M
ost kötöttem. Nem mintha akartam volna, csak a hatalmába kerített hirtelen, hogy ezt most megcsinálom és nem tudtam szabadulni, pedig egy vert csipkéről olvasgattam, miközben egy csetnekin agyaltam. De az ilyen érzést soha nem szabad ám figyelmen kívül hagyni, mert az hozza a legjobb eredményt.
Szerintem jó is lett, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag az első kötésem, egyetlen hiba van benne, de nem mondom meg, hol és akkor soha nem jöttök rá! Na jó, leírom, mert a blogomat arra használom, hogy emlékezzek arra a hatalmas mennyiségű apróságra és tapasztalatra, ami egy-egy munkával kapcsolatban zuhan a nyakamba. A csipkeszegély szélén a (őőőőő, magyarul nem tudom, upsz) "purl" (fordított? Vagy az a sima?) sort valamilyen bolond késztetés miatt a (őőőőőőőőőő....) back loopba kötöttem, úgyhogy gyakorlatilag hiányzik egy szép lezáró sor a csipkerész alatt, a húzóka fölött (olyan, ami alatta is van, ahol a minta kezdődik). Jó, hát na, van ilyen, a legrosszabb, hogy észre is vettem rögtön, hogy nem jó, mégsem javítottam, tényleg nem tudom, miért. Hogy is nézne ki, ha egy első darab tökéletes lenne... trallala...
Van a Jane Austen Knits nevezetű újság, amiből anyukám pár évvel ezelőtt megkötött nekem egy nyakravalót,
amit azóta is hordok (igazából kettőt, van egy szürke is, jól megy a
szürke Tiszámhoz). Nomármost, volt benne egy pár kesztyű is, ami nekem a
KELL kategóriába esett azonnal és rögtön, mert imádom a kámeákat. Meg
is vette anyukám a fonalakat, meg minden, csak végül mégsem készült el,
mert túl apró a minta, rosszul látta, nehezen ment. Na akkor határoztam
el, hogy előbb, vagy utóbb kötni fogok. (plusz nagy lökés volt az orosz orenburgi kendők, ami a másik "meg kell kötnöm", de az nem azért, hogy legyen, hanem azért, hogy megcsináljam) És ha én elhatározok valamit,
akkor arra tényleg sor kerül, még akkor is, ha látszólag elfelejtettem,
de már kitapasztaltam, hogy jobb, ha hagyom érni a dolgokat és akkor
esek neki, amikor teljes magabiztossággal érzem, hogy tudom, mi a
teendőm. Így lehet, hogy évek múlva kerül csak sor valamire, de nem baj.
Szóval pár napja véletlenül megláttam a kesztyű képét neten, belesandítottam a leírásába, de félretettem, mert nincs olyan méretű tűm, meg a fonalak is Pesten vannak hozzá. Aztán ha már úgyis nézegettem a Jane Austen Knits újságokat, és megláttam ezt a táskát, és táskánál meg tökmindegy, hogy mennyire igazodsz az ott megadott gauge-hoz, csinálhatom olyan fonalból és tűvel, amilyennel csak akarom (vagy amilyen kéznél van), olthatatlan vágyat éreztem hirtelen, hogy legalább ezt megcsináljam. A bonyolultságot az adta, hogy hosszú körkötőtűm van, úgyhogy magic looppal kellett ügyeskednem, de hát túl unalmas is lett volna, ha nincs valami nehezítés benne:) De egyébként gyors és rettenetesen egyszerű, elkönyveltem előtanulmányként a kesztyűhöz. Az meg már más kérdés, hogy mikor fog elkészülni a kesztyű.
Bélésnek egy patchwork anyag ment, régóta várt ez az anyag a sorára, de most a lehető legjobb helyre került, oda született.
Meg egy csillogós gyöngyöt is belekötöttem a húzókába, nekem valahogy hiányzott valami apró csillogó.
A kettővel ezelőtti bejegyzésben leírtam, hogyan került a kezembe kötőtű, azóta annyi adódott hozzá, hogy anyukámtól lenyúltam két kötőtűt és két könyvet (nem fogjátok elhinni, az egyik csipkekötésről szól!:)), és egyszer gyorsan megkötöttem kb 25 centi szélcsipkét, mert meg akartam nézni, hogy illene-e valamihez, ami éppen készül (nem illett, viszont gyakorlásnak ez is jó, ráadásul irtóra gyors)
A fonal az én új szerelmem, a Sostrene Grene (vagyis Anna és Claras) pamutfonala, olyan puha, hogy öröm dolgozni vele és a színei is murrrrrr!
A minta a Jane Austen Knits 2012-es számában jelent meg, a neve Sweetheart bag. Nem direkt fényképeztem Pofiggal, csak odajött. Szerintem félreértette: "Sweetheartot fényképezel? Az én vagyok! Jövök!"
