N
os, ahogy említettem az előző bejegyzésben, július és augusztus a vintage nyár jegyében telt nálam. És mindezt már észrevehették és meg is unhatták azok, akik Instagramon követnek:D Feltettem azért a fotós blogomba is a képeket egyben magamnak, akit érdekel, megtalálja:D Amiért megint emlegetem itt ezt az egészet (ígérem, utoljára!), hogy azt a néhány apróságot összeszedjem itt, amit készítettem a fényképekhez.
A kedvenc képem a viktoriánus özvegy. Először gondban voltam, a könyvtárban valahogy nem találtam a viktoriánus divatról sokat, de a gugli roppant rendes volt, amikor rákerestem, hogy viktoriánus divat, rögtön felajánlotta, hogy viktoriánus özvegy esetleg? Vagy viktoriánus gyász? Ohh-hóóóóó, helyben vagyunk! A ruháim legnagyobb része fekete, úgyhogy a fejfájás rögtön elmúlt, hol is a fekete fűzőm? És a magas nyakú? És az a szoknya? A bő vagy a szűk? Kalap, nem, minek kalap, mennyi csodaszép kép van fekete fátyollal, jajjj tényleg, az a hihetetlenül gyönyörű fekete blonde csipke mantilla, amit JB nagymamája adott nekem! Affene, hogy Pesten van az a fölső, amelyiknek olyan marhajó ujja van, és a.... igen, Victorian Gothic, igen, hazaértem:D Aztán csak az volt a baj, hogy Jb szerint hiányzott a szerelésemből a csuklómelegítő. Fejtörés. Persze minek hever nálam annyi könyv a könyvtárból, ha már elhatároztam, hogy mindegyikből csinálok valamit? És főleg, hogy a The Magic of Shetland Lace Knitting című könyv egy hatalmas ösztönzőerő volt, hogy beiratkozzak a könyvtárba és mégsem ihletett meg semmire végül? Szóval kiválasztottam belőle a Mrs Hunter's pattern nevezetű mintát a csuklóra és a Doris lace lett a csipke és megterveztem a saját csuklómelegítőmet.
Gyakorlatilag az özvegy neve is meglett ezzel, Doris Hunter:) Imááááádom ezt a képet! Ha nem lenne túl morbid a nagy átlag unalmas ízlésének, mindenhova ezt tenném profilképnek, igen, ez tényleg ééééééén vaaaaagyoooook!!!:D Nem ez a kép lett a végleges, itt nem sikerült rendesen fókuszálni, de mindegy, itt jobban látszik a csuklómelegítő (meg a fekete legyező). Meg ezen az eredetileg tervezett mantilla van (ami egyébként nem özvegyi, csak mert fekete!!), de állandóan leesett és a csipke annyira kényes, régi, hogy nem mertem nagyon hajcsatokkal teletűzdelni a hajamhoz, ezért végül egy olcsó gépi csipkével helyettesítettem.
Mivel nem volt sok türelmem hozzá, a kettőt egyszerre kötöttem a csuklóig, így legalább biztos, hogy egyforma hosszúságú lett anélkül, hogy leírtam volna, hány sort és hány ismétlést kötöttem :D
3-as tű, ami így utólag nézve túl vékony volt csipkekötéshez ezzel a Lana Gatto Peralata Australia fonallal, ami mellesleg a Jane Austen kesztyűm maradéka, és amit mellesleg 2,25-ös tűvel kötöttem. Na igen, az egyik vastag téli kesztyű, a másik meg csipke, ugye ennyit számít a tű mérete ugyanannál a fonalnál! Pedig csináltam cafatkát előre, hogy lássam, hogy működik együtt a két minta (meg hogyan kössem úgy a függőleges mintához a vízszintes mintát, hogy ne kelljen elvágnom a fonalat). Azért szép lett, fogom még használni :D
