P
ontosabban Everard Smith, a 18 centis pamutmedve.
Mint már említettem többször is:D utálok amigurumit horgolni, de ő szerelem volt, nem volt mese, el kellett készülnie! Meg hát milyen az, hogy a gyerekemnek nincs olyan játéka, amit az anyja horgolt volna? (ha a buszt nem számítjuk, amelyik nagyjából labdaként funkcionál). És a pulya szereti! Brummog neki, pedig a puha játékok hidegen hagyják. Győőőőőzelem! :D
3,5-ös horgolótű, Phildar Phil Coton 3 fonal a barna és Sostrene Grenes fonal a többi. A takaró 1-es tű, Sajou és DMC 80-asok. A szemét és az orrát hímeztem, hogy egyáltalán ne legyenek rajta lerágható és lenyelhető részek. A papucsa levehető, mert hát nem megyünk ágyba papucsban, hát nem?
A mintát az orosz internetről szedtem, gyakran látni ezt a medvét, de a minta és a leírás nem egyezik, szóval kicsit módosítottam itt, kicsit toldottam ott, kicsit cseréltem amott. A végeredménytől mindig mosolyognom kell, még ha szegénykém nagyon szomorú is:) Mindig akartam készíteni egy nagyikockás takarót, de nem szeretem sem készíteni, sem nézni, nem az én világom az ilyen kockás tiri-tarkaság, ahogy a millió egyforma darab meghorgolásától is sikítani tudnék, de hát azt mondják, a nagyikocka kötelező mindenkinek, aki horgol. Végre el is jött a tökéletes alkalom, ahol még jól is néz ki a takaró:D
Ezen a képen olyan kis csálé, de olyan jól áll neki (egy hete kész van már, azóta erős használatban van, szopogatva volt, ültek rajta, dobálták, stb...)
Egy így készült kép:
Nos, jöhet a tél, ő már téliruhában van!:)
ontosabban Everard Smith, a 18 centis pamutmedve.
Mint már említettem többször is:D utálok amigurumit horgolni, de ő szerelem volt, nem volt mese, el kellett készülnie! Meg hát milyen az, hogy a gyerekemnek nincs olyan játéka, amit az anyja horgolt volna? (ha a buszt nem számítjuk, amelyik nagyjából labdaként funkcionál). És a pulya szereti! Brummog neki, pedig a puha játékok hidegen hagyják. Győőőőőzelem! :D
3,5-ös horgolótű, Phildar Phil Coton 3 fonal a barna és Sostrene Grenes fonal a többi. A takaró 1-es tű, Sajou és DMC 80-asok. A szemét és az orrát hímeztem, hogy egyáltalán ne legyenek rajta lerágható és lenyelhető részek. A papucsa levehető, mert hát nem megyünk ágyba papucsban, hát nem?
A mintát az orosz internetről szedtem, gyakran látni ezt a medvét, de a minta és a leírás nem egyezik, szóval kicsit módosítottam itt, kicsit toldottam ott, kicsit cseréltem amott. A végeredménytől mindig mosolyognom kell, még ha szegénykém nagyon szomorú is:) Mindig akartam készíteni egy nagyikockás takarót, de nem szeretem sem készíteni, sem nézni, nem az én világom az ilyen kockás tiri-tarkaság, ahogy a millió egyforma darab meghorgolásától is sikítani tudnék, de hát azt mondják, a nagyikocka kötelező mindenkinek, aki horgol. Végre el is jött a tökéletes alkalom, ahol még jól is néz ki a takaró:D
Ezen a képen olyan kis csálé, de olyan jól áll neki (egy hete kész van már, azóta erős használatban van, szopogatva volt, ültek rajta, dobálták, stb...)
Nos, jöhet a tél, ő már téliruhában van!:)
9 comments:
Imádom❤️❤️❤️❤️ A takarója és a cipője is igen tetszetős:-)))
Sajnálom, hogy nem tudok amigurumit horgolni:-(
Hát dehogynem tudsz te amigurumit horgolni! Megy a rövidpálca, a bővítés és a fogyasztás, tehát tudsz. Emiatt utálom annyira, mert tényleg csak ennyiből áll, végtelenül unalmas:D
Nagyon cuki maci! Megérte elunatkozni rajta ugye? :-)
Háááááááááát, kelletlenül, de bevallom, tényleg megérte:D
Aranyos lett! A fiad öröme meg cáfolja amit írtam. Meg is bántam. Focizni is jó a villamossal. Tehát használja. A gyerekész más.
Emlékszem az első gyerek kb. annyi idős lehetett mint most a tiéd és nagy csomagolópapírt ragasztottam a falra celluxal, zsírkrétával rajzoltam körtét és mondtam elővesszük a sárgát..., tehát színekre, formákra tanítgattam, mikor hírtelen előkapott egy sötét színt és az egészet nagy lendülettel besatírozta. Meglepődtem és óvatosan kérdeztem miért firkáltad le? Nem firkáltam...,ez piszkos-mondta. Tényleg, akkor érett a körte és az eső miatt a lepotyogott körték sárosak lettek. Imádom a gyereklogikát, engem is tanított.
Igen, én is szinte minden nap meglepődöm, hogy mennyire máshogy van bekötve az agya! Talán mi is ilyenek voltunk, csak kinevelték belőlünk szépen lassan.
De most újra rávilágít a lényegre és Te is másképp látod a valóságot.
Ez így van! És még lassítani is megtanít:D
Que precioso el osito con su manta y sus zapatillas, me encanta!!!!
Post a Comment