Tényleg az ♥
Még egy apróság, amit nem mutattam, de az elmúlt időkben készült, valahogy olyan semmi célja, elkezdtem, de minek, csinálgattam, de minek, egy ahogy esik, úgy puffan készült nyaklánc, bár a kiindulópont a Ravelryn fellelhető legegyszerűbb horgolt nyaklánc, mégsem azzal az öltéssel készült. De az eredmény szerintem szép is lett:)
Japán Toho gyöngy, a legapróbb méret, kicsike Swarovski gyöngyök, gyöngyház gomb, műanyag kámea hobbiboltból éééééééééés.... 80-as fonal!:)
ost kötöttem. Nem mintha akartam volna, csak a hatalmába kerített hirtelen, hogy ezt most megcsinálom és nem tudtam szabadulni, pedig egy vert csipkéről olvasgattam, miközben egy csetnekin agyaltam. De az ilyen érzést soha nem szabad ám figyelmen kívül hagyni, mert az hozza a legjobb eredményt.
Szóval pár napja véletlenül megláttam a kesztyű képét neten, belesandítottam a leírásába, de félretettem, mert nincs olyan méretű tűm, meg a fonalak is Pesten vannak hozzá. Aztán ha már úgyis nézegettem a Jane Austen Knits újságokat, és megláttam ezt a táskát, és táskánál meg tökmindegy, hogy mennyire igazodsz az ott megadott gauge-hoz, csinálhatom olyan fonalból és tűvel, amilyennel csak akarom (vagy amilyen kéznél van), olthatatlan vágyat éreztem hirtelen, hogy legalább ezt megcsináljam. A bonyolultságot az adta, hogy hosszú körkötőtűm van, úgyhogy magic looppal kellett ügyeskednem, de hát túl unalmas is lett volna, ha nincs valami nehezítés benne:) De egyébként gyors és rettenetesen egyszerű, elkönyveltem előtanulmányként a kesztyűhöz. Az meg már más kérdés, hogy mikor fog elkészülni a kesztyű.
A minta a Jane Austen Knits 2012-es számában jelent meg, a neve Sweetheart bag. Nem direkt fényképeztem Pofiggal, csak odajött. Szerintem félreértette: "Sweetheartot fényképezel? Az én vagyok! Jövök!"
Tényleg az ♥
5 comments:
Ez a bejegyzés.....,hol is kezdjem?
Kámea, gauge és a többi kifejezés szerintem csak nálad olvasható. Ez a sokoldalúságod, nemzetközi érdeklődésed és eszességed mutatja. Tovább rajongok: az első kötésed remek. A színei, a béléssel együtt kellemesek. A munka nagyon szép.
Rejtetten ott van a háttérben az imádott cicusod.
Swarovski gyöngyök és a medál GYÖNYÖRŰ!!!!! Nagyon jó ötlet!
Köszönöm:) A gauge szó teljesen bevett a horgolásban és a kötésben, ezért hangzik neked furán, hiszen te hímzel:D A kámea meg minden ilyen ovális medál, amin van valami domború alak:)
Pontosan tudom, hogy melyik az a kámeás kesztyű a Jane Austen Knitsből, egész tavasszal ahhoz vadásztam fonalat. Nem magamnak lesz, de nem volt egyszerű beszerzés. Remélem, tényleg jó lesz hozzá a Drops Lace. Nyáron azt fogom kötni.
Drágaságom, mivel találkoztunk párszor, ismerem és szeretem a lelkesedésed . Tisztellek azért , mert bármibe fogsz, az egyszerű és különleges technikákkal egyaránt tökéleteset készítesz. A hibákat úgyis csak te látod, mert ezek nem szarvashibák.
A Jane Austen füzetek mesések, egyetlen bajom, hogy nem tudok oly mértékben angolul, hogy a leírás alapján el tudjam készíteni bármelyik modellt is. Viszont te , épp hogy megtanultál kötni, máris egy bonyolultabb darab került ki a kezeid közül. Ezt a szütyőt néztem ki én is, hogy jaj de kellene, de a fent említett okokból nem fog elkészülni soha.
Bár már itt is mondtad, hogy jó lenne megtanulni kötni, azt nem mondtad, hogy nincs kötőtűd, szívesen adtam volna, több kollekcióval is rendelkezem, de most más mindegy.
És óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóazanyaklánc♥ (angol leírás :-/)
Ölelem önt szeretettel!
@worsi: na hallod, úgy érzem magam, mint egy szőke nő, milyen autód van? Piros! Meg nem tudnám mondani, milyen fonal van a kesztyűmhöz, csak azt, hogy fekete és fehér:D Viszont baromira kíváncsi vagyok, milyen lesz a tiéd! Én attól félek, hogy az első még menni fog, de a másodikat nagyon fogom már unni, ez a színváltogatós egyébként is elég unalmas kötés, de kétszer megcsinálni, egy jobb és egy bal! Áááá!!
Emőke: Küldtem emailt:)) Rajtam ne múljon! Nem bonyolult ez a táska, tényleg nem! Csak oda kell figyelni a színekre, de ez olyan keresztszemeshez szokott embernek nem zavaró szerintem. Kötőtűm még mindig nincs, csak kettő, azzal játszom most:)) A lánc meg, angol leírás, vagy sem, annyiból áll, hogy felfűzöl előre gyöngyöket, aztán láncszemeket horgolsz, néha behúzva 3-3 gyöngyöt. A kámea befoglalásához nem volt semmi leírás, azt improvizáltam.
Post a Comment