Aztán a másik probléma ott adódott, hogy akárhogy is próbálkoztam, JB mindenre húzta a száját, ez nem Belle Époque. OK, kezdjük az elején, mi jellemzi a Belle Époque divatját, ha egy franciát kérdezünk? NAAAAAAAAAAAAAGY!! Sőt, még ANNÁL IS NAGYOBB!! Ezzel szemben bezzeg a minimum a darázsderék, ami felett jótékonyan húnyjunk szemet (azért mégiscsak a francia gasztronómia fővárosában született a gyerekem, ami két hátráltató tényező, ha darázsderékról beszélünk). Szóval nagy. Jó, de semmi nagyom nincs, és ha négy pár zoknival is párnázom alá, akkor sem sikerül a hosszú, vékony, de dús hajamat óriási Gibson girl konttyá formálnom, vagy annak a francia változatává, ami még annál is nagyobb. NAGYOBB!! Jó, akkor mi nagy. Kalap. Alapdarab. Honnan a bánatból szedjek kalapot? Nagyot!? Túrjunk a zacsiból fekete anyagot és varrjunk, hát nem? De. Hozzá egy nagy virág, ne felejtsük el a strucctollat, ami nélkül nincs Belle Époque kalap és ne is álmodj róla, és kész. A clones csipkém (érdeklődőknek mondom, az majdhogynem ugyanaz, mint az ír csipke, csak a hálójába belehorgolnak egy "clones knot"-t, vagyis csomót) szóval a clones csipkém pont divatban volt akkoriban, még ha nem is annyira Franciaországban, szóval nem hagyhattam ki. Meg mert egyébként nem is ilyen képet csináltunk elsőre, de ebbe most ne menjünj bele, mert sosem fogom befejezni a bejegyzést. Szóval a kalap. Hogy a kutya rúgja meg a drótot körbe!!! Mert mi más tartaná:D De nem egyszerű ám a megfelelő drótot megtalálni, vagy túl merev, vagy könnyen megtörik (mint az, amit végül használtam), és őszintén szólva nem volt kedvem utánajárni, hol lehet profi, igazi kalapos drótot találni, és mennyiért, mert sem időm, sem kedvem nem volt, és főleg, az volt az elsődleges elhatározásom, hogy nem vásárolok semmit, mindent saját, már meglévő készletből, ruhából, stb szedek össze (legfeljebb kölcsönkérem, ahogy a 18. századi ruhát kaptam a barokk táncos nagybácsinktól, és jaj, de mennyit röhögcséltünk, amikor fényképeztünk, már ezért megérte az egész), így végül csak a strucctollat vettem, ami nélkül egyszerűen tényleg nem élet az élet. Szóval nem tökéletes kalap, kicsit sárga, kicsit keserű, de mindegy, a hülye fejem (azért figyelitek, sikerült mosolyognom! Azt lehet mondani, ez is egy óriási áttörés volt a játékban) és a nem túl jó fénykép úgysem kíván tökéletes kalapot:D
os, ahogy említettem az előző bejegyzésben, július és augusztus a vintage nyár jegyében telt nálam. És mindezt már észrevehették és meg is unhatták azok, akik Instagramon követnek:D Feltettem azért a fotós blogomba is a képeket egyben magamnak, akit érdekel, megtalálja:D Amiért megint emlegetem itt ezt az egészet (ígérem, utoljára!), hogy azt a néhány apróságot összeszedjem itt, amit készítettem a fényképekhez.
A kedvenc képem a viktoriánus özvegy. Először gondban voltam, a könyvtárban valahogy nem találtam a viktoriánus divatról sokat, de a gugli roppant rendes volt, amikor rákerestem, hogy viktoriánus divat, rögtön felajánlotta, hogy viktoriánus özvegy esetleg? Vagy viktoriánus gyász? Ohh-hóóóóó, helyben vagyunk! A ruháim legnagyobb része fekete, úgyhogy a fejfájás rögtön elmúlt, hol is a fekete fűzőm? És a magas nyakú? És az a szoknya? A bő vagy a szűk? Kalap, nem, minek kalap, mennyi csodaszép kép van fekete fátyollal, jajjj tényleg, az a hihetetlenül gyönyörű fekete blonde csipke mantilla, amit JB nagymamája adott nekem! Affene, hogy Pesten van az a fölső, amelyiknek olyan marhajó ujja van, és a.... igen, Victorian Gothic, igen, hazaértem:D Aztán csak az volt a baj, hogy Jb szerint hiányzott a szerelésemből a csuklómelegítő. Fejtörés. Persze minek hever nálam annyi könyv a könyvtárból, ha már elhatároztam, hogy mindegyikből csinálok valamit? És főleg, hogy a The Magic of Shetland Lace Knitting című könyv egy hatalmas ösztönzőerő volt, hogy beiratkozzak a könyvtárba és mégsem ihletett meg semmire végül? Szóval kiválasztottam belőle a Mrs Hunter's pattern nevezetű mintát a csuklóra és a Doris lace lett a csipke és megterveztem a saját csuklómelegítőmet.
