A Tojás

Becsületes nevén "Enchantment of Winter" a Dimples Designstól. Becenevén Neverending Egg.

28-as vásznon, maga a tojás 47,5x27 centi. Venus, DMC, Soie d'Alger, Kreinik fonalak, cseh gyöngy. És japán gyöngy - ott az a picike ezüstös virágocska, ami hópehely szeretne lenni. Lehet, hogy csak ideiglenes, még nem tudom.
Nincs kimosva, van rajta néhány (öregkori máj)folt, hiába soha nem nyúltam hozzá koszos kézzel, nem ettem hímzés közben, és gondosan volt becsomagolva mindig.

Majd közvetlenül a keretezés előtt fogom mosni és vasalni, mert addig úgyis a szekrény oldalán fog lógni ez is, mint a többi:)

Kössétek fel a gatyót, ez nagyon hosszú bejegyzés lesz, ne csak engem fárasszon már le ez a dög záptojás! Ugyanis története van. Hosszú története. Nem csoda, 9 évig készült... lálálá... tök ciki, de igen, bizony, 9 évvel ezelőtt láttam meg és estem azonnali szerelembe vele, és csak az elmúlt hónapban döntöttem úgy, hogy ez kezd tarthatatlanná válni, a zuram sem állja meg, hogy ahányszor valami új dolgon jár az eszem, belémcsíp, hogy persze, persze, és mi van a Tojással? Szállóigévé vált szegény. Most már nem fog piszkálni a Tojással (elnézést a nagybetűzésért, de egy ilyen meglett korú, ekkora méretű hímzés már megérdemli)! Tegnap este óta a Lanarte Hollandia térképe lett az új piszkálódós "mikor fogod befejezni?"-szöveg :) Majd! 9 év múlva!

(Ez a kép most szeptemberi, Lyonból, igen, így nézek ki egy vasárnap délelőtt, otthon! A macska pedig Pofig, aki nyugodtan viseli az én kézimunkáimat)

