Mivel igyekszem a blogomat tisztán tartani, csak a kézimunkára szorítkozni, nem rajongok a blogjátékokért. De most Emőkétől kaptam a felhívást, és neki nehéz nemet mondani :)
Mostanában egy naaagy horgoláson ülök, 111 motívumból áll, már "csak" 25 hiányzik, de nem szeretek félkész munkákat mutatni, ezért teljesen kihalt itt minden, száraz gallyakból gombolyagok gurulnak végig a blogon, üres bejegyzésablakat csapkod a hideg szél... Úgyhogy legalább egy kis életet visz a blogba a játék! Na jó, itt egy kép, ezen kotlok, nagyon, nagyon elszántan:
A játék pedig?
Szera indította, érdekes elolvasni az övét is, mi indította a játékot:) Engem Emőke pécézett ki:)
Legyen a játék neve most: Ismerjük meg egymást újra!
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
7 dolog rólam. No lássuk csak...
1. Szeretem, keresem a szépet és elszomorít, hogy a legtöbb modern dolog egyszerűen ronda. Egyszerűen - szó szerint. Ebből következik a rajongásom a régi tárgyak, épületek, könyvek iránt.
2. Szeretem a macskákból áradó földöntúli nyugalmat.
3. Úgy tűnik, gyógyíthatatlan Moly vagyok. Szeretek olvasni, és szeretem, hogy sok érdekes ember lévén sok érdekes könyv kerül elém, amiket egyébként talán nem olvasnék el. Például én is abban a hitben éltem, hogy a Háború és béke a legnagyobb büntetés, amit kiszabhatnak egy emberre, mert hosszú és unalmas. Jó, hát hosszú. De minden, csak nem unalmas!!! De ugyanígy fedeztem fel nagy kedvencemet, Szomaházy Istvánt, a századforduló legtermékenyebb ponyvaíróját:) Sose vettem volna a kezembe például mai magyar írót, főleg nem a Pusziboltot, Cserna-Szabó Andrástól. És jáj, mennyit veszítettem volna!:) Onnan legalább tudom, hogy hiába szép egy-egy borító, ha maga a regény nem üti meg a mércét, úgyhogy legalább nem vesztegetem a drága időmet olyanra, amit nem érdemes olvasni.
4. Ha rajtam múlna, minden nap párolt zöldborsót ennék. Na jó, a változatosság kedvéért borsólevest.
5. Nem szeretem Párizst, amióta jobban ismerem Franciaországot. Az ország minden apró szeglete ezerszer szebb és hangulatosabb, mint az a koszos, agyonhajszolt túristaparadicsom, ami már rég nem árasztja azt a romantikát, amit a megszokott szép képek alapján várnánk.
6. Nincs tévénk. És jó nélküle.
7. Szeretem a fekete ruhákat, kényelmesebbek, mint a színesek.
Akkor most pécézzek ki 7 embert. Mostanában keveset blogolok, inkább csak nézegetem itt-ott, mik készülnek, de kevés embert figyelek igazán. Beáta (Sakura), Anyinyóka, Christine, TK csipke, (ó, Tóth Károlynénak még a keresztnevét sem tudom!), Dóra és Jucus az, akikhez mindig benézek. Úgyhogy őket kérem fel egy kis játékra, ha van kedvük és idejük, de ha nem, hát nem fogok megharagudni, én is visszautasítom a játékokat általába.
Én bezony már régóta blogolok, emlékszem még az ilyenekre, a vicc kedvéért vissza is keresem a régi válaszaimat! 2010 februárban kaptam Jucustól! No tessék, kölcsönkenyér visszajár!:)) Dórának meg már akkor továbbadtam:)
Molyon pont most indítottam el egy hasonló lavinát, vegyük elő a régen kitöltött játékot és hasonlísuk össze a mostani válaszainkat a régiekkel:)
A régi válaszok a saját okulásomra:)
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)
5. Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)
Mi változott, mi nem változott? Sikerült kiűzni a Moleskine-t a pénztárcából:) És töltőtollal sem írok már mindenhova, képeslapot, borítékot címezni kifejezetten tilos vele.
