Translate

Sunday, May 7, 2017

Csipke nyakpánt dagadt galambbal

Mostanában járom a boltokat és bámulok: ilyenem nekem volt! Hm, ilyet is hordtam! Pedig nem is voltam nagyon divatozós (csak kicsit:)). És sóhajtozok, ennyire öreg lennék? Vagy ennyire gyorsan visszajött a divat? És még mi jött vissza? Az a fekete nyakpánt! Nagyon szerettem, most is tetszik. A 90-es évek végén nem csak az a műanyag tetoválást imitáló volt, amire mindenki emlékszik, hanem mindenféle előfordult. Most a divatboltokat elárasztották megint ezek a nyakpántok, mindenféle, ahogy régen is. Eldöntöttem, ha nem lottyadt a nyakam és nem nézek ki nevetségesen egy ilyenben, akkor még nem vagyok öreg, hordhatom. És azt is levontam ebből, hogy csak a divat jött vissza túl gyorsan:) Úgyhogy kaptam az alkalmon és csipkét vertem. Ajándék gimis önmagamnak, mert akkor csak legszebb leányálmaimban tudtam elképzelni, hogy valaha saját magam verte csipkéből lesz egy ilyen divatvackom:)

21 + 1 pár. A minta a Dentelle de Valenciennes könyvecskémből származik, a fonal... hát 80-ast írtak, egy másik mintánál teljesen jól ki is jött 80-asból a próbadarabom, de furának tűnt, hogy itt kisebbek a borsószemek (petit pois a neve franciául ezeknek a nem pókoknak, tehát lefordítva borsó:)), sok lesz az a 80-as, de hát ha azt írják? És elvileg méretarányos a minta a könyvben. Megpróbáltam, tényleg nem volt jó. Hétvége volt, minden bolt zárva, nekem égett a kezem, feketében nem volt más itthon, csak Güttermann poliészter varrócérna, ennyi, nem érdekel, azt fogom használni. Úgyhogy abból készült. Utólag még örülök is, hogy nem pamut, nem deformálódik annyira, nem bolyhosodik, jobban megfelel a célnak. De szerintem még az is elég vastagocska neki egyébként. Úgy 35 óra munka van benne és kész van már... egy hónapja?:D Kicsit béna lett a kapocsnál, hmmm... nem is tűnt fel, csak így, képen, most.

Megmutassuk ám a világnak, hogy a csipke lehet fiatalos!:)

A képet a barátnőm lőtte a múlt héten. Helyszín: Beer Point, Budapest. A Mad Scientist meg a szakértők, a közönség és az internet szerint Magyarország legjobb kézműves sörfőzdéje pillanatnyilag. Nem én ittam, hanem a barátnőm, a bátyám meg a zuram. Laura öreg, ő csak kólázgat és kötöget:) Szokás szerint. Akkor kell aggódni, ha nem csinálok valamit, ha társaságban vagyok. Akkor a társaság nem elég jó!:) Hogy mit kötögettem? Na erre még visszatérünk valamikor. Talán. Már kész van az is egy hete, csak... á, mindegy, majd.
Ez az apróság meg csak egy apróság az apróságnak.

Igazából magamnak csináltam, de az apróság elcsórta és előléptette házi labdává (amit ő következetesen lufinak nevez). Imádom a kövér galambokat, amint megláttam, azonnal szerelembe estem. És mert a Sostrene Grene új, kőmosott fonalát is ki kellett próbálni:D  2,5-ös tű.
PS nagyon szereti, mondja neki "Szép galamb!* Nagyon szép!" Aztán elhajítja:)

Az ingyenes minta innen való: http://www.ravelry.com/patterns/library/bertie-lou
Meg egy kis nagyon jókedvű zene ide:)


*termékmegjelenítés:D neeeeem, reklám egy kedves írónak, ha már szóba került:)

2 comments:

Tüzes Beáta said...

Óooh! Visszafelé megyek a képek után a megjegyzésben. Keze is van! Azt látva meglepődöm milyen nagy már a fiad!
A galamb ölelnivaló, valóban.
Félreértettem: szóval a társaság jó volt. Akartam írni engem mekkora csoda ért, mert hiányzik az " agyas" társaság és Tomi fiam új barátnője elvarázsol okosságával. Érdekes, de mindenre kihatóan jó hatással van. Egyik dolog generálja a másikat. Beszélgetésünk során feltámadtam és így a lányom is és... szuper! Nehéz szavakba önteni.
Kétszer is említed "öregedésed". Naná, hogy ez nem igaz!
Gyönyörű lett a horgolt nyakék!

CathlenKata said...

Szép a nyakba valód, én Güttermannból frivolitást csináltam:-)
A galabod cuki, a nagyfiad meg aranyos kis kópé :-)