Csipkék

N
yo hát, mondom én magamnak, amíg a nagy szobafogság tart, nem kezdek új projektbe, csak megkezdett dolgokon fogok dolgozni! Majdnem sikerült is tartanom ezt a fogadalmam, csak aztán közbejött egy nagy kérdés.
Szóval a modern ír csipke egyik jellemzője, hogy a román zsinórcsipke zsinórját használják benne. Februárban JB munka közben egy elhagyott ház padlásán talált néhány régi újságot, és az egyiket hazahozta nekem, mert soha, semmit, sehonnan nem hoz el semmilyen körülmények között, kivéve, ha adják, de ezegyszer nem tudta otthagyni, amit talált, úgy gondolta, biztos érdekesnek fogom találni. Nem is tudta elképzelni, mennyire érdekesnek fogom találni és milyen lavinát indított el, még Máire Treanort is felpiszkáltam vele :D Igaz, elsőre csak átlapoztam, aztán félreraktam azt az újságot, most, amikor volt időm, újra előszedtem, megnéztem tüzetesebben. Egy 1981-es francia horgolós újság ír csipkéről szóló különkiadása. Nagyra tágult a szemem, hogy román zsinórt használnak egy csomót, meg hát tűvel varrják össze az elemeket, mint a román csipkében. Megkérdeztem Máire-t, szerinte a román zsinórt az ukrán hölgyek kezdték el használni először az ír csipkében, a 2000-es évek elején, azzal alakult ki a modern ír csipke. Ühüm! Az ukrán hölgyek egyelőre hallgatnak, miért is kezdték el használni a román zsinórt és honnan jött az ötlet, de kifejezetten érdekes kérdés, hogy ha ők kezdték el használni, akkor miért van egy 81-es francia újságban benne. Ezek szerint mégsem ők találták fel a spanyol viaszt. A francia le picot bigouden-ben, ami az ír csipke egyenesági leszármazottja, használják ezt a bizonyos horgolt zsinórt, és úgy tűnik, a 30-as évek óta. Ezek után kérdés, mi a román csipke története? Hosszas utánajárás után sem sikerült sokat kideríteni, igaz, kifejezetten érdekesnek találtam, hogy a magyar szolnoki csipkének, ami nagyon, de nagyon hasonlóan készül (csak kézzel készült zsinórral és bonyolultabb öltéstechnikával) van konkért története, míg a román csipkének semmi, és sehol sem lehet semmit találni róla, ám kifejezetten úgy tűnik, hogy az 50-es, 60-as években vált közismertté és terjedt el. Őszintén szólva én nem találom szépnek ezt a csipkét, és nem akarok senkit megsérteni, de valahogy se nem népi, se nem úri, inkább olyan proli, valahogy Andulkát látom magam előtt, ahogy azzal díszíti otthonát (igen, a Nők a pult mögött sorozat nagy megrázkódtatás volt nekem, nagyon tetszett, csak borzasztóan ronda minden benne, még az is, ami egyébként csinos is lehetne). És történeti kutakodásaim valahogy csak ezt az érzésemet támasztották alá, ezt a szocialista kézimunka-feelinget, adjunk a dolgozó nők kezébe egy hobbit, amivel szépíthetik otthonukat. De még mindig semmi konkrétat nem tudunk róla egyébként. Viszont fura, ahogy franciául point de langouste (homár, mert a bretagne-iak halászó nép) az a zsinór, románul ingusta (ami nem homár, hanem keskeny, mert van széles zsinór is). Hevenyészett nyelvészkedés:D Szóval ezzel a kérdéssel adta magát, hogy előkotorjam végre a román csipkémet, amit még évekkel ezelőtt kezdtem el, és befejezzem végre. Utáltam, de kell, hogy az ember képben legyen :) És amíg készült, felfedeztem, hogy egy bretagne-i használt könyvekkel kereskedő bolt árulja a szardíniás könyvet, amit már két éve el akartam olvasni, ami a le picot bigouden csipkének a történetét meséli el (csodálatosan gyönyörű fényképekkel illusztrálva). Csak hát a posta mostanában kicsit lassú, gondoltam, kicsit megsürgetem azzal, hogy horgolok egy kis PB terítőt is, az úgyis nagyon régóta tervben volt, mint a csetneki csipke rokona. Így mire kész lett a kis terítő, megérkezett a könyv is :)

Ez volt a kis kitérőm és pihenőm, aztán visszatértem a román csipkéhez és befejeztem végre azt is. A mintát semmiféleképpen sem akartam internetről szedni, hogy minél autentikusabb legyen, ezért még évekkel ezelőtt megkértem az erdélyi rokonságot (igen, multikulti családunkban akad ott is ember:)), hogy segítsenek beszerezni egy eredeti, antikvár román könyvet, egészen pontosan ezt, mert ha van valami, amit nagyon szeretek, az a gobelin és a csipke házassága. Véletlen egybeesés, hogy az is 1981-es:)

Végül keresztszemes lett a közepe, mert sajnos nem volt megfelelő anyagom, de azért mindenben hűen követtem az eredeti, román leírást (nem volt könnyű, mert nem beszélek románul, de megbírkóztam azért vele egyedül:))

A zsinór 40-es Coats és 1,25 tű, a varrás 60-as. Elvileg, gyakorlatilag meg a rácsos rész és a külső lábacskák 40-essel készültek, merő figyelmetlenségből. Az egyetlen akarattal történt módosítás, hogy nem csináltam pikót a rácsokra, mert nem tetszett, és a szöveges leírásban egyfajta öltést írnak, a kész terítő képén egy másik öltés volt, úgyhogy abból is tanulok felkiáltással mindkettőt felhasználtam. Azért aranyos lett, de nem lesz a kedvenc csipkém:D