Mostanában egy naaagy horgoláson ülök, 111 motívumból áll, már "csak" 25 hiányzik, de nem szeretek félkész munkákat mutatni, ezért teljesen kihalt itt minden, száraz gallyakból gombolyagok gurulnak végig a blogon, üres bejegyzésablakat csapkod a hideg szél... Úgyhogy legalább egy kis életet visz a blogba a játék! Na jó, itt egy kép, ezen kotlok, nagyon, nagyon elszántan:
A játék pedig?
Szera indította, érdekes elolvasni az övét is, mi indította a játékot:) Engem Emőke pécézett ki:)
Legyen a játék neve most: Ismerjük meg egymást újra!
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
7 dolog rólam. No lássuk csak...
1. Szeretem, keresem a szépet és elszomorít, hogy a legtöbb modern dolog egyszerűen ronda. Egyszerűen - szó szerint. Ebből következik a rajongásom a régi tárgyak, épületek, könyvek iránt.
2. Szeretem a macskákból áradó földöntúli nyugalmat.
3. Úgy tűnik, gyógyíthatatlan Moly vagyok. Szeretek olvasni, és szeretem, hogy sok érdekes ember lévén sok érdekes könyv kerül elém, amiket egyébként talán nem olvasnék el. Például én is abban a hitben éltem, hogy a Háború és béke a legnagyobb büntetés, amit kiszabhatnak egy emberre, mert hosszú és unalmas. Jó, hát hosszú. De minden, csak nem unalmas!!! De ugyanígy fedeztem fel nagy kedvencemet, Szomaházy Istvánt, a századforduló legtermékenyebb ponyvaíróját:) Sose vettem volna a kezembe például mai magyar írót, főleg nem a Pusziboltot, Cserna-Szabó Andrástól. És jáj, mennyit veszítettem volna!:) Onnan legalább tudom, hogy hiába szép egy-egy borító, ha maga a regény nem üti meg a mércét, úgyhogy legalább nem vesztegetem a drága időmet olyanra, amit nem érdemes olvasni.
4. Ha rajtam múlna, minden nap párolt zöldborsót ennék. Na jó, a változatosság kedvéért borsólevest.
5. Nem szeretem Párizst, amióta jobban ismerem Franciaországot. Az ország minden apró szeglete ezerszer szebb és hangulatosabb, mint az a koszos, agyonhajszolt túristaparadicsom, ami már rég nem árasztja azt a romantikát, amit a megszokott szép képek alapján várnánk.
6. Nincs tévénk. És jó nélküle.
7. Szeretem a fekete ruhákat, kényelmesebbek, mint a színesek.
Akkor most pécézzek ki 7 embert. Mostanában keveset blogolok, inkább csak nézegetem itt-ott, mik készülnek, de kevés embert figyelek igazán. Beáta (Sakura), Anyinyóka, Christine, TK csipke, (ó, Tóth Károlynénak még a keresztnevét sem tudom!), Dóra és Jucus az, akikhez mindig benézek. Úgyhogy őket kérem fel egy kis játékra, ha van kedvük és idejük, de ha nem, hát nem fogok megharagudni, én is visszautasítom a játékokat általába.
Én bezony már régóta blogolok, emlékszem még az ilyenekre, a vicc kedvéért vissza is keresem a régi válaszaimat! 2010 februárban kaptam Jucustól! No tessék, kölcsönkenyér visszajár!:)) Dórának meg már akkor továbbadtam:)
Molyon pont most indítottam el egy hasonló lavinát, vegyük elő a régen kitöltött játékot és hasonlísuk össze a mostani válaszainkat a régiekkel:)
A régi válaszok a saját okulásomra:)
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)
Zichy Mihály Ball in the Concert Hall of the Winter Palace during the Official Visit of Nasir al Din Shah in May 1873
(nem találtam meg a magyar címét a festménynek)
5. Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)
Mi változott, mi nem változott? Sikerült kiűzni a Moleskine-t a pénztárcából:) És töltőtollal sem írok már mindenhova, képeslapot, borítékot címezni kifejezetten tilos vele.
