Translate

Monday, May 1, 2017

Jane Austen táskája meg a lila unikornis

H
át lássuk csak. Az utóbbi két év bejegyzéseit mindig mentegetőzéssel kezdtem, hogy megint elfelejtettem írni, úgyhogy most már nem is kell ezzel vesződnöm, nyugodtan átugorhatjuk a dolgot és kezdhetjük a lényeggel.
Két ajándékot mutatok, amik február, március és április folyamán készültek, de mivel csak mostanság adtam át őket, ezért két hét késéssel meg is mutatom:D Jó, hát nincs kedvem/időm bekapcsolni a gépet, de még akkor sem, amikor fontos lenne, a napok meg repülnek, észre sem veszi az ember és már május van. Durva. Na jó, dologra.
Emőkének elkészítettem a Jane Austen Knitsből a kis szütyőt, amit tavaly magamnak is megkötöttem, de annyira szerettem csinálni, annyira tökéletes minta és szép és szerintem nagyon hasznos a végeredmény, hogy neki is megcsináltam ajándékba, mert tudom, hogy tetszik neki, és hogy mivel horgolós, mindig csak tologatja a kötést későbbre. Szerettem volna más színekből, de egyszerűen túl szép ez így szerintem.

Most zoknitűvel kezdtem, de végül visszaváltottam körkötőre, nem kompatibilis a zoknitű a két évessel, aki mindig lesből rámugrik, nekem ront, odarohan.
3-as tű és Anna és Clara pamutfonal. Meg három kis csillogó mellé, mert olyan cukik:)

Másik ajándék egy miniatűr, mert már nagyon szerettem volna egy új minit csinálni. Meg mert még kb 3 éve megcsináltam egy minit Emőkének, de sehogy sem volt alkalmam átadni, aztán valaki elkunyerálta tőlem végül.

Aztán ott van Zonyikám, akivel elmentünk a Könyvfesztiválra, és tavaly végigállta velem Böszörményi Gyulához a sort, aztán Jostein Gaarderhez, idén pedig nem akárkihez, hanem az egyik legkedvencebb írómhoz, Orhan Pamukhoz. Még jó, hogy utána Erlend Loe-ra már nem kellett rábeszélni, rohant magától:D Ezek után megérdemelte, hogy levadásszak neki egy lila unikornist, hogy aztán trófeaként átadjam szeretetem jeléül.

Nem túl fotogén szegény ilyen állapotában, de szerintem nagyon vicces. Nem fogjátok elhinni, ez is Sostrene Grenes fonal!:D 2,25-ös tűvel, hogy szoros legyen. Februárban kötöttem, de nem tetszett, nem stimmelt. JB nem látta, hogy mi volt a problémám és ha nem vagyok kukacos, akkor tényleg nem gáz, de kukacos vagyok, ezért megkötöttem másodszorra is. Azért is voltam kukacos, mert nekem is annyira bejött, hogy gondoltam, ha megkötöm másodszorra, akkor az elsőt megtarthatom magamnak. Úgyhogy így lett, hogy két unikornist kötöttem végül. Madame és Mademoiselle Li a becsületes nevük (franciául licorne az unikonis. Buta vicc.)
Ingyenes minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/unicorn-taxidermy annyit módosítottam, hogy a második unikornisnak* kisebb szarvat kötöttem 10 sorral.
Mondja, bolond maga, hogy mindent kétszer köt meg, kétszer köt meg?
*csak ő van a képeken, a Madame Lyonban van és elfelejtettem lefényképezni, de ha azzal is várok, akkor sosem fog megszületni ez a bejegyzés. Lényegében mindegy, egyformák:)

5 comments:

Monika said...

Hűűűű,milyen szépségeket alkottál!!!!!
Már olyan régóta tervezek ilyesmi medált hímezni, de elakadok: vajon mivel kell beragasztani?
Üdítő volt ez a bejegyzésed-is.:)

Laucica said...

Köszönöm:)
Általában úgy szoktam, hogy magát a hímzést egy ici-pici stiftes papírragasztóval (a Pritt a legjobb, az nem hagy nyomot és nem sárgul be idővel) rögzítem egy méretre vágott kartonra, aztán hátul körbevarrom, összehúzom a kartonon és az egészet Technokollal ragasztom utána bele, de nagyon óvatosan és csak a közepére nyomva egy kicsit, mert folyik és szétterjed utána. Ezután kicsit a széleken egy tompa tűvel a legjobb kicsit betömködni körbe az anyagot a medálba, hogy szebben álljon!:)

Jucus said...

Ó, micsoda szütyőke! Nagyon helyes! És az a kis apró medallion! Csúcs!
Az a kecses egyszarvú pedig haláli! :o)

Tüzes Beáta said...

A színek választása tényleg nagyon szép!
Cuki az unikornis!

Laucica said...

Köszönöm mindenkinek:)