E
lhanyagolt, éhes blogoknak még három nyeszlett kis őszi falevélke is adomány. Még az éppen virágzó tavaszi fák idején is. Ez van, ha más nincs
Na jó, egyszerűen ezt a három színt egymás mellett akartam látni, és úgyszintén nagyon szerettem volna egy olyan tipikus Instagram stílusú fényképet is készíteni. Meg még mi mindent akartam, de az még nincs kész:D
Szóval semmi különös, csak a kép, és a hangulata és a színek, és ennyi. A képeslap Szegedi Katalin illusztrációja, a tavalyi Könyvfesztiválon vettem (áááááá, de várom az ideit! Orhan Pamuk lesz a díszvendég!!)
Azt hiszem, a 80-asok után a másik fonalszerelmem a Sostrene Greene Anna&Clara pamutfonal, mániákusan gyűjtöm őket. Még jó, hogy megfogadtam, leállok velük, az egyetlen kivétel, ha kapható lesz végre a sárgájuk (az sok problémámat megoldaná) vagy lesz ekrü. Pénteken beugrottunk, és hát volt sárga, juhhhhééééé!!! Meg az a borzasztó ronda arany-mustár szín, ami ronda, de valahogy olyan szép együtt a zölddel. És a rozsdabarna? Ronda. Valahogy nem elég púderes... nem elég fekete... A zuram rábeszélt, fizetett, hát most mondjam neki, hogy nem, ne vegyél nekem fonalat?????? Ugye, hogy nem. És milyen gyönyörűek együtt! Nem győzöm bámulni a sok szép színes fonalamat! Aztán meg ahogy egyik-másik összekerül, és akkor hiszek a szerelemben első látásra. Áááááá, igen.
Rettenetes marketing-fogás, hogy mivel ez nem fonalbolt, hanem lakberendezős, ezért nem rakják ki az összes színt. Mindig más van választékban, aztán muszáj betankolni, mert mi van, ha többet nem lesz? Ki tudja, mikor lesz legközelebb? Borzalmas, muszáj megvenni. Egy éve járok vissza, soha nem volt sárga, most meg végre volt (sok problémámat megoldja, tényleg! Az első egy cinege lesz. Amint időm engedi.) Most ráadásul volt 4 szép kőmosott szín is. *sóhaj*. És a másik újdonságuk? Az iciripiciri kismacska gombolyag. Amikből a fehér szinte rögtön elfogyott és azóta sem volt, én hülye meg nem vettem rögtön. Ez van, kénytelen leszek csillogó fehér minifonal nélkül élni. (Igen, tessék sajnálni!)
Tegye fel a kezét, akinek nem dobban meg a szíve egy ilyen csillogó pici cukiság láttán? Na ugye.
lhanyagolt, éhes blogoknak még három nyeszlett kis őszi falevélke is adomány. Még az éppen virágzó tavaszi fák idején is. Ez van, ha más nincs
Na jó, egyszerűen ezt a három színt egymás mellett akartam látni, és úgyszintén nagyon szerettem volna egy olyan tipikus Instagram stílusú fényképet is készíteni. Meg még mi mindent akartam, de az még nincs kész:D
Szóval semmi különös, csak a kép, és a hangulata és a színek, és ennyi. A képeslap Szegedi Katalin illusztrációja, a tavalyi Könyvfesztiválon vettem (áááááá, de várom az ideit! Orhan Pamuk lesz a díszvendég!!)
Azt hiszem, a 80-asok után a másik fonalszerelmem a Sostrene Greene Anna&Clara pamutfonal, mániákusan gyűjtöm őket. Még jó, hogy megfogadtam, leállok velük, az egyetlen kivétel, ha kapható lesz végre a sárgájuk (az sok problémámat megoldaná) vagy lesz ekrü. Pénteken beugrottunk, és hát volt sárga, juhhhhééééé!!! Meg az a borzasztó ronda arany-mustár szín, ami ronda, de valahogy olyan szép együtt a zölddel. És a rozsdabarna? Ronda. Valahogy nem elég púderes... nem elég fekete... A zuram rábeszélt, fizetett, hát most mondjam neki, hogy nem, ne vegyél nekem fonalat?????? Ugye, hogy nem. És milyen gyönyörűek együtt! Nem győzöm bámulni a sok szép színes fonalamat! Aztán meg ahogy egyik-másik összekerül, és akkor hiszek a szerelemben első látásra. Áááááá, igen.
No comments:
Post a Comment