát mutató, igazán rossz dolgoktól mentes évet mindenkinek (és magamnak:)) 2014-re!:)

Boldog új évet!:)