***** Innentől nem kötelező olvasni, csak bátraknak, meg magamnak írom le :) *****
Nyo, hát 9 éve szerelmes lettem. Hosszas kutakodás után sikerült beszerezni a mintát (némi orosz segítséggel). Nagyot és fájdalmasat esett az állam, amikor megláttam, hogy csupa ismeretlen fonalat kíván az egész... az összes lila Soie d'Alger, az arany és a hó Kreiniktől csillog... hát 2005 őszén ilyenekről Budapesten álmodni sem lehetett!
A közepével, a miniatűr hímzéssel kell kezdeni ugyebár, abban még csak sima DMC van, és minden, ami hó, azt Kreinikkel kell összefogni. Akkoriban részmunkaidőben dolgoztam az egyetem mellett. Venus fonalat vettem, mert másra nem volt pénzem. Ahh, mit is tudtam én akkor a hímzővásznak méreteiről? Azt tudtam, hogy imádok hímzővásznon hímezni, de előtte csak kitekből volt olyanom. És ez a Tojás csodálatosan kihasználta a hímzővászon adta lehetőségeket, a Boldog Vazul-székesegyház (Vaszilij Blazsennij) 1x1 szálon van hímezve, a tojás körülötte meg 2x2. Szóval 32-es "Wichelt Stoney point" vásznat kívánt. 5 perc röhögés, majd bementem a Meseboltba és vettem 28-as sima törtfehéret. Alaposan meglepődtem, amikor jóval később kiderült, hogy az eredeti vászon szürke és kisebb. Szerintem nem szép szürkén, fehéren jobb, na, legalább ebben segített a tudatlanságom:) A gyöngyház csillogót (Kreinik BF032) a DMC pearlescent fehér fonalával (B5200) helyettesítettem. Akkoriban még volt az nlc-n a híres keresztszemes társaság, és néhanapján együtt rendeltek Amerikából dolgokat, és akkor én összeszedtem minden bátorságomat és beszálltam, és rendeltem Kreinikeket rajtuk keresztül. Remegtem, mint a nyárfalevél, amikor elmentem az első (és egyetlen) fórumtalira, hogy átvehessem a fonalaimat:) Akkorra már az egyik kupola egyébként készen lett a DMC-vel, ami állatira merev és törik és foszlik, blöe, blöe, blöe! Megijedtem, hogy lehet, hogy már nem lesz más választásom, muszáj lesz a DMC-vel befejezni a kupolákat, de szemre semmi, de semmi különbség a két fonal között, csak tapintásra lehet megállapítani a kész képen, melyik kupola mivel készült, egy felüdülés volt ezután Kreinikkel folytatni! Azon az őszön Moszkvába is elutaztunk, bizony, hímeztem a székesegyházat az igazi társaságában:) Egész gyorsan befejeztem, kb 2-3 hónap alatt, mert nagyon lelkes voltam. És baaaaaasszus, miért nem mondta senki, hogy ne két szállal félkereszttel hímezzek, hanem 1 szállal, keresztet?????????? Merev és kemény volt az egész hímzés. Elment a kedvem tőle.
Második felvonás. Hosszas pihentetés után, kb 2007 elején vettem elő újra, mert akárhogy is nézzük, ez a kép egyszerűen meseszép, újra meghímezni a középen levő minit semmi pénzért sem fogom, viszont igazából nem is néz ki olyan pocsékul, csak mert nem úgy hímeztem, ahogy kellene, sőt, egész csinos. Sőt, gyönyörű, imádom! Úgyhogy akkor folytassuk. Szóval akkor kellett beruházni a külső rész fonalaira. Szerencsére volt átváltás hozzá DMC-re, mert a Soie d'Algert még Amerikából sem sikerült akkor megrendelni az nlc-s lányok segítségével (jobb is, az ára durván fájós, akkoriban nem lett volna szívem megvenni). Mondhatnám, legalább már megvolt az arany Kreinikem, de mindegy, mert addigra már az Éva Kézimunka is árulta a Westendben és beszereztem egy csomó színt még, mert imáááááádom!:) No, hát akkor már tisztességes munkám volt, teljes állásban, jó kis fizetéssel, szóval nagyvonalúan DMC-t vettem. Első DMC-fonalaim, bezony! Olyan kis csinosak voltak a pálcikákon, amit éppen elég olcsón adtak! És amikor a Pólusban bezárt az Éva, akkor kiárusításon még egy eredeti DMC úti fonaltartót is vettem, úgyhogy hahhh, de menő lettem!:) Az azóta vett fonalak (teljes DMC-paletta...) már bobinákon vannak, praktikusabb, olcsóbb. De ahogy nézem, ez a tartó mostantól átlényegül, mert tökéletes lesz a horgolótűimnek!!