8 comments:
Micsoda szépségek vannak abban dobozban! Kíváncsian várom mi lesz belőle. Igazán megtisztelő, hogy gondoltál rám a játékban. Köszönöm szépen!
:o)))) Laucica, Te haláli vagy, mint mindig! :o) Persze, hogy játszom veled!
Képzeld, nekem is megvan még a mandulám...most épp táppénzen vagyok a "drágával". Az írásaidból mindig azt érzem ki, hogy mi jókat tudnánk beszélgetni, annyira egy hullámhosszon vagyunk...a könyvimádatod...én is ellennék tv nélkül...a cicákat is imádom, van egy albumom, oda gyűjtöm a cicás képeket, mivel emeleten nem mernék tartani...én is fekete gönc párti vagyok, de csak mert ápol, s eltakar...Háború és Békének még nem mertem hozzáállni viszont...
Azért csak muti a nagy munkád fázisait, én azokat is szeretem nézegetni!
(Javítottam a bejegyzésem!:o))
Bocs, hogy hosszú voltam!
Megkaptam. Csoda, hogy egyáltalán gondoltál rám, olyan rendszeresen írom a blogom:-D Szóval köszi!
Felcsigázott a hatalmas horgolmány kezdemény. 100 feletti motívum? Állati kíváncsi vagyok! Remélem hamarosan mutatod.
Jóvanmár:-)
Én sem szeretem ezeket a játékokat, de mivel olyan kedvesen kért Rita, eleget tettem a feltételeknek becsülettel, meg aztán érdekes megtudni dolgokat másokról, vagy azt ki mennyit ad ki saját magából.
A tiedet is pont ezért volt jó olvasni.
Várom hogy kész legyen a gyönyörű horgolmányod, hogy végre mondhassam: óóóó!;-)
Mindenki azért kapta, mert olvasom őket:))) Még ha nem is mindig szólok hozzá, vagy ha nem is túl aktívak!:) (például Dórától meglepődnék, ha naponta hosszú bejegyzéseket írna!:))
És nem tudjátok, én mennyire várom, hogy megmutathassam azt a horgolmányt... :D
Egy doboz habcsók -volt az első benyomásom a horgolt sokaságról. Óóóóóóóóh, mi a fene ez, olyan értelemben, hogy én ezt miért nem tudom? De nem is akarom, mert akkor mi a rossebbet csodálnék másnál szájam tátva?
Én nem fogok játszani, mert nem tudok, bocs, de nincs véleményem. Azaz van, de holnapra más lesz.
Na de, na de! Olvasni: én már nem akarok és a lányom szerint borzalmas, hogy mennyire leamortizálódtam. Ez tudatos. Jelentem büszkén, mert már csak akkor tudok gondolkodni ha minden lexikai tudást kizárok, bár mivel imádom a matematikai logikát, készülök beleásni magam a tőzsde működésébe. Sok pénzt akarok, Ilyen egyszerű...
De ott tartottunk, hogy könyv: olvastad már a Karamazov testvéreket? Tudom, mindig evvel jövök, de ez biztos így is lesz amíg valaki végre nem fogja isteníteni rajtam kívül.
A doboz habcsók hamarosan elkészül, hogy lesz-e mit csodálni rajta, azt még nem tudom, az összeállítás a legnehezebb az egészben.
Az olvasás nem feltétlenül lexikai tudást ad, gyakran csak egy másik nézőpontot, egy másik életet, egy másik világot. De ha én éppen a Háború és békéért rajongok, mi bajom lehetne a Karamazovékkal? Szeretem az orosz irodalmat, sőt, egyre jobban, ahogy a francia klasszikusokat is:)
Egy kicsit elmaradtam a blogod olvasásával, ezért találtam rá csak most a felkérésedre. Szívesen részt veszek a "játékban". Megtisztelő a felkérés. Már nagyon várom a sok apró horgolmány "eggyé válását"! Én is szeretem az ilyen nagy munkákat.:)
Post a Comment