Két kicsi szív

készült a héten. Mert lementünk vidékre, és be volt tervezve, hogy befejezem a csetneki csipkémet. Csak hát nem otthon felejtettem a horgolótűmet?? Gond egy szál se, vittem magammal a boutis-mat, amit még két éve kezdtem el, és hatalmas meló a hímzése, iszonyatosan aprólékos (egy 1861-ből származó boutis nem pontosan pontos másolata, de amennyire lehet, annyira igyekeztem átrajzolni), na de a tű, amivel hímeztem, teljesen elkopott, és visszafelé nem csúszott már, ami tűzőöltésnél nagyon megkeserítheti az ember dolgát - ezen jó sokat agyaltam, régen a tű nagy kincs volt, nagyon kellett vigyázni rá, de akkoriban akkor hogyan csinálták, hogy csússzon, hiszen nem voltak olyan jó bevonatos tűk, mint a modernek. Na, kitérő. Szóval a tűtartómért nyúltam - volna, ha nálam lett volna, de az is otthon maradt. A másik tűtartóban meg csak tompa volt, vagy nagyon vastag. Hát el voltam átkozva, nem volt mit csinálnom? Ja, azért nem kell sajnálni, egy másik, vastagabb horgolást is vittem magammal, ahhoz bezzeg volt minden, csak kedvem nem, egy keresztszemes készletet is, aki a Riolis kiscsaj néven fut nálam (a levél) aminél szintén csak az akarat hiányzott, de a Cross Stitcher újság ajándék mintája viszont pont jól jött! Így az készült el. Fényképen tök gyűröttnek néz ki, a valóságba nem is ilyen, de jaaaaaaaaaj, ne kelljen most újra elővennem a vasalót, a fényképezőgépet, a... higgyétek el, jól néznek ki élőben;)

És mi történt? Miután elkészült a két szivecske, megtaláltam a vészhelyzetekre tartogatott, jól eldugott tűimet, amik igazából mindig velem vannak! Úgyhogy a boutis-m is hatalmasat lendült előre, már majdnem kész a hímzés, aztán jön a "bourrage", vagyis a tömés. Azzal is elleszek majd egy ideig! A provence-i levegőn szinte magától készül a boutis, komolyan mondom. Úgy szeretnék ott élni! Na, elkanyarodtam. Igazából azért tűntem el ennyire, és sokáig nem volt semmi új itt, mert egy igencsak nagy hímzésen dolgozom, mármint egy igencsak nagy hímzés befejezésén... aki még a régi blogomon is követett, az tuti látta már. Csak egy állványon van, szóval azt nem tudom vinni magammal:) Úgyhogy az lesz a következő - nagyon, nagyon remélem!:)
És nagy köszönet újra és újra @Why_Doboznak, amiért kaptam tőle Cross Stitchert, imádom ezt az újságot, csak nálunk nem árulják. Talán jobb is?:)