Mivel nem volt sok türelmem hozzá, a kettőt egyszerre kötöttem a csuklóig, így legalább biztos, hogy egyforma hosszúságú lett anélkül, hogy leírtam volna, hány sort és hány ismétlést kötöttem :D
3-as tű, ami így utólag nézve túl vékony volt csipkekötéshez ezzel a Lana Gatto Peralata Australia fonallal, ami mellesleg a Jane Austen kesztyűm maradéka, és amit mellesleg 2,25-ös tűvel kötöttem. Na igen, az egyik vastag téli kesztyű, a másik meg csipke, ugye ennyit számít a tű mérete ugyanannál a fonalnál! Pedig csináltam cafatkát előre, hogy lássam, hogy működik együtt a két minta (meg hogyan kössem úgy a függőleges mintához a vízszintes mintát, hogy ne kelljen elvágnom a fonalat). Azért szép lett, fogom még használni :D
Aztán a másik probléma ott adódott, hogy akárhogy is próbálkoztam, JB mindenre húzta a száját, ez nem Belle Époque. OK, kezdjük az elején, mi jellemzi a Belle Époque divatját, ha egy franciát kérdezünk? NAAAAAAAAAAAAAGY!! Sőt, még ANNÁL IS NAGYOBB!! Ezzel szemben bezzeg a minimum a darázsderék, ami felett jótékonyan húnyjunk szemet (azért mégiscsak a francia gasztronómia fővárosában született a gyerekem, ami két hátráltató tényező, ha darázsderékról beszélünk). Szóval nagy. Jó, de semmi nagyom nincs, és ha négy pár zoknival is párnázom alá, akkor sem sikerül a hosszú, vékony, de dús hajamat óriási Gibson girl konttyá formálnom, vagy annak a francia változatává, ami még annál is nagyobb. NAGYOBB!! Jó, akkor mi nagy. Kalap. Alapdarab. Honnan a bánatból szedjek kalapot? Nagyot!? Túrjunk a zacsiból fekete anyagot és varrjunk, hát nem? De. Hozzá egy nagy virág, ne felejtsük el a strucctollat, ami nélkül nincs Belle Époque kalap és ne is álmodj róla, és kész. A clones csipkém (érdeklődőknek mondom, az majdhogynem ugyanaz, mint az ír csipke, csak a hálójába belehorgolnak egy "clones knot"-t, vagyis csomót) szóval a clones csipkém pont divatban volt akkoriban, még ha nem is annyira Franciaországban, szóval nem hagyhattam ki. Meg mert egyébként nem is ilyen képet csináltunk elsőre, de ebbe most ne menjünj bele, mert sosem fogom befejezni a bejegyzést. Szóval a kalap. Hogy a kutya rúgja meg a drótot körbe!!! Mert mi más tartaná:D De nem egyszerű ám a megfelelő drótot megtalálni, vagy túl merev, vagy könnyen megtörik (mint az, amit végül használtam), és őszintén szólva nem volt kedvem utánajárni, hol lehet profi, igazi kalapos drótot találni, és mennyiért, mert sem időm, sem kedvem nem volt, és főleg, az volt az elsődleges elhatározásom, hogy nem vásárolok semmit, mindent saját, már meglévő készletből, ruhából, stb szedek össze (legfeljebb kölcsönkérem, ahogy a 18. századi ruhát kaptam a barokk táncos nagybácsinktól, és jaj, de mennyit röhögcséltünk, amikor fényképeztünk, már ezért megérte az egész), így végül csak a strucctollat vettem, ami nélkül egyszerűen tényleg nem élet az élet. Szóval nem tökéletes kalap, kicsit sárga, kicsit keserű, de mindegy, a hülye fejem (azért figyelitek, sikerült mosolyognom! Azt lehet mondani, ez is egy óriási áttörés volt a játékban) és a nem túl jó fénykép úgysem kíván tökéletes kalapot:D
Ennyi! :P
14 comments:
Nagyon jó Téged olvasni!!!
