Translate

Tuesday, August 7, 2018

A Fürge ujjak első számából:D

S
zép jó napot minden erre tévedőnek! Örülök, hogy benézel, még ha nem is látszik, hogy amikor eszembe jut a blogom, akkor igazán örülök, hogy van, és hogy van, aki be is néz! Aki régóta olvas, az tudja, hogy a le vagyok maradva, mint a borravaló az én állandó állapotom, de a jó hír, hogy a fejem még mindig megvan! mert jól odanőtt
Még máricusban posztoltam egy kis hímzést, aminek a mintáját a Fürge ujjakból vettem, és Csipkeherceg odaírta, hogy neki megvan az első száma az újságnak. Jóóóóóó, hát én ezt a hozzászólást kicsit késve vettem észre, egészen pontosan április közepén. Egen. De ha már felhívta a figyelmemet rá, akkor meg is néztem, naná, és ott mit találtam! Na mit találtam! Azt a mintát, amire abban a pillanatban annyira vágytam! Egy horgolt kis nyári kesztyű! Hálás köszönetem!!


Éppen Pesten voltam, ezért a fonalkészletem nem volt kéznél, csak egy szerény vésztartalék van egy cipősdobozban, de természetesen 80-as az a legvészesebb vésztartalékban is ott van. Nem volt megadva egyébként, mivel kell horgolni, de kipróbáltam azzal, ami volt, és 1-es tűvel, és tökéletesnek tűnt, úgyhogy belevágtam. Sok sor után már teljesen világos volt, hogy tényleg tökéletes választás volt a 80-as az 1 mm-rel.
Nem hamarkodtam el a munkát, mert elég monoton (kegyetlenül monoton), könnyű észben tartani a  mintát is, de legalább sok munka, és mivel picike, ezért könnyű magammal hurcolászni bárhova, kupakos tűvel még a legeslegkisebb táskában is elfért, a barátnőm meglepett egy nagyon picike tartóval, ami épp egy gombócnyit bír el, szóval vittem mindig, mindenhová, még akkor is, amikor nem vittem semmit magammal.

Aztán megint jött az Instagramon a Vintage Summer Challenge játék, amin idén nem akarok részt venni, mert nincs egy rongyom sem, mert nincs ihletem, mert nincs agyam, mert nincs kedvem, mert ronda vagyok, mert kövér vagyok. De azért olyan jó inspiráció volt, hogy a Kéz és láb témakörű napra végre befejezzem ezt a kesztyűt! Ami ma van, és ma reggel még két ujj meg mindkét fodor hiányzott... azért kész lett és még fénykép is készült (a fejem jó, hogy nincs rajta, a helyzet az, hogy most vagy próbálok egyenesen állni, és akkor nem szalonképes a fejem, mert fáj, vagy lottyadt állapotban vagyok, de akkor nem túl esztétikus a kép. Ez is egy oka, hogy idén csak lájtosan kihívásozok). Meg akkor már a pasztell színű naphoz is fényképeztem, ha már megszállt az ihlet. Jó lesz ide is:D

Tökéletesen illik a kezemre, ennél jobb nem is lehetne, a hüvelykujj mintáját módosítottam csak, beleraktam három fogyasztást, így szebben fekszik.

Mostanra tudatosult bennem, hogy imádok régi mintákból dolgozni. Nincs a számba rágva minden az utolsó fölösleges öltésig, így az agyamat is használom és sokkal természetesebben jön magától a munka, ha nem a minta olvasásával tötymörgök, hanem csinálom. Erről a témáról sokat tudnék elmélkedni, most, hogy mintaírásba is besegítek, oktattam is, és a saját ötleteimet is próbálom átláthatóbban leírni.
Július második felében volt egy ingyenes, két hetes online workshop Aroha Knits szervezésében, ahol Frenchie megosztotta a lelkes érdeklődőkkel, hogyan kell kötésmintát tervezni. Nagyon hasznos és érdekes volt, rengeteg jó tanáccsal! Nem mintha még nem terveztem volna saját kötésmintát, de most legalább összeszedettebben megvan a kép. Az eredmény egy nyakmelegítő (jó, hát ha az ember 5 hétig köhög, akkor még nyáron is nyakmelegítőben gondolkodik! Meg aztán a cél egy egyszerű darab volt, nem egy bonyolult). Persze rózsák, régi csipkék, kámeák inspirálták, persze ekrü pamuthorgolóból készült, ez vagyok én, ez van.


Szeretem nagyon, további ötletem meg millióóóóó van most!
Csak az a probléma, hogy közben észrevettem, hogy a kesztyűhöz egy nyári fölső is van az újságban... most akkor kössem meg azt is??????? Meglátjuk.

5 comments:

Tüzes Beáta said...

1-es horgolótűvel még nem dolgoztam, a 2-es is nagyon figyelős.
A kesztyű szép lett. Nagyon.
Szülés után nem jövünk helyre. Ez gáz.

Laucica said...

Én már jó ideje szinte csak 0,6-tal dolgozom és varrócérnával, de nem szültem, csak elrepedt egy bordám.

Jucus said...

Erre a kis légies kesztyűre szokás mondani, hogy filigrán. Lehelletnyi! Nagyon ügyi vagy! A másik kesztyűcske is szuper! (Nah, meg az a süti is!) :o)

katha said...

Gyönyörű, mint mindig amihez nyúlsz :)

Mosolygó Csiga said...

Szia Laucica!
Ez a kesztyű valami csuda. Éppen most van az az idő, amikor a meleg kesztyűhöz még túl enyhék a reggelek, viszont az én kezem már lefagy. De én túl trampli vagyok egy ilyen leheletfinom csipkekesztyűhöz, asszem, inkább csuklómelegítő lesz a vége.
Egyébként csipkelelkű vagyok, ha még emlékszel, de a csipkés blogom szép csendben kimúlt pár éve. Persze kézimunkáztam, és fel is tettem a fb-ra, de az nem ugyanaz. Szóval új blog, új név :)