Karkötő a nyári nyavajgás közepette

Ö
mmmm igen. Nyár van. 35 fok, meg minden. (morog-morog-morog). Azt persze el kell ismernem, hogy az északi fekvésű albérletünk, amelyikben nagyon jó huzatot lehet csinálni óriási, de tényleg óriási megkönnyebbülés, idén még azon sem agyaltam, hogy be kéne mégis szerezni már azt a mobilklímát, néhanapján bőven elég a ventilátor, egész nyáron talán ha 3 napot szolgált (kop-kop). De mégis, kimenni az utcára nehézkes, idegesítő, utálatos (stb, a sor szabadon folytatható), úgyhogy ilyenkor nyűgösebb vagyok, az állandóan bennem bújkáló alkotói elégedetlenség teljes pompájában virít, a múzsa meg hűvösebb helyeken pihen, messzire kerülve engem. Ennek hatására végignéztem, miket készítettem az elmúlt pár évben. Minden vacak, semmi eredeti, semmi sem szép, minden sz.r, kész, ennyi. Megpróbáltam arra koncentrálni, mi az, aminél mégis legalább egy kicsit, ha valahol nagyon mélyen is, de mégis azt érzem, hogy azért ez szép. Mondhatni, önismereti tanfolyamra szántam rá magamat:D Nos, arra jutottam (tádááááááám, meglepő felfedezés következik!), hogy a csipke és a miniatűr az "enyém". Szóval ezzel tudom magamat legalább egy kicsit lehűteni. Csipkét sajnos nem olyan egyszerű gyorsan csinálni hirtelen (a kutya rúgja meg!*), úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy a tavasszal Léna unokatestvéremnek hímzett minit újra megcsináljam, mert nem szeretem kétszer ugyanazt megcsinálni, de akkor annyira beleszerettem, hogy nehezen váltam meg tőle és tudtam, hogy magamnak is megcsinálom (úgyis mindent elosztogattam, nekem nem is maradt).

Szerencsére pont ugyanaz a méret, ami egy tavaly óta várakozó karkötőbe kell, amit már eleve magamnak szántam, úgyhogy elővettem a minikhez előre rendezett fonalakat (mindig ugyanazokat a jelöléseket használom ugyazokhoz a színekhez, és csak újakat adok hozzájuk, így ennyivel is kevesebb a munkám minden egyes minivel:)), a minta már kész volt, úgyhogy csak hímezni kellett és kész. Szép lett, tetszik. Csak a problémája, hogy semmihez sem illik, annyira erős a stílusa :D inkább medálban kellett volna. Na nem baj, majd eljön a maga ideje, addig meg nézegetem!

*Három hónap alatt kb ennyi készült el a vert csipkémből. Elmélyedés kell ehhez a bonyolult mintához, arra meg nincs lehetőség, ez van. (igen, hajszálvékony selyemfonallal készül, sajnos többet is leszakított már vagy a macska vagy a purdé, úgyhogy sajnos ott vannak azok a csomók)

Meg ez is kell a nyugalom megörzéséhez. Megőőőőőőőrzéséhez. Pfuj, még helyesen sem tudok írni, hát ennyire nehéz a helyzet!