R
ég posztoltam. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert nem volt mit. A február a feje tetején állt, mert a gyerek kicsit lesérült. Amikor végre helyrerakták, és futkározhatott volna, mehetett volna oviba, jött a nagy szobafogság. Aminek még mindig nincs vége szegénynél, az oviba már nem megy vissza, a játszóterek nem nyitnak ki, hiába megy JB dolgozni már hétfőn, mert akkor lesz vége nálunk hivatalosan a kijárási korlátozásnak, a gyerekek maradnak a legnehezebb helyzetben. Egyébként miután az első ijedségen túlvoltam, és meggyőződtünk, hogy azt a szánalmas kis jövedelmünket nem veszélyezteti az aktuális helyzet, annyira megnyugodtam, hogy már marhára nem tudott érdekelni, mi folyik a nagyvilágban, önző módon élveztem, ez volt a legjobb időszak életemben *. Nem kellett sehova menni, nem kellett felkelni, NEM KELLETT FELKELNI!!!! Főzőcskéztünk, ettünk, aludtunk, zenét hallgattunk, békésen megvoltunk. OK, néha le kellett a gyereket meríteni, de alapvetően nagyon jó gyerek és könnyen elfoglalja magát.
Szóval mi készült. Befejeztem egy kardigánt, amit még februárban kezdtem el. Tavaly ugye már megkötöttem ezt az 1905-ből származó kardigánt, csak aztán kimostam............
Akkor egyébként kinéztem hozzá egy fonalat, Textiles de la Marque Fifty, csak nem volt feketében annyi, és ezért valami mást vettem. Februárban meg égi jelnek vettem, hogy a gyár nem hogy árul egyéni vásárlóknak, de még le is értékelték és fél áron adták a 10-es pakkot. Hurrrráááááááá!!!! Szóval újra elkészült, most már feketében. A nyakát négyszer bontottam, megőrültem tőle, nem tetszett, pedig az elsőnél nem szenvedtem vele ennyit. Annyiban módosítottam a mintát, hogy egyenes és hosszabb, hogy farmerrel lehessen hordani, nem fűzővel. És most gomblyukakat csináltam rá, csak hát nincs gombom, a boltok meg még mindig zárva vannak :D Szóval a képen gombostűk tartják, de most volt ihlet fényképezni. Azért a kipihent fejem vagy 5 évet fiatalodott :D
12 gombolyag Fifty, 4-es kötőtű (3,5 a guminál) és ingyen minta innen:
https://archive.org/stream/columbiabookofya04schu#page/156/mode/1up
Aztán a napokban jövök a csipkékkel!
* Ez a kép volt a jelszó:
A földön vihar és hurrikán tombol, a kukacnak meg van almája és regénye. (Edwin Moser könyvéből)
ég posztoltam. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert nem volt mit. A február a feje tetején állt, mert a gyerek kicsit lesérült. Amikor végre helyrerakták, és futkározhatott volna, mehetett volna oviba, jött a nagy szobafogság. Aminek még mindig nincs vége szegénynél, az oviba már nem megy vissza, a játszóterek nem nyitnak ki, hiába megy JB dolgozni már hétfőn, mert akkor lesz vége nálunk hivatalosan a kijárási korlátozásnak, a gyerekek maradnak a legnehezebb helyzetben. Egyébként miután az első ijedségen túlvoltam, és meggyőződtünk, hogy azt a szánalmas kis jövedelmünket nem veszélyezteti az aktuális helyzet, annyira megnyugodtam, hogy már marhára nem tudott érdekelni, mi folyik a nagyvilágban, önző módon élveztem, ez volt a legjobb időszak életemben *. Nem kellett sehova menni, nem kellett felkelni, NEM KELLETT FELKELNI!!!! Főzőcskéztünk, ettünk, aludtunk, zenét hallgattunk, békésen megvoltunk. OK, néha le kellett a gyereket meríteni, de alapvetően nagyon jó gyerek és könnyen elfoglalja magát.
Szóval mi készült. Befejeztem egy kardigánt, amit még februárban kezdtem el. Tavaly ugye már megkötöttem ezt az 1905-ből származó kardigánt, csak aztán kimostam............
Akkor egyébként kinéztem hozzá egy fonalat, Textiles de la Marque Fifty, csak nem volt feketében annyi, és ezért valami mást vettem. Februárban meg égi jelnek vettem, hogy a gyár nem hogy árul egyéni vásárlóknak, de még le is értékelték és fél áron adták a 10-es pakkot. Hurrrráááááááá!!!! Szóval újra elkészült, most már feketében. A nyakát négyszer bontottam, megőrültem tőle, nem tetszett, pedig az elsőnél nem szenvedtem vele ennyit. Annyiban módosítottam a mintát, hogy egyenes és hosszabb, hogy farmerrel lehessen hordani, nem fűzővel. És most gomblyukakat csináltam rá, csak hát nincs gombom, a boltok meg még mindig zárva vannak :D Szóval a képen gombostűk tartják, de most volt ihlet fényképezni. Azért a kipihent fejem vagy 5 évet fiatalodott :D
https://archive.org/stream/columbiabookofya04schu#page/156/mode/1up
Aztán a napokban jövök a csipkékkel!
* Ez a kép volt a jelszó:
3 comments:
Dearest Laucica,
Glad you managed to live through this crazy time...
Lovely cardigan and lovely photo too!
Can't read what is in the mouse burrow but I sure love the picture!
We all have to live a simpler life now.
Both of us are very busy with the transcript of a book, so we don't get bored.
Hugs,
Mariette
Szép lett a pulóver. Jó hallani, hogy nem tört meg benneteket a bezártság.
Nagyon szép a kardigán és igazán kitartó vagy, hogy 4-szer is újra kezdted. Én kettő bontás után feladtam és azóta a szekrény alján várja a sorát.
A kép nagyon tetszik! A kukacos.
Post a Comment