Igazán előrelátóan úgy kezdtem el hímezni, hogy csak az arany részeket, mert hátha egyszer, valahogy, valamikor, akárhogyan még hozzájutok azért azokhoz a Soie d'Alger-khez... Szóval készítettem ímmel-ámmal, de egy borzadály az a mennyiségű Kreinikezés, ami benne van (két szál az adott sárgából, plusz egy arany hozzáfogva, persze lehetne rosszabb is, pl DMC arany fonal, de akkor sose fejeztem volna be). Lassanként, néha-néha csinálgattam. Olyan lassan, hogy két pislogás között Amszterdamba kerültem dolgozni. Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, ott első dolgom volt kézimunkaboltot keresni?:) Két dolog volt a listámon, fekete 80-as fonal és az a bizonyos selyemfonal. A fekete 80-as horgolóról Pesten minden bolt azt mondta, nincs és nem is létezik. Haaaaahhhh!!! Gyalog visszarohantam volna Pestre azzal a pár Amszterdamban beszerzett gombolyaggal, hogy az eladók orra alá dughassam, hogy debizonyhogyvan!!!! (szerencsére már ebben is történt előrelépés otthon:)) A bizonyos selyemfonal nem volt egész Hollandiában, pedig feltérképeztem az ország szinte minden kézimunkaboltját - ingyen utazhattam a vonaton, na! Csináltam persze minden mást is, a tojás nem nagyon haladt, de azért amikor haladt, akkor egy idő után nem volt más választásom, a legsötétebb lilát muszáj volt elkezdeni, jobb híjján DMC-vel.
2008 telén a születésnapomra a szüleimtől kaptam egy gyönyörű állványt (jó, hát technikai okokból én vettem meg, de ők fizették, na). Röviddel ezután beköltöztünk abba az albérletbe, ahol két macska is volt, és a Nyuszi-macska (Buburzik, a Big Boy) igencsak erősen érdeklődik minden fajta kézimunka iránt, konkrétan úgy, hogy nem lehet tőle dolgozni, állandóan ott settenkedik körülötted. Volt egy olyan pillanat, amikor alulról felugrott az állványra, és én felül csak két macskakörmöt láttam az anyagban. Szerencsére nem szakította ki, de az adrenalinom mindig magas volt, ha ő is a közelben volt. Márpedig mindig ott volt, ő sem segítette a tojást (puszikálom az én Nyuszikámat, aki most Pesten él!).
2009 decemberében Amszterdamból elvonatoztam Párizsba. Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, fel voltam fegyverkezve a legjobb boltok címeivel. És igen, a Des Fils et une Aiguille nevű boltban árultak... igen, Soie d'Algert!:) És megvettem. És megvettem. És megvettem! Mocsokdrága, de mit várunk tőle, selyemből van. Hollandiában már legalább ki voltam tréningelve az árakkal kapcsolatban, vagyis megtanultam fapofát vágni.
2010 januárjában a középső és a jobb alsó lábak megvoltak, amikor kontúroztam annyit, amennyi megvan. Levettem ideiglenesen az állványról, mert azon nem tudtam befejezni a miniatűr kontúrját. Tegnap elmeséltem JB-nek, mitől mosolyog olyan huncutul a középső lábon lévő angyal, nagyot nevettünk. Akkor kontúroztam pont a fejét az angyalnak, amikor Yann, a haverja, aki egy koszos kis utcagyerek stílusát hozza, aki két nagyon jó, éles kézimunka ollómat is tönkretette azzal, hogy hasist vágott (mindenkit emlékeztetek, Amszterdamban játszódik ez a rész) éppen tömte magába a krumplipürét, és magyarázta a legújabb "kis" stiklijét, ami a krumplipürét és a hasist ötvözte. Hadd ne meséljem el, hogyan, nyugodtabban alszotok majd:) De az angyal azóta vigyorog olyan huncutul. 
Igazából 2010-ben, októberben, már Dél-Franciaországban jött el az a fordulópont, amikor bevetettem a selymet. A legsötétebb lilát DMC-vel fejeztem be, mert ott azért látszódott volna a váltás, de a többi lila már mind selyem. Az a fonal egy álom! Puha, selymes - szó szerint!:) Akkor döntöttem el, hogy amint egy rakás pénzhez jutok, megveszem az egész palettát belőle, van annyi szín, mint a DMC-nek. Csodálatos álomfonal!  Ez volt a tojás állása éppen:

A kifogyott selyemfonal utánrendelése már olyan egyszerű volt, mintha sima DMC-t vettem volna, ennyit tesz Franciaországban élni. Viszont Kreiniket nem találok soha:) Szerencsére volt annyi aranyam raktáron, hogy ne kelljen (két és fél bobinát bezabált a hímzés!)
Az utolsó négy évben igencsak lassanként haladt, most, 2014 szeptemberében éreztem úgy, hogy elég volt, nincs mit húzni rajta, befejezem, hát annyira sok már nem maradt azért! Ebben a fázisban volt, szóval innen fejeztem be most egy hónap alatt kb:
Néha elég nehézkes volt ülni, kikészíti az ember hátát (meg a hasát, ha rágörnyed), ha nincs jó magasságú szék az állványhoz, márpedig az nincs most, bár szerencsére van töménytelen mennyiségű kézimunka könyvem és újságom, azokkal jól alá tudtam polcolni és egész kényelmes lett:) A legjobb egyébént a térdelőszék, de az nincs, csak a szüleimnél, Pesten. A kontúrozás kb egy hetet vett igénybe, tényleg nagyon sok, szinte kockánként végig az arany részen és ugye csak a középső és a jobb láb volt készen. Az arany gyöngyök sima cseh, még mindig gondolkodom, hogy a Mill Hill hópehely kell-e oda nekem középre, vagy sem. Most egy gyöngyből készült helyettes van ott, ami olyan méretű, színű, formájú, mint a Mill Hill, amit még fel kell hajtani valahol, ha úgy döntök, kell oda. Lyonban nem találtam Mill Hillt, netről rendelni kicsit vicces egyetlen gyöngyöt, ismerve a házhozszállítás árait. Lehet, hogy semmi sem lesz, lehet, hogy más lesz.
Sokat gondolkodtam azon, hogy amennyi dolog változott ugye az egész hímzés alatt (gyakorlatilag az egész életem, háromszor is. Látta a nagymamám és a nagypapám is, látta a Kutya, Cillit, Mari néni, meg hát az ex-pasim...), egy dolog nem változott: az ízlésem. Ami megtetszett már akkor ebben a képben, az nyűgöz le benne még mindig, és még mindig azt keresem a mintákban. Az igényesség és kidolgozottság. Azóta sok új dolog jött be a hímzés terén, a számítógépes óriásminták (legalább nincs bennük kontúr, és el kell ismernem, egyre jobb a minőségük!), divatba jöttek az úgynevezett primitív minták (házikó, emberke, madárka) és a népies samplerek - legalább fel lehet használni a színátmenetes gyönyörű fonalakat. Tetszenek nagyon néha, de amitől ténylegesen elő is veszem a fonalaimat és az anyagot, az még mindig ugyanaz, semmi sem változott, én még az ilyen aprólékosan kidolgozott, a különböző árnyalatokkal és kontúrral mélységet, realitást elérő mintákat szeretem. 
Így néz ki egy 9 éven át használt hímzésminta, mire a végére ér az ember:) Még jó, hogy a legelején összeragasztottam a direkt egyforma méretűre nyomtatott mintalapokat:) Ezen kívül külön oldalakon vannak persze a székesegyház és a kontúrozások különböző színei.
A keretezésről. Az biztos, hogy ehhez méltó keret kell. Leginkább egy nagy, díszes, aranyozott, ódivatú illene hozzá. Kinéztem egy ovális Ikea-keretet, csak nem fér be a tojás két oldalsó lába. Megkérdeztem itt, Lyonban keretezőnél, mennyibe kerülne, nyeltem, bólogattam, megköszöntem. Hazavinni Pestre, ott kereteztetni aztán visszahozni? Nehézkes. Körbejártam egy csomó megoldást a keretezésre, van kb 10 ötletem, a nagymama padlásán esetlegesen fellelhető vagy bolhapiacos keretektől kezdve a kreatívkodásig minden, de az a baj, hogy most nagyon beette a fejembe az az anarchista ötlet, hogy veszek egy létező legegyszerűbb, óriási hófehér keretet, hófehér passzpartuval, és a többit mesélje el A Tojás egyedül.
U.i.: lemaradt, de feltétlenül meg kell köszönnöm az orosz Deffchonki sorozat készítőinek azt a 82 részt, ami nélkül nem tudtam volna befejezni ép ésszel:)