Lehet, hogy a kalap megfelelő állása alatt paróka van az általad kedvelt korszak megfelelő élőlényeivel.
Morbid a nagy átlag unalmas ízlésének, írod. Igen, a műfajod egyedi. Nem vonz tömegeket, olyan, mint Amerikában a gótok. Aby az NCIS-ből is az....
Tök mindegy mi a véleményem, írj sokat! Számomra regényhős vagy!
Regényhős? Nem túl izgalmas a regény cselekménye :D köszönöm :)
Miért? J Austiné az? Mikor és kihez megyek férjhez? Számomra elviselhetetlen téma. De érteni kell az akkori életet. Nem ez a lényeg. Írni tudni kell, a semmiről is és Te tudsz.
Hülye fejem, írod. Szép vagy. De egy romantikus stílusba akarod szuszakolni a reális valódat. Nem mondom, hogy nem élethű, mert van ebben a fotóban valami megfoghatatlan. Ez jó. Ez már művészi. Nincs rá szó, nem is kell.
Írj hozzám is megjegyzést! Hiányzik a véleményezésed.
Á, Jane Austen világot teremtett, voltak történetei, kerek, egész történetek, igazi jellemekkel, ez más, mint a semmiről hablatyolni:) De azért jól esik, köszönöm:)
Ennyire kilóg a lóláb a századelős képnél? Pedig ki ne szeretne olyan szép lenni, mint az akkori finom hölgyek, hát nem? Akkor mi marad nekem, a fekete özvegy? :D Most már kíváncsi vagyok, mit gondolsz akkor a többi korszakos képemről is, ott a link a bejegyzésben:)
Szoktam nálad nézelődni, csak nem írok, bocsánat! (csendben irigykedek mindig, milyen gyorsan tudsz hímezni:))
(Laura vagyok, nyilván, csak JB gépéről, és nem akarok kijelentkezni a postafiókjából)
https://my-escapist-world.blogspot.fr/2017/08/vintage-summer-challenge-from-instagram_74.html itt, nagyon kíváncsi vagyok, vajon kiszúrod, melyik korszak és stílus az, amelyiket szintén teljesen a magaménak érzek?:)
Oh, pont nem érdekel. Igazolni véleményt? Nem értjük egymást.
Megsértett, hogy ki nem állhatom a romantikát? Pedig így van.
Soha nem érdekel senki igazolása. Felülemelkedem ezen. Gyűlölködjünk még: J.B. Te magyarul is tudsz? Mi a bánat sértett meg?
A stílus: mikrokozmosz. Feledhető.
Ebből egy mukkot sem értettem most!
Nem, Jb nem tud magyarul, félreértések elkerülése végett direkt oda is írtam, hogy én voltam, csak az ő gépéről, és nem akartam kijelentkezni a postafiókjából. De akkor sem értem, miről beszélsz!
Hagyjuk.
Elképesztően tetszik,tetszel!!!!!!!
Micsoda gyönyörű csipkéset horgoltál!!!!!!És a beöltözés-nagyon jó!!!!!
Van egy ismerősöm, ö a szomszédasszonyával öltöznek be Inge Look grafikusnő két vicces hölgyének ruháiba.:)
Tartok én is otthon olyan ruhákat,amik héthköznapra nem valók, de otthon jó lenne bennük flangálni, de aztán mindig marad az egyszerűbb ruha,de most megadtad az inspirációt!
Que bonito trabajo y que preciosas fotografías, besos
Hát bizony, nekem ezek a képek tetszenek!
Talán azért is, mert úgy érzem, nekem ebbe a viktoriánus korba kellett volna születnem...persze csak valami nemes-félének, hogy hímezhessek-olvashassak naphosszat :o) Meg mert akkor még volt a nőnek respektje...
Nagyon romantikus az a fekete kesztyű, nagyon ügyesen kötsz!